Lexi & Jasmine & Elena Szobája

To: Tommy

Alig vártam, hogy ledobhassam magam az àgyamra. Persze csak tisztán, ezért elvonultam a fürdőbe, hogy lemoshassam magamròl a nap alatt rámragadt piszkot. A szobatársaimnak hírét se hallottam, meg is lepődtem az üres szoba láttám Lexi általában itt szokott lenni, Jasmine-re viszont nem is voltam ráhangolòdva. Van annál nagyobb bajom is, minthogy azt hallgassam ahogyan a "lùzerokkal" iratja meg a háziját, vagy melyik pasi jön be neki. Biztosan valami izomagyù, nagyképű focista. Egy jò fejet ismertem, Davidet. Ő legalább segített, s megvígasztalt. Kevés ilyen jò fej van köztük. Igazábòl Shay annyira felzaklatott az sms-ével, hogy senkire nem vàgytam. Se Mattre, se Natira, se Lexire, se Davidre, legkevésbé Hectorra és Jasmine-re. Még Danre se. Pedig vele egész jòl el lehet hülyéskedni, biztosan fel tudna vidítani. Csak Shayre vágytam most, át akarta ölelni, beszívni az ismerős illatát, összeborzolni a tökéletes feketehajàt. Ezt akartam. De mivel ezt nem kaphatom meg, ezért ùgy döntöttem, megelégszek Marylin Manson társaságával is. A telefonomat rákötöttem a hifimre és bekapcsoltam a Manson albumot rajta. Bármit most, csak Papa Roach-ot ne! Minden Shayre emlékeztet. Ekkor a szemem az ágyam fölé ragasztott Jacoby Shaddix poszterre tévedt. Mintha csak Shayt látnám. Az arca legtöbb vonása akár csak Cobyé. Jéha hülyeségből Jhonny Vodkának hívtuk, ami Cob beceneve. Gyorsan bevonultam a szobánkhoz tartozò fürdőbe, s megengedtem a forrò vizet. Jòl esett a bőrömhöz érő meleg zuhatag. Nem siettem el a dolgot, de amikorr elfogyott a melegvíz, kimásztam a zuhany alòl. A csajok biztosan kinyírnak, amiért elfolyattam mindent a bojlerből, de nem nagyon érdekelt. Felitattam a bőrömről a vizet, majd a hajamra csavartam a törölközőt. Felkaptam a frottír köntösömet és kiballangtam a szobába. Gyorsan felvettem egy fekete csipkés melltartót a hozzá illő tangávao, s megálltam a tükör előtt. Leszedtem az elkenődött fekete sminket, majd a körömlakkot is. Àtsétáltam a szekrényemhez, majd leszedtem magamròl a fürdőköpenyt. Kinyitottam, s hosszan szemléltem a tartalmàt. A melegítőmet kerestem, de természetesen nem találtam meg. Hirtelen kopogás ütötte meg a fülemet. Biztosan csak Nati kereshet, mivel a szobatàrsaim nem kopognak, egyszerűen benyitnak. Nem láttam értelmét, hogy felöltözzek, elvégre ő is lány.
- Bùjj csak be.- mondom neki, majd amikor hallottam nyílni az ajtòt, odakaptam a fejem. Egy fiù, jobban mondva férfi állt. ott. Teljesen legyökereztem. Nem tanár volt, hanem az egyik nyomozò. Már láttam koràbban is. Gyorsan magam elé kaptam a kezem, majd összegörnyedtem.
- Mit keres itt?- sikítom. Nem volt értelme megkérnem, forduljon el, merr már így is mindent láthatott. Az ágyamhoz sétáltam, majd felvettem a melegítőmet. El is felejtettem, hogy ide tettem. Gyorsan felrángattam magamra, majd a törölközőt a székem támlájàra terítettem. Ismét a férfihez fordultam.
[color=deeppink]- Kérem foglaljon helyet. Mi járatban van erre fele? Engem Jasmine-t vagy Lexit keresi?-[color] teszem fel a kérdéseimet, majd lehalkítottam a bömbölő zenét. Kihùztam a székemet a szoba közepére, majd Lexiét is, amit letettem a másikkal szembe. Helyet foglaltam a sajátomon, majd intettem neki, hogy üljön le.
- Elena Cross vagyok. Önt, hogy hívják?- kérdezem mosolytalanul.

