Elena Cross

Beautiful Monster

az engem bemutató tankönyv

Becenév: Ellie, Lena
Születési hely/idő: Flo Rida, 1997. május 30.
Kor: 15

...akik nem tudom hogy várnak e otthon

Apa: James;45;Jó
Anya: Rose-Mary;40;Nagyon jó
Testvérek: -
Párkapcsolat: -

itt egy kis megtanulnivaló

Csoport: Pom-pom lány
Rang: The True
Tanulmányi átlag: 4,8
Osztály: 9
[font=Impact]Szeretem:[Simple Plan, csoki, Kanada, rock zene, jó könyvek, jó filmek, gitárok, tornacipők, fekete szín, Green Day, alkohol/font]
Utálom: David Guetta, zöld ételek, dj zene, emberek, akiből kispórolták a humort, rossz tanulmányi eredményeket lányoktól, buta, naiv emberek

Személyiség

Kedves lány, bár néha túlzásba viszi az alkohol fogyasztást. Ok nélkül nem szeret bántani másokat, az nem az ő stílusa. Megválogatja a barátait, szemétládákkal nem áll le, csak azért mert "menő" olyanokkal lógni. Megfontol, néha túlságosan is, ezért nehezen oldódik fel egy idegen társaságba. Mindig azt nézi, hogy neki mennyivel lesz jobb, ha ezt vagy azt teszi. Okos és tanulékony; mindig készen áll a kihívásokra. Nagyon türelmetlen és hiszékeny. Mindig azt mondja, hogy ha valaki álíít valamit, azt el kell hinni, mert az embernek semmilyen kapcsolata nem fog kialakulni, ha már egyből bizalmatlan. Bár sokszor csapták már be, mégis mindig megbocsát mindenkinek mondván, hogy mindenkinek jár egy második esély. Kissé indulatos, nem érdemes az idegein táncolni, főleg nem hosszú távon, mert akkor egy életen keresztül azért sír majd az ember, hogy bár ne tette volna amit tett.

Külső

ÍSzőke haj, kék szemek. Tipikus pom-pom lány lenne, ha egyik hajtincse nem pink színben díszelegne. Igen alacsony lány, alig éri el a 160 centit. Hosszú haját általában kiengedve hordja, szereti az erős sminket. Oda meg vissza van a tornacipőkért, s a punkos cuccokért. Szerinte a legjobb színkombináció a pink és a fekete, a legtöbb ruhája is ezekben a színekben pompázik. Rajong a furcsa kiegészítőkért, ha olyanja van, akkor egyszerűen feltolja az sztk keretes szemüveget, s magasról tesz az emberek rosszalló tekintetére. Így röviden összefoglalva, nagyon vagány és feltűnő a stílusa.

