Chloe Hemingway & Elisabeth C. Poséy Szobája

Chloe & Elisa

Mikor leszálltam a magángépről szemeimet összeráncoltam majd a napszemüveget a fejem tejéről a szemeim elé helyeztem. Szörnyen meleg volt pedig még kora reggel volt. Mikor megérkeztem a csomagjaimért, a kapunál Pierre várt, szélesen mosolyogva köszöntem neki majd hálásan megöleltem a férfit.
- Bonjour, Pierre! Ravi de vous revoir! – mondtam kedvesen.
- Bonjour mon cher! Bon voyage? – érdeklődött kedvesen.
Amióta nálunk dolgozik, mint komornyik, minden tökéletes. Szinte a második apámnak számít hét éves korom óta. Amikor nem ért rá apu egy fontos ügy miatt akkor mindig Pierrel intéztük el a dolgokat.
- Mehetünk, mon cher? – mosolygott rám, majd megfogta a csomagjaim és elindultunk ki a parkolóba.
- Jól telt az idő, amíg én Berlinben voltam fotózáson? – érdeklődtem majd megvártam, míg a sofőr kinyitja a limuzin ajtaját, majd beszálltam.
- Igen minden rendben volt, Monsieur Poséy mindenről gondoskodott, néha úgy érzem már nincs is nagyon dolgom – mondta nevetve.
- De azért semmi esetre sem szeretne, itt hagyni minket remélem – mondtam mosolyogva az őszülő férfinek.
Mikor megérkeztünk a rezidenciára, lassan cipeltem fel a holmimat az emeletre majd dobtam le magam a szobámba, és elkezdtem átpakolni a nagy bőröndökbe, mert ma költözöm vissza a kollégiumba a Secret Roseba. Egy óra múlva Pierre ismét megjelent az ajtóban, majd kopogtatott a már amúgy nyitva lévő ajtón és besétált.
- Elisa kisasszony kérem, jöjjön velem – mondta kedvesen mire én szemöldök ráncolva álltam fel és indultam meg a komornyik után.
Egyenesen a garázsba vezetett, majd megállt a letakart Porsche mellett, ami anyámé volt még anno, de mikor lelépett a drágábbik autót vitte magával. Értetlenül meredtem a férfire, mit akar az autóval, mire lehúzta róla a takarót. Egy fekete E350es mercedes volt ráadásul pont az a változat, aminek a hűtőrácsában volt a Mercedes logó nem pedig az autó elején virított. Csak ámultam mikor apám elősétált a mellette lévő autó mögül, majd megölelt és átadta a kulcsot.
- Boldog szülinapot kicsim! – mondta mosolyogva, bár tudta a szülinapomig még majdnem egy hét van.
- Eladtad a Porschet? - kérdeztem zavartan és egyszerre meglepetten, de nem vettem le a szemem az autóról.
- Nem volt rá szükségünk, hogy fölöslegesen itt álljon – mosolygott, majd puszit nyomott a homlokomra.
- És mi lesz az Audival? – érdeklődtem az előző autóm felől.
- Odaadtam támogatásként az egyik helyi iskolának, a legjobb tanulója, aki nem éppen gazdag családból származik, megkapja.
Ismét megöleltem apámat, majd visszasiettem csomagolni. Miután mindent összepakoltam vidáman tettem be a bőröndöket az autóba. Elbúcsúztam apámtól és Pierretől, majd elindultam vissza a gimnáziumba. A több órás autóút kimerített már szinte teljesen sötét volt mire megérkeztem New Yorkból. Miután kiszálltam a parkolóból utam egyenesen a Keleti szárnyba vezetett. Ledobtam a bőröndjeim majd kikerestem az ágynemű huzatokat felhúztam őket és bele dőltem az ágyba majd elaludtam. Másnap hamar keltem fel. Miután kipakoltam az üres szobába leültem az ágyamra, majd elővettem a telefonom és felhívtam apám, hogy minden rendben velem és sikeresen beköltöztem. Ezek után leültem az ágyamra elővettem a laptopom, és unaloműzés gyanánt egy filmet kezdtem el nézni, remélem Chloe a napokban megérkezik, a nyáron alig találkoztunk, az állandó utazgatásaink miatt…