Tovább álltam az aulából. Elkezdtem felfedezni az iskolát. Több részén voltam már. Eddig csak egy szokványos iskolának tűnt, bár tudtam, hogy ez nem teljesen igaz. Mégis melyik szokványos iskolában történnek eltűnések és gyilkosságok? A válasz egyszerű, egyikben sem. Egy nem szokványos iskolában azért már más a helyzet. Az itteni gyilkosról azt lehet feltételezni, hogy profi, bejárása van az iskolába és nagyon jól leplezni tudja kilétét. Bárki lehet az elkövető. Kevés olyan esettel találkoztam amikor nem volt akár egy kicsit is nyilván való, hogy ki lesz a gyilkos. Talán ez azon nehéz esetek közé tartozik, mint ami a családommal történt. De bármi lesz is, én megtalálom a gyilkost, akár annak társait. Megtalálom ezt is és a másikat is.
Határoztam el magam és tovább haladtam az iskolában. Lépteim egyenletesek voltak, botom hol a földre érintettem, hol felemeltem és úgy vittem. Ahogy haladtam, ahogy felderítettem az iskolát magamban úgy rajzoltam meg egy kis térképet, hogy legközelebb ne tévedjek el. Ugyanis most sikerült. Legalábbis félig meddig. Utam során nem igazán találkoztam emberekkel. Most viszont végre találtam valami életjelet. Talán mégsem kihalt az iskola. Egy szoba ajtaja előtt megálltam. Bentről zene hallatszott ki. A zenéből ítélve fiú lakosa lehet a szobának. Más információ szerzési módot, most nem igazán láttam így bekopogtam bármennyire sem szeretek megzavarni másokat a dolgukban. Én sem szeretem ha megzavarnak. Botom tetejével kopogtattam. A zenétől alig kivehetően, de halottam, hogy bemehetek. Mikor benyitottam olyas valami fogadott amire nem számítottam. Először is egy lány volt benn, másodszor pedig fehérneműben. Különösebben nem zavartattam magam, mert már láttam nőt ruha nélkül. Végig mértem a lányt és látható volt rajta, hogy ő sem azt kapta amire számított. Figyeltem egy kicsit, majd leültem. Feltettem egyik lábam a másikra, botom az ölembe tettem.
- Nem tudom, hogy kikről beszél. Ami azt illeti nem keresek konkrét személyt. Csupán egy olyan embert keresek aki eltud látni némi információval. Az érdekelne, hogy mit tud az iskolában történt eltűnésekről, gyilkosságokról. -mondtam komoly hangon és arc kifejezéssel. Utána hozzá tettem:
- Szólítson Mr. Glam -nek. -ezt sem mondtam másképp. A lány fiatal volt, legalább tíz évvel voltam nála idősebb. Ez egy kicsit azt a gondolatot keltette bennem, hogy nem tudhat sokat és rossz helyen vagyok. Talán eleve rossz ötlet volt ide jönni. Látszólat a lány sem örül annak, hogy itt vagyok. Ezért megkérdeztem:
- Zavarok?

[centerTo: Tommy[/center]