születésemtől a mai napig, vagy egy pár pillanat az életemből

1997. május 30-án születtem az államban. Mint ahogy a suliban a legtöbb diáknak, nekem is a szüleim igen vastag kötegekben termelték a pénzt. S bár nem voltam elkényeztetve, mégis mindent megkaptam, amit csak a szívem kívánt. Mindig arra tanítottak, hogy ne szálljak el, s legyek emberi. A gyerekkorom maga volt a megtestesült tejszínhabos torta, mindenki babusgatott, Állandóan külföldön nyaraltunk, számomra természetes volt egy európai, vagy ázsiai út. Szóval semmi probléma nem volt azzal, hogy mit kapok és mit nem. Bár igen megfontolt lány vagyok, egyszer mégis belekeveredtem egy rossz társaságba. Drogoztunk, ittunk, minden amit el lehet képzelni. Egymás hányadékába fetrengtünk, tök murisnak tartottuk a helyzeteket. Egy okos ember azonnal feltenné a kérdést: minek drogoztam, ittam, s csináltam hasonló disznóságokat amikor minden a s€ggem alá toltak? A válasz egyszerű. Mert jó buli volt, amikor az ember beállt. Aki nem próbált ki legalább egy füves cigit, az nem tudhatja, hogy milyen ha valaki betép. Annyira felszabadulsz, minden gátlásod a porba hullik. Ez az előnye. A hátránya meg az, hogy nem csak tönkre teszi, hanem át is alakítja a szervezetedet. Egyre csak több és több kell majd. És nem tudod megállni, mert a szervezeted kívánja majd. Aztán egy idő után már az anyagmennyiséget is növelni fogod, majd egyszer szép lassan túl adagolod és beledöglesz. Minden drogosnak ez a sorsa. Nekem komolyan az volt a szerencsém, hogy a rendőrök elkaptak full beállva, mert már csak nagyon kicsi kellett ahhoz, hogy kinyírjam magam. Hát igen, itt jött az elvonókúra meg a hasonlók. Leszokni a legnehezebb. Rászokni meg annyira piszok könnyű. Ez nem igazságos, de a Földön sincs igazság. Elmesélem hogyan történtek a dolgok, vagyis hogyan lettem függő. Általános iskola nyolcadik osztályára bolondult meg az évfolyam. Az egyik fele legalábbis. Egy kapucnis, titokzatos ember árult pirulákat, de ez csak könnyű drog volt, csak egy kicsi speed. Viszont a diákok akik vették tőle, igen élvezték a szer hatásait. Mint mondtam, megfontolt vagyok és nehéz belevinni a rosszba, de nem lehetetlen. Megmondom őszintén nem nagyon kérettem magam, azt mondták jó, ezért kipróbáltam. Itt kezdődtek a problémák. Az összes régi barátomat elvesztettem, de nem érdekelt, jó volt. Nem is érdekeltek a régiek, hiszen rögtön szereztem kétszer annyi újat. Addig nem voltak nagyobb bajok amíg csak a speedet az LSD-t és a hasonló könnyebb drogokat fogyasztottuk, sőt ez még vicces is volt. Sokan kergették a sárkányokat, sőt volt olyan ember is, aki a sodrófával hadonászó nénik elöl menekült. Az igazi para akkor jött, amikor már a heroint is kipróbáltuk, sőt a tűt körbe adogattuk, egymás között, ezért a kis narkós csoport egyre jobban kezdett megfogyatkozni. Volt aki túladagolt, volt aki elkapott egy kis AIDS-et, de én valamiért mindig megúsztam. Szerencsésnek mondhatnám magam? Nem. Mert amikor bekerültem az elvonóra, akkor azt hittem megbolondulok. Állandóan üvöltöztem, mindig szinte gumiszobába kellett vinni. Nem is akármit obégattam. "Hernyót akarok!"-ezt amolyan tipikus függő módon. Rendesen megdolgoztattam az egész népet, az ápoló fiúkkal állandóan verekedtem, nem nagyon értettem velük szót. Akkor döntöttek úgy, hogy ezzel semmire nem mennek, ha egyszerre vonnak meg tőlem mindent. Ugyanis kijártam lopni pénzt és tovább lőttem magam. Úgy döntöttek, hogy fokozatosan vonják meg a cuccot. És ez eredménnyel járt. Az utolsó napomon, amikor bent voltam, az este az egész utat láttam álmomban, addig a napig amíg le nem szoktam. Egész nap ezen kattogott a agyam. Már nem tűnt se viccesnek, se murisnak, inkább undorítónak, Szabályosan féltem önmagamtól.
Utána döntöttek úgy a szüleim, hogy engem egy kicsit meg kéne nevelni. Amire az a suli a tökéletes ahol diákok tűnnek el és ölik meg őket. Hát milyen szülők ezek? Akkor meg nem lett volna mindegy, hogy a drogtól elpatkolok-e vagy sem? Lehet, hogy mindenképp kinyírnak? Ezt akarják?
- Nem! Én oda be nem teszem a lábam! Inkább éhen döglök az utcán s koldulok, minthogy oda menjek!- kiabáltam.
- Már pedig oda mész! Ha én azt mondtam azt csinálod!- emelte fel apám is a hangját.
- Azt akarjátok, hogy megpusztuljak? Hát legyen! Úgy se akarok mást csak megdögleni, hogy vége legyen ennek a kib@szott szenvedésnek amit életnek neveznek!- és komolyan is gondoltam amit mondtam. Meg akartam halni, nekem már úgyis mindegy. Ha kinéz magának a gyilkos, öljön csak meg! Úgyse hiányzok senkinek.