Hephaistion Lefebvre ~ a görög-francia szívdöglesztő tanárbácsi

Mr. Womenazer Heartbreaker

az engem bemutató tankönyv

Becenév: Heph
Születési hely/idő: Szicília, 1992. 09. 03.
Kor: 20

...akik nem tudom hogy várnak e otthon

Apa: Pierre Lefebvre, 60 éves. Furcsa egy ember, igazából semmi nem jó neki. Ha ez nem lenne elég, akkor elmondom azt is, hogy nagyon anyagias. Kibírhatatlan néha a stílusa. Bár nem tudom, talán azért ilyen savanyú, mert a nagyszüleim kitagadták, amiért nem francia nőt vett feleségül. Para. Amúgynem bírom az öreget, néha meg tudnám fojtani.
Anya: Helena Lefebvre, 57 éves. A világ legszebb anyukája ő, sokan azt mondják, hogy (szerencsére) rá hasonlítok. Nem is értem, hogy anyám mit látott apámban, mivel ő egy nagyon jószívű nőről van szó. Anyát nagyon szeretem, ő sokat törődött velem és a testvéremmel, Alexandros-al. Apánk és anyánk volt egyben.
Testvérek: Alexandros Lefebvre, 25 éves. A világ legjobb bátyusa. Komolyan. Olyan külsőre, mint én, csak szőke a haja, a szeme meg zöld. Sokszor szívatjuk egymást, meg verekszünk, de ez teljesen természetes, mivel testvérek vagyunk. Segítünk a másiknak ha bajban van, de ez nem mindig volt így.
Párkapcsolat: Név, kor

itt egy kis megtanulnivaló

Csoport: Tanár
Rang: The Liar
Tanulmányi átlag: Annak idején 5,0 volt
Osztály: -
Szeretem:Nők, zene, történelem, csini diáklányok, Manson, gitár, Papa Roach, Three Days Grace, Göröghon, Kanada
Utálom: Elutasítás, divat dolgok amikért a tinilányok megőrülnek, puskázó diákok.

Személyiség

Hát nem is tudom, szerintem elég jó fej vagyok. Ezt nem nagyképűségből mondom, de most komolyan. Általában a diákjaim szoktak bírni, főleg a lányok... de ezt most nem fejteném ki, ha nem baj. Nyugodt természetű ember lennék, ha valaki szándékosan akar felhúzni és rájövök, akkor már csak a képébe röhögök, mást nem tudok tenni. Okosabb vagyok, mint amilyenek kinézek. Ezt jobb ha senki nem felejti el. Általában észre veszek dolgokat (például puskázás) de nem szólok érte. Utána ha valami súlyos dologról van szó, akkor vágok vissza az illetőnek. Szóval velem jobb vigyázni és nem eljátszani a bizalmamat. Megértő, ha kell elutasító vagyok. Szerintem bárki fordulhat hozzám ha valami baja van, fiatal korom ellenére, már megéltem dolgokat, ezért szívesen segítek, ha tudok. Érdekes személyiségem van, de szokták kedvelni. Szeretek laza lenni, sokkal jobban kedvelik azt a tanárt, aki elmagyarázza a dolgokat, érthetően, de mellette szórja a poénokat is. Az ilyen ritka, s én is ebbe a körbe tartozok. Nem vagyok konzervatív, vagy besavanyodott. Ezek a dolgok távol állnak tőlem. A húzós helyzeteket is tudom kezelni, de elég türelmetlen és akaratos vagyok.

Külső

Meg mondom őszintén, nem szenvedek önbizalomhiányba. tisztában vagyok azzal, hogy szexi vagyok. A hajam félhosszú, barna és kissé hullámos. Ugyebár félig görög, félig francia vagyok. A szemeim kékek, s nagyon szépen tudok velük nézni. Ez valahogy már kicsi korom óta megy, de hát ki nem tud kék szemekkel szépen nézni? Körül-belül 180 centi magas vagyok, s elég nádszállegény alkatú, de amennyire tudtam kigyúrtam magam. A vonásaim férfiasak és markánsak. Igazából, hogy őszinte legyek, az arcom az úgy ahogy van tökéletes. Ezen nincs mit szépíteni. Minden nő álma egy ilyen pasi, mint én. A fogaim tökéletesek, s soha nem volt semmilyen szépítő beavatkozásom, vagy fogszabályzóm. Általában kissé borostás vagyok, ezzel teszem még férfiasabá magam. Szeretem a bőrkabátokat, meg a fiatalos cccokat. Elvégre nem vagyok olyan öreg. Vannak tipikus korszakaim, például 16 évesen punk hajjal nyomultam. Ezért mondom, hogy a külsőm az hirtelen ötleten alapul. Nálam soha nem lehet tudni, hogy mire szánom el magam. Lehet, hogy ma még hosszú, barna hajam van, holnap meg már kopasz leszek. Nálam ilyen téren bármi előfordulhat.