Elisa

Vége a nyárnak, ideje visszamenni az SRHS-be. Végre. Habár újra látnom kell az idióta tanáraim képét, és hallanom kell, ahogy rikácsolnak velem, mindez eltörpül a javak mellett. Bizony, Chloe Hemingway bátyjával és az idióta húgával visszatér az iskola kapui mögé, hogy tovább kínozza a körülötte lévő embereket. Hát nem remek?! Na, nem mintha nem élveztem volna a nyarat... Olaszország, Görögország, Tunézia, Egyiptom mind fantasztikus hely volt. Aztán ott van még London és Párizs... csodálatos városok, bár már egy párszor jártam ott. Egyedül anyám volt az aki elrontotta nyaramat. Már az is idegesít, ha telefonon keres, de az hogy három hónapot vele töltsek... pff. Kész rémálom. Legközelebb megkérem Elisát hogy vigyen magával Párizsba a fotózására... tényleg. Elisa. Most újra látom majd őt, mivel a nyáron nem sokat találkoztunk. Végre, vissza a normális kerékvágásba, bulik minden este.
Kinézek a kocsi ablakán és bámulni kezdem a mellettem elsuhanó tájat. Már eléggé közel járunk az iskolához. Apu ül a kormánynál, Matt pedig az anyósülésen. Hiába akartam én előre ülni, természetesen a seggfej bátyám már befúrta magát oda. Persze szívesebben jöttem volna a saját autómmal, de anyám ragaszkodott hozzá hogy a testvéreimmel egy kocsiban jöjjek. Apa megpróbálta lebeszélni erről, mert tudja, hogy nekem mennyivel kényelmesebb lenne a saját kocsimban, de végül arra jutottak, hogy egy alkalmat kibírok. A kocsimat meg majd apa utánam küldi, pont úgy, ahogy Matt-ét is.
- Nemsokára ott vagyunk. Na, izgulsz? – Fordul hátra Matt és egy féloldalas mosolyt vet rám.
- Izgulni? Ugyan. Engem mindenki szeret. – Vigyorodok el, majd eszembe jut még valami. – Nem úgy, mint Lexit… - Teszem, hozzá majd gúnyosan a húgomra pillantok. Látom amint apám elvigyorodik, de aztán letörli a mosolyt a képéről.
- Fejezd be Chloe, hagyd békén a húgodat.
- Hát persze apuci. – Mosolyodok el. Matt csak a szemét forgatja, apu pedig elégedetten bólint.
- Szóval Matt… van az a csinos barátnőd…- kezdi apa.
- Skylerre gondolsz? Ja. Alig várom, hogy dobjam.
- Dobni akarod? – hökkenek meg. Matt és a csaja amolyan álompár volt eddig a suliban. Érdekes hogy a bátyám ejteni akarja a csajt, mikor nem egy ronda lány, sőt eddig csak növelte Matt hírnevét a suliban.
- Aha. A nyáron alig láttam. És úgyis dobna engem, mert megcsaltam... nem is egyszer. Szóval csak megelőzöm. – Ezek után csend borul a kocsira egészen addig, amíg az autó meg nem áll az iskola kapuja előtt. Kiszállunk, és apa egyesével adogatja oda nekünk a csomagjainkat. Elveszem a két hatalmas bőröndöt épp, úgy ahogy Matt és Lexi is teszi. Kétség kívül nekem van a legtöbb cuccom… de hát ez nem is meglepő. Matt fiú, Lexi pedig csak egy kislány. Aztán apa elbúcsúzik tőlünk.
- Vigyázz magadra édesem – szorít magához, mire én átölelem.
- Úgy lesz apuci.
- Hiányozni fogsz. Nélküled üres a ház. Amint tudsz, gyere haza kicsim. És ha valamire szükséged van, csak hívj – mondja, majd eltol magától. Én csak rá vigyorgok.
- Szeretlek apa. – Azzal felkapom a csomagjaimat és elindulok az iskola felé. Imádom, hogy én vagyok apa kedvence. Amit csak szeretnék, megkapom és ő mindig nekem ad igazat. Mérhetetlenül büszke rám, ellentétben anyával. Habár anyám szeretne velem jó kapcsolatot ápolni, én mindig ellököm magamtól. Csak mert utálom.
Belépek az ismerős kollégiumban és vigyorogva sétálok végig a folyosón az én szobámat keresve. Egyre csak ismételgetem magamba szobaszámot, és sikeresen megtalálom. A kezemet a kilincsre teszem és benyitok.
- Elisa! – üdvözlöm, aztán megrohanom szobatársamat és megölelem. – Jaj de jó téged újra látni. – mondom, majd kissé eltolom magamtól, hogy végignézem mennyit változott három hónap alatt. – Azta. Szuperül nézel ki. – Vigyorgok. Na nem mintha Eslia nem nézne ki mindig szuperül. Nem véletlen hogy fotózásokra járkál.
Körbenézek a szobán és megpillantom Elisa cuccait.
- Mikor érkeztél? – kérdezem, majd odasétálok a bőröndjeimhez, amiket az ajtó elé dobtam le és az ágyam mellé húzom őket. Mindezek után leülök Elisa ágyára és magam elé húzom őt.
- Na mesélj. Milyen volt a nyár? Mit csináltál? Milyen volt Párizs? És a fotózás? – Bombázom meg kérdések soraival. – És a francia pasik? Ó olyan szexik. Kifogtál magadnak egyet?

Chloe & Elisa

Éppen a film felénél járhattam mikor ajtónyitásra lettem figyelmes, majd berobbant rajta egy szőke orkán. Pillanatokon belül Chloe a nyakamban volt és szorosan magához ölelt. Széles mosoly kúszott ajkaimra, és én is viszonoztam már-már szorításba átcsapó ölelését. Majd megjegyezte, hogy szuperül nézek ki, mire halványan elmosolyodtam és megszólaltam.
- Te sem változtál semmit, még mindig a tökéletes népszerű hercegnő vagy – mondtam nevetve.
Aztán csak mosolygunk egymásra néhány másodpercig, de Chloe mint valami izgatott kisgyerek ismét megszólal. Imádom, mikor elkapja a szómenés. Azonnal érdeklődik, hogy mikor érkeztem, milyen volt Párizs és természetesen milyenek voltak a pasik. Felnevetek a kérdésáradaton, majd nagylevegőt veszek és elkezdem elhadarni a lényeges információkat.
- Tegnap érkeztem úgy estefelé. Párizs remek volt, épp úgy, mint Olaszország, Görögország, és London is. De azért szívem szerint Hawaiira mennék vissza legszívesebben. A pasik pedig magnifique! – mondtam nevetve majd a mondat végét megtűzve egy francia szóval. – És veled mi történt a nyáron? Mesélj, minden mocskos részlet érdekel – nevettem majd összecsuktam a kis gépet és eltettem az éjjeliszekrényre, hogy hasra fordulhassak az ágyon.
Kíváncsi tekintettel néztem Chloet. A nyáron alig változott, de a legzavaróbb az volt, hogy szinte semmit sem találkoztunk, csak futólag egy-egy napokat, ami lássuk be igen csak kevés.
- Találkoztam egy sráccal Párizsban, amúgy akivel még anno Görögben ismerkedtem meg Xaviernek hívták. Az a pasi, úristen! – nevettem fel. – Olyan teste volt, csorgattam a nyálam, persze kulturált keretek között – mondtam nevetve, majd felpattantam, hogy mutathassak róla Chloenak egy képet.
Magas volt, kidolgozott testtel, világító kék szemek és sötétszőke haj. Oda voltam meg vissza érte, igen csak sok időt töltöttünk együtt, mind Görögországban, mint Franciaországban. Talán az akcentusa volt a legaranyosabb. Mikor megszólalt görögül én semmit nem értettem, majd próbálkozott angollal, de úgy tettem, mint aki nem érti, végül franciául de mivel arra is rá játszottam megjegyezte az anyanyelvén, hogy ezek a mai nők szinte semmilyen nyelven nem beszélnek. Ekkor elnevettem magam és visszaszóltam neki angolul, hogy de igen értünk nem is kevés nyelven. Erre ő elvörösödött én pedig jót nevettem. Még aznap elhívott vacsorázni.
- Azt mondta meglátogat, persze nekem mindegy, van itt bőven elég szingli srác – mutattam körbe a szobán, bár az egész iskolára értettem. – Hiányoztál te hercegnő, otthon minden oké nálatok? – érdeklődtem végül egy általános kérdéssel lezárva az én monológom.

» Elisabeth C. Poséy ♦ we all have secrets
» Chloe V. Hemingway
» Amy & Amber szobája
» Lux & Torie szobája
» Em és Nati szobája