Zavart voltam, hiába is tagadnám. Pont az egyik nyomozò látott meg falatnyi kis bugyiban, s melltartòban. Bár ha jobban belegondolok, inkàbb ő, mint mondjuk egy diáksrác. Azok mind kanosak, s nem akarom érezni a rajtam elidéző tekinteteket, miután a srác mindenkinek elùjsàgolta, hogy milyen jò/rossz testem van. Aztán járjak még ide négy évig... nem, ezt nem lennék hajlandò elviselni semmiképp se. Hagyott felöltözni, csebdben kivárt, ami kifejezettenszimpatikussá tette számomra a váratlan látogatòt. Kimért volt, s lényegre törő, ráadásul egyből helyet is foglalt, noszogatni se kellett, ami még egy pozitívum volt a szememben. Legalább nem kellett könyörögnöm neki, amitől otthonosabban éreztem magam. Ha már betoppant ide a pasi, nem akartam benne rossz benyomásokat kelteni a modorom felől. Nem is várattam meg, nem foglalkoztam a sminktelen arcommal sem. Fiatal a pasi, nincs még harminc éves, ebben biztos vagyok. Èreztem, hogy hamarosan vallatni fog, profi rendőrségi személyiség mòdjàn, ezért a lelkiekben fel akartam készülni rá. Az ágyamra pillantottam, aminek a lábára rengeteg kèp volt ragasztva. Egy közös Pierre Bouvier-el, egy Bille Joe Armstronggal, eegy Jacoby Shaddix-al, Taylor Momsennel, s hasonlò híres rockénekesekkel Ott volt az a kép is, ami Sid Vicious háza előtt készült. Hirtelen ötletből lekaptam az àgyròl, majd az asztalomra tettem. Legközelebb majd megmutathatom Mattnek, ha már beszéltem neki ròla.Kivettem egy zacskò bontatlan kòkuszus kekszet a fiòkombòl, majd kinyitottam, s odaadtam a làtogatòmnak.
- Egyen csak amennyit akar Mr. Glam, ha màr itt van megkínálom egy kis rágcsálnivalòval.- mondom neki udvariasan. Visszaültem a helyemre, s ekkor hangos korgást hallatitt a gyomrom. Nem tudtam volna enni, a gyomrom teljesen összeszűkült, s kavargott, annyira megviselt Shay üzenete.
- Ön szòlítson csak Elenának.- mivel nem volt hajlandò letegezni, én sem ajánlottam fel a beceneveimet. Hamarosan a "vallatàs" is kezdetét vette. Kissé ledöbbentem. Ez a férfi nem szarozik, az már biztos.
- Nemrég írattak àt ide a szüleim, s gondolom sejti mennyire rajongtam az ötletért. Az első napokban mindig a hàtam mögé nézegettem, s a gyilkost kerestem, de a kezdeti rémületem hamar elmùlt. Bàr megmondom őszintén nem bìzok nagyon senkiben, csak azt tudom, bogy itt senki nem az, aminek làtszik, bizonyos mértékben.- mondom. Nem tartottam fontosnak, hogy megemlítsem, az expasim ölt màr embert. Nem itt tette, s nem akartam Hectort belekeverni. Tulajdonképpen együtt mehetnénk a sittre. Én a narkò miatt, ő meg gyilkosság miatt. Amilyen szerencsém van, még ott is megtalálnánk egymàst. Na ez az,amire végképp nincs szükségem. Itt még valamennyire el tudom kerülni, de nem biztos, hogy ott el fogom. Na meg ki akar börtönbe menni? Meg igazábòl, ha akarnám se tudnàm bemártani. Mert szeretem.
[/color=deeppink]- Dehogy zavar. Ha már itt van, akkor szeretnék segíteni önnek. Ha tudok szívesen segítek, s én is azt akarom, hogy azt a mocskos dögöt elkapjàk. Szòval kérdezzen csak, a lehető legrészletesebben. Hátha a segítségére lehetek.-[/color] mosolygok rá kedvesen a férfira. Legalább eg kicsit is szimpatikusabbá akartam vàlni a szemében, mert eddig elég hűvö s és tàvolságtartò volt, ami kifejetzetten zavarò volt a számomra.

Elena

Tekintetem a lányon volt, ami hűvös és érzelem mentesen követte őt. Figyeltem ahogy elővesz egy kis kekszet, amit pusztán udvariasságból fogadtam el. Azonban nem ettem bele. Néztem ahogy még egy képet az asztalára tesz. Figyelmesen megvártam válaszát. Mikor korgott a hasa, felé nyújtottam a kekszet, amihez hozzá sem nyúltam.
- Tessék. Önnek nagyobb szüksége van rá, mint nekem. -mondtam egy kissé ellentmondást nem tűrő hangos, hűvös tekintettel. A lányról valahogy egy régi iskola társam jutott eszembe, aki valahogy mindig szerepet kapott az életemben. Nem lényegesek, jelentékteleneket. Leginkább csak némán állt, de mindig ott volt. Mindig, mindenhol. Emlékszem, hogy egyszer emiatt gyanússá vált és nyomozni kezdtem utána. Aztán kiderült, hogy ártatlan. A lány vagánynak, okosnak és még sok minden másnak mutatta magát. A valóságban csak egy kis törődésre vágyó, aranyos, kedves lány volt, aki rajongott értem.
Nah, de térjünk vissza ide. Gondolataim kicsit, elkalandoztak, de nem számít. A fő, hogy itt vagyok. Egy kicsit csendben ültem és úgy néztem a lányt. Kis csend után azonban megszólaltam.
- Nem tud esetleg valami olyan információval szolgálni, hogy mikor volt az utolsó gyilkosság, eltűnés? Van e valamilyen hasonlóság közöttük, rendszeresség? Amióta itt tartózkodik történt valami furcsa? Vannak gyanús személyek, furcsa emberek? -kérdezősködtem komolyan. Komoly hangon és arckifejezéssel. Még egyszer végigmértem a lányt és egyenlőre nem tudtam hova sorolni. Ehhez jobban meg kellene ismernem, hogy besorolhassam valahova. Ellenség, barát, szimpatikus, kerülendő, stb.. csoportokba. Egyenlőre a közömbösben van, ami bármelyik pillanatban megváltozhat. Próbáltam viselkedéséből, arckifejezéséből kiszűrni dolgokat. Talán ezért is van rajta a tekintetem folyamatosan.

/Bocsánat a lassú és rövid válaszért./

[/color]

Kezdett zavarni a már korábban lehalkított zene, sőt kifejezetten az idegrimre ment Manson hörgése. Felkaptam a távirányítòt, s kinyomtam a p'csába a zenét. Most csak bezavar, semmi szükségem nincs erre a kissé sátánista fazomra. Bírom Manson bùráját, de nem ezekben a percekben. Most valahogy nem kérek belőle. Mr. Glam visszaadta a kekszet, ami kedves volt tőle, biztosan meghallotta a gyomrom korgását. Hamar belevàgott a közepébe a dolgoknak, ezsk szerint lényegre törő ember. Ennek kifejezetten örültem, legalàbb noszogatni nem kellett. Utàlom ha valakiből harapòfogòval kell kihùzni a dolgokat. Egy pillanatig elakadtam, Hector jutott eszembe. Én nem rég jöttem, azt viszont nem tudom, hogy ő miòta van itt. Egyszer már ölt embert, ezt biztosan tudom. Azt is, hogy nem volt utána bűntudata. Igazábòlezt soha nem mesélte el, de a hangjàbòl ki tudtam venni, hogy nem bánta meg. Hidegvérrel megölt valakit. Persze lehet,hogy oka volt rà, de akkor is.Talán lehetséges, hogy ő áll ezek mögött a gyilkosságok mögött? Vajon mi köze van az expasimnak ezekhez a dolgokhoz.? Még szép, hogy semmi. Hector nem idiòta. Ezt biztosra mondom. Tudom, hogy nem tenne ilyeneket. De végül is ki tudja? Változnak az emberek. Én is vàltozok.
- Nos, én utoljára a mùlt hònapban hallottam a gyilkosságokròl.Ha jobban belegondolunk, bittosan nem amatőrről van szò, sőt az is lehetséges, hogy nem is diák a tettes. Nem hiszem, hogy egy begőzölt tanulònak lenne annyi esze, hogy nyomtalanul el tudjon tűnni. Legalábbis én azt hallottam, hogy nem sok nyom maradt. De van egy ismerősöm, aki talán rengeteget tud önnek segíteni, Hector Galaway a neve. A srác ateista és vív. Nagyon kedveli a harcművészeteket.- árulok el pár infòt a fiùròl. Ha lehetséges ez, akkor ezekben a pillanatokban még jobban gyűlölöm azt a szemetet, amiért nem ő volt velem egy ùjabb nehéz pillanatomban. Remélem, hogy Mr. Glam hamarosan felkeresi.
- Akár el is árulhatja neki, hogy tőlem tudja amit, de szerintem erre magátòl is rájönne. De vigyàzzon vele, s a vallási szemléleteiről ne kérdezzen semmit, mertakkor nahyon agresszíven viselkedik. Nagyon jòl ismerem. Higyje el, jobb vigyàzni vele. Ezt fogadja el tanàcsként.- figyelmeztetem. Ezzel biztosan a kedvére tehettem, mivel azért elég gyanùsak a karrdal hadonàszò, ateista, harcművészeti bolond emberek. Nem akartam Hectort hamis gyanùba keverni, de ha jobban belegondolunk, így màr jobban összeállna a kép.
- Amùgy meg mindenki nagyon kedves. Csak Jasmine, a szobatársam nem szimpatikus nekem, de szerintem ártalmatlan. Csak a nem népszerűeket szekálja, meg egy Roger nevű focistáròl àradozik éjjel-nappal. Ismerem még Natalja Drozdov-ot, a pom-pom csapat kapitányt, Danielt, de neki nem tudom a vezetéknevét, ismerek egy David nevű focistát is, meg egy fiùt, akit Matthew White-nak hívnak. Matt még csak most jött, a többiek meg nagyon népszwrűek, szòval biztosan nem mocskolnák be a kezüket. Szòval szerintem elég Hectort megkérdeznie néhány dologròl.- mondom, várom,hogy ùjabb kérdéseket zùdítson a nyakamba.