születésemtől a mai napig, vagy egy pár pillanat az életemből

Furcsa és ritka teremtmény vagyok. Ugyanis azt mindenki tudja, hogy a franciák nem keverednek más népekkel. Hát, apám mégis megtette, ezért a francia őseimet annyira ismerem, mint a szomszéd pulikutyát. Na, de ez nem is lényeg. Szicíliában születtem, mikor Alexandros öt éves volt. Anyám ragaszkodott hozzá, hogy görög nevet kapjunk, ezért is lettem Hephaistion. Utáltam a nevemet, sokat szekáltak miatta, s nehezen jegyezték meg. Egy nap vagy ötször el kellett ismételnem mindenkinek, mert nekem volt mindig a leghosszabb nevem. Egy idő után már hozzászoktam, s megbékéltem vele. Bevallom, nem voltam valami szép gyerek. Na jó, talán pici gyerek koromban de az nem számít. Akkor mindenki aranyos volt. Az a lényeg, hogy egy ideig borzalmas gombafrizurám volt, az arcomat gennyes pattanások tarkították, és ha ez nem lenne elég, akkor elárulom, hogy kénytelen voltam szemüveget viselni. Így néztem ki, amikor az Usába költöztünk. Hát igen, nem voltam valami közkedvelt a csajok körében. Elegem is lett ebből, na meg abból is, hogy a bátyám volt az ügyeletes szívtipró a suliban. Ha ez még nem lenne elég, még le is tagadott engem, s a haverjaival szívatott. Tudjátok gondolom, hogy mit csinálnak a lúzerokkal. Biztosan tudjátok, vagy azért, mert ti is átélitek, vagy pedig azért mert szívatjátok a nem éppen menőket. Nos hát, hamar úgy döntöttem, hogy összekaparom magam. Azt gondolom említenem se kell, hogy jó tanuló is voltam emellett, és sz@rul öltözködtem. Gondolom el se tudjátok képzelni. Hónapokba telt, mire megnőtt a hajam egy kicsit és eltüntettem a pattikat. Vettem új ruhákat, s máris készen volt az új szépfiú aki bejött minden csajnak. Persze viselek kontak lencsét, de az olvasáshoz még mindig kell a szemüveg. Persze egyből mindenkinek én kellettem; a tesómnak leáldozódott. Valahol ezen a ponton lett belőlünk olyan testvérpár, amilyen nincs még egy, mert már többet nem szégyellt a suliban, vagy az utcán. Hamar eljött a punk korszakom, akkor viszont már mindenkinek bejött a pink tarajam, mivel menőnek számítottam. Viszont volt egy srác, akinek csípte a csőrét a népszerűségem. Egyre többször kötött belém, kezdte kihúzni a gyufát. Kaptam tőle az egyik órán egy levelet, miszerint este egy sötét sikátorban akar velem találkozni. Dühös voltam, nem tudtam mit akar.
- Nyögd ki ami bennt maradt s€ggfej, mert nem érek rá egész éjjel.- mondtam neki fenygetően.
- Mégis mitképzelsz B0zinisztion? Elveszed a suliban tőlem a csajokat? Az mindnekem jár és nem neked meg a hímr'ingyó bátyádnak világos, görög?- sziszegte, mire egyből felment bennem a pumpa. Akkor mnár Alexandros-szal nagyon is jóban voltunk... nem hagytam, hogy ez a kis h0lyegyerek a szájára merje venni a nevét. Azonnal nekirontottam, s bemostam a képébe egy akkorát, hogy a földre repült. Meg akartam ölni, tönkre akartam tenni, amiért a testvéremet szidni merte. Az ujjaim összezáródtak a gigáján, a bőrkesztyűm felsértette a nyakát. Ezután már csak azt éreztem, hogy nem dobog a pulzusa, s a szeme lassan lecsukódik...