A floridai időjárás jelentés szerint a február hónap is hasonlóan napos lesz, mint a január. Drága Floridánkban minden nap süt a nap. A 12°C itt már fagynak számít, míg az átlagos hőség a 18°C. A csapadék ugyan várható lesz a hónapban, és ki tudja, talán csodával határos módon esni fog a hó is. De ebben a meteorológusok nem volt olyan biztosak, az idő napos, és meleg, 18-20°C körüli lesz.
Credits
credits
♣ Ne lopj! Az oldalon található képek, kódok, karakterek, előtörténetek, mind az oldal tulajdonát képezik. Ha az user engedélye nélkül nevet, vagy et-t lopnak, akkor harapunk. Az oldal története saját ötlet, így megkérünk mindenkit, hogy azt se lopja el. Nem szvesen találkozunk még több gyilkolós gimis iskolával. ♣ A dizájnt Chloe Hemingway és Bloody Bitch készítették. ♣ Az oldalon található képek legtöbbje Emily Flatchere érdeme. ♣ A legtöbb kódot a http://forums.athousandfireflies.com című oldalról szedtük, de a legtöbbet átalakítottuk.
Amint Alexandra elhagyta a szobámat, én rögtön nekiláttam az ügyön dolgozni. Arra jutottam, hogy mielőtt keresgélni kezdek, jò lenne egy kicsit összekaparnom magamat, mert még a végén összekevernek a gyilkossal. Ami igazábòl nem is lenne akkora hülyeség, mert ùgy nézek ki, mint egy árvízkárosult. Nem ártana végre egy tisztességes nyomozòt faragnom magambòl. Ezért is álltam be gyorsan a zuhany alá, s mosakodtam meg. Lemostam az elkenődött szemfestéket, majd miután felöltöztem egy òcska, otthon használt ruházatba, kihívtam a fodrászomat, aki visszafestette a hajamat, s formára vágta. A kérésemre be is állította, miután kivasalta, nyolcvan kilò hajlakkal rögzítette. Hamar el is ment a dolgára, én meg összedobtam magamnak egy rántottát, most egyenlőre ez is megteszi. Hamar elfogyasztottan azt, s leültem az asztalomhoz, hogy összeszedhessem azt a keveset, amit Alexandra mondott el nekem. Ùgy döntöttem, először pròbálkozok a diákoknál, majd utána keresem fel a lány tanárait. S mivel a hangsùly a lányon van, ezért kezdeném a lakòkörlettel. Gondolom nem csak az osztálytársai ismerték, s ki tudja, talán majd éppen belebotlok az egyik ismerősébe. Felkaptam magamra egy fekete farmert, ugyanilyen színű inggel, majd tornacipőt, s kabátot vettem, ezek után indultam neki a vakvilágnak. Pontosan tudtam, hogy merre találom a lányok szobáit, mivel tavaly a gyakorlaton már járttam itt. Ha jòl emlékszem az akkori 11. A osztályt figyeltem meg. De ebben már nem vagyok biztos, mert sok minden történt, na meg soha nem jegyeztem meg a szàmokat. Megállltam a folyosòn, majd találomra választottam magamnak egy ajtòt, s csak reménykedni tudtam benne, hogy nem Brmi nyitja azt ki. Lélegzet visszafolytva vártam, hogy a szoba lakòja kinyissa végre, s nagy megkönnyebbülésemre, egy barna hajù lány jelent meg ott. Az arcomra kikùszott a magabiztos, de érzelemtől mentes maszk, majd kimért hanglejtéssel szòlaltam meg. - Üdvözlöm, hölgyem. Johnathan Crawley vagyok, nyomozò. Szeretnék önnek pár kérdést feltenni.- mondom, majd betámaszkodtam az ajtòba. Nem azért magáztam le, mert annyira hù de öreg lennék, hiszen még én is kiskorù vagyok, de azért egy fal hùzòsdik köztünk, s érzékeltetni akartam vele, hogy az csak egy dolog, hogy a testem teljesen szét van varrva, de a rangom alapján jelenleg magasabban állok nála, s elvárom a tiszteletet. - Esetleg siet valahová, vagy tud rám szánni egy kis időt?- kérdezem, majd rászegeztem a jegeskék pillantásomat.
Sasha Lola Redbird The Liar
Hozzászólások száma : 58 Join date : 2012. Sep. 20. Age : 29 Tartózkodási hely : Florida, Mindig előtted egy lépéssel. (: x
Tegnap este későig tanultam, bár szerintem igazán kár azt mondani, hogy estig, inkább volt az hajnal 3-4, szeretek tanulni, és akarok, muszáj, ha akarom vinni valamire az életben, és nem akarok vissza kerülni. Mikor bebújtam az ágyba, nem volt erőm pizsit keresni, így csak egy francia bugyiban és egy rózsaszín playboy-os trikóba feküdtem le. De amin lehajtottam a fejem, nem jött álom a szememre, egyfolytában csak és kizárolag a bál körül forogtak a gondolataim. Vagyis egy ember körül, pont akire nem szabadna gondolnom. Már majdnem.. megtörtént, megint, és akkor bumm, bekapcsolt nálam a pánik gomb, a bűntudat és minden egyéb, mert csak felkaptam a ruhám és már szaladtam is a szobám felé. szerencsére mindenki el volt a partnerével, így nem vettek észre. Pedig elég viccesen nézhettem ki, egy habos-babos ruhával a kezembe, rózsaszín fehérneműbe és fekete magassarkúba. Na ez az a szitu amit nem hiszem, hogy ki tudok magyarázni, még ha akarnám sem lehetne. De valószínüleg, azt hinnék, hogy valami népszerű idiótával szórakoztam a kertben, csak aztán megijedtem. És akkor nem csak lúzernek néznének, hanem r!b@ncnak is, szép kis párosítás. Azért lássuk be, tudok valamit. De vajon tényleg ezt akarom? ennyire jó pais, hogy iylen b@romságokat vállalok érte, hogy aztán félpucéran rohangáljak? A nagy gondolkodásba lecsukodik a szemem...
***
Egyszer csak hangos kopogtatásra leszek figyelmes, én pedig dühösen, úgy ahogy vagyok, bugyisan, trikósan, kócos hajjal patanok ki az ágyból. De amint kinyítom azt meglepetten látom, hogy egy férfi áll, ehh. Kómásan próbálok oda figyelni, de csak a zsaru szót hallom meg, ijedtemben elbújok az ajtó mögé és csak a fejemmel kukucskálok ki. -Hát, öhm jó reggelt,- kaparok össze valamit,- izé.. kérdést, nem igazán siettek...-próbálom nyitva tartani a szemem, és rá koncentrálni, de elég zavaró, hogy igazából az öltözékem egy ajtó.
Jace Crawley The True
Hozzászólások száma : 24 Join date : 2012. Sep. 12. Age : 31 Tartózkodási hely : ♬ Mindenhol és vigyáz... pisztoly van nálam!
Nem pont erre a látványra számítottam. Persze, teljesen természetes, hogy a lányok néha bugyiban meg trikòban rohangásznak, imádtam amikor Bemi is ezt csinálta. Csakhogy ez a lány nem Bemi volt, s nem is hasonlított hozzá. Egyedül Lexi az... aki a volt barátnőm szinte fiatalabb kiadása. Majdem annyira gyönyörű, mint Bemi. De nem, számomra nincsen hozzá foghatò. Lustán futtattam végig rajta a tekintetemet, nem különösebben zavart az alulöltözöttsége, láttam én már ilyet, nem is egyszer. Előfordulnak néha a kínis helyzetek, s ez határozottam az volt a lány számára. - Felöltözne, vagy esetleg be is jöhetek?- kérdezen enyhén megemelt szemöldökkel, majd csípőre tettem a kezem, ezzel megvillantva a fegyveremet is. Teljesen véletlen mozdulat volt, csak azért hordtam magamnál, hogy a diákok féljenek tőlem. Meg tiszteljenek. Nem hiszem, hogy valaha is képes leszek elsütni azt a pisztolyt, legalábbis egyelőre biztosan nem. Amiòta anyám meghalt, nagyon nehezen tudtam magam rávenni az akadémián is, amikor òrán a kezembe nyomták a revolvert, nem tudtam elsütni. 16 éves gyerek voltam, még frissen élt bennem az emlék, amit hat éves korom òta folyamatosan felidéztem magamban az emléket. A lány lassan beinvitált a szobába, mire zsebretett kézzel beléptem, s leültem a franciaágy szélére. - