Elisabeth Chanel Poséy ♦ The Beautiful Killer

The Beautiful Killer

az engem bemutató tankönyv

Becenév: Elisa
Születési hely/idő:New York, 1995. 08. 25.
Kor: 16

...akik nem tudom hogy várnak e otthon

Apa: Theodore Poséy, 52, Kiváló
Anya: Amanda (Whitmore) Poséy, 45, Rossz
(6 éves koromban elhagyott bennünket mert a karrierjét akarta építeni, apám mind máig szereti én pedig hibásnak tartom magam a történtek miatt...)
Testvérek: -
Párkapcsolat: -

itt egy kis megtanulnivaló

Csoport: Pom-pom lány
Rang: The Liar
Tanulmányi átlag: 4.5
Osztály: 11. b
Szeretem:
♦ vásárlás
♦ mobiltelefon
♦ szájfények
♦ Apa ♥
♦ Chanel
♦ Azt a kevés barátot
♦ modellkedés
♦ figyelem
♦ divat
♦ helyes pasik

Utálom:
♦ történelem
♦ anyám hiszijei
♦ Dolce & Gabbana
♦ suli
♦ nyalizó gépeket
♦ az egoista önimádó focistákat, akik azt hiszik bárkit megkaphatnak
♦ értetleneket
♦ kislányok
♦ ellenséges "barátnők", exek

Személyiség

Magabiztos és határozott jellem vagyok. Azok, akik közel állnak hozzám nem ok nélkül azok akik. Sosem voltam igazán szerelmes szóval a megtört szívű királylány szerep kimarad a jellememből "sajnos". Kevés emberben tudok megbízni mivel sosem, lehet tudni ki, akar éppen hátba támadni, és eltenni láb alól... Általában jó kedélyű vagyok, de vannak napok, amikor ha hozzám szól valaki egyenesen meg tudnám ölni. Bosszúálló típus vagyok. Ezt talán rossz tulajdonságnak nevezhetjük, bár engem különösebben nem zavar. Mivel a bosszú azért egy elég különleges dolog. Akik csak felületesen ismernek, kiszámíthatónak találhatnak, de igazából, akik jobban ismernek, rá jönnek, mennyire kiszámíthatatlan is tudok lenni. A véleményem nem gyakran változtatom, kitartok az elveim mellett. Összefoglalva hűvös vagyok gyakran negatív, aki egy mosolygós álca mögé bújik, és akit ha felhúzol jobb, ha futsz, mert eltöröm a nyakad...

Külső

Mogyoróbarna szemek, hullámos haj, amit hangulattól függően hol egyenesen, hol hullámosan, de szinte mindig kiengedve hordok. Arcom kissé kerek és hosszúkás egyben melyet a hajam kiválóan kiemel. A ruhatáram főkén a nőies és csinos darabokkal rendelkezik, de elvétve találhatunk benne néhány kényelmes és sportos darabot is. A kedvenc ruhadarabom a blézer egyértelműen. Mindenhez fel tudom venni, valahogy ez ragadott meg leginkább. Többségében minden ruha passzol hozzám. Az ékszereket sem vetem meg és a különleges kiegészítőket sem. Ám a hajba valók nem az én stílusom. Egyedül a hajgumi, ami még „belefér” elvégre nem lóghat össze-vissza a hajam az edzéseken, de a többitől ódzkodom. 169 cm magas vagyok, ami azért egy kicsivel magasabb, mint az átlag. Szerencsésnek mondhatom magam mivel karcsú alakkal lettem megáldva, de ettől függetlenül mindenhol van, annyi amennyi kell…

születésemtől a mai napig, vagy egy pár pillanat az életemből

A telefonom rezgése ébresztett fel. Kezemmel végig tapogattam az ágyat, hogy megtaláljam, és kinyomhassam. Korán volt még. Lassan kinyitottam a szemem, hogy megnézzem, miért szól a telefonom, hajnalok hajnalán. Mikor megláttam a kijelzőn villogó feliratot, azonnal felébredtem.
Önnek 8 új SMS-e érkezett!
Önnek 12 nem fogadott hívása van!
Felültem az ágyban körülnéztem, majd vissza a kijelzőre.
- Az ember már nyaralni sem tud nyugodtan?! Mág jó hogy lehalkítottam ezt a sz.t! – mondtam dühösen, majd körbenéztem a hotelszobámban, kikászálódtam az ágyból, majd az ablakhoz sétáltam.
A telefonomban böngésztem az üzenetek és a hívásokat. Eljöttem három napra Londonba egy fotózásra és már is megáll az élet? Remek, akkor legalább jó munkát végzek. Elsőnek a híváslistát néztem át.
Jason (6)
Carol (1)
Beth(1)
Adam(1)
Tyler(2)
Ismeretlen szám (1)
Jó igazából ők mindannyian ráérnek Közben elkezdtem átnézni az SMS-eket is.

Adam
Balhé volt a kollégiumban, szereztem neked valami kedveset (2012.07.02. 02:25)
Jobb lett volna ha itt maradsz, olyan dolgokról maradsz le! (2012.07.02. 05:06)

Bianca
Szia Elisa, ha jól tudom, még mindig van egy ismerősöd, aki tud nekem szerezni anyagot, ma még megoldható?(2012.07.02. 01:54)
Vagy már nem áll a dolog? Válaszolj!(2012.07.02. 03:30)
Most tudtam meg, hogy elutaztál, akkor semmisnek számítjuk az előző üzeneteket(2012.07.02. 3:41)

Matthew
Remélem vigyázol magadra! Hiányzol (2012.07.02. 09:17)

Apa
Remélem jól érzed magad Londonban, holnap délután érkezem, remélem együtt vacsorázunk (2012.07.02. 08:48)

Carol
A múlt héten hallom megvolt Cristian is gratulálok! Többet nem fogadok veled! (2012.07.02. 11:20)

Atya úr isten. Milyen „fontos” dolgok miatt keresnek engem. Fogtam a holmimat majd felöltöztem és kisminkeltem magam, majd elindultam ki a szobából, mivel már csak 10 percem volt oda érni a fotózásra.
- Kellemes délutánt kívánok! Ezt önnek hagyták itt – nyújtott át mosolyogva egy borítékot.
- Köszönöm – veszem el a borítékot – Mennyivel tartozom? – kérdezem, majd elkezdek a táskámban kotorászni a pénztárcámért
- Semmivel, hiszen ez csak egy levél – mondja mosolyogva, majd visszafordult a monitorához.
Bólintottam majd szapora léptekkel indultam a Mercedesem felé. Mikor beléptem a stúdióba mosolyogva üdvözöltem mindenkit. Ez volt az az oldalam, amit a hétköznapi emberek nem ismerhettek, elvégre egy átlagos napon nem különösen mosolyogtam, de a munkatársaim a szakmában nem tartoztak azok közé, akiket nem kedveltem, néha velük jobban éreztem magam, mint a barátaimmal. Talán azért mert ők sokkal érettebbek voltak…
- Elisa édes – mondta mosolyogva Harry a fotós.
- Szia drágám – mondtam mosolyogva majd megöleltem, majd adtam neki három puszit. Közben néhány várakozó modell gyilkos pillantásokat vetett rám, mire én csak egy „így jártatok” arckifejezéssel reagáltam.
- Akkor kezdhetjük is a fotózást – mondta mosolyogva majd tapsolt kettőt és mindenki a helyére sietett engem a sminkbe vittek kisminkeltek a fotózáshoz illően majd felöltöztettek.
- Kezdők? – néztem kérdőn Harryre mikor odasétáltam mellé.
- Azt mondják ők az új kedvencek – mondta, majd koordinálta a modelleket és csinált néhány képet.
Felnevettem mikor láttam az esetlen mozgásukat, majd ránéztem a fotósra, mire ő bólintott én pedig besétáltam a két szőke dísz cicababa közé. A kamera kattogott, én pedig beleadtam mindent a fotózásba. Mikor véget ért a fotózás, a két lány engem meglökve trappolt el az öltözőbe. Tiszteletlenek, jegyeztem meg magamban. Én már 10 éves korom óta dolgozom a szakmában ők pedig ha egy éve dolgozhattak, igazi kis csitrik voltak. Gonosz mosoly jelent meg az arcomon, a telefonom után kutattam és felhívtam az ügynökséget, és panaszkodtam Simonne-nak, hogy a lányok szidták az ügynökséget, valamint az egész munkát. A főnökasszonyunkról tudni kell, hogy igen forró fejű és nem tűri ha valaki szidja az ügynökséget, valamint a pénzt is épp annyira szereti mint a munkáját, ezért nem nehéz néha megvesztegetni.
- Csak nem megint nem tetszett valami? – kérdezte Harry nevetve, mikor kinyomtam a telefont.
- Tudod jól, hogy nem tűröm az ilyen cafkákat. A fotózást végig nyavalyogták. Ez egy munkahely, itt teljesíteni kell maximálisan, nincs helye a siránkozásnak – mondtam közben kézmozdulatokkal nyomatékosítottam a véleményem.
Harry hangosan nevetett, majd megölelt és elment összepakolni a holmiját. Elégedetten öltöztem fel majd indultam ki a repülőtérre apámért. Mikor megérkezett apám gépre mosolyogva megölelt.
- Hogy vagy kincsem? – kérdezte kedvesen, mire én halványan elmosolyodtam.
- Remekül, jól sikerült a fotózás, és sikerült kettő újabb feltörekvő csillagot helyre raknom – mondtam elégedetten.
- Téged tényleg a jogi pályára teremtettek, kegyetlen vagy. Remélem ha kijártad az egyetemet tényleg ezt választod. Anyád büszke lenne rád – mondta majd homlokon puszilt, és az autóhoz sétált majd beszállt.
- Remélem… - mondtam röviden majd beszálltam az autóba és elindultunk, a kedvenc Londoni éttermünkbe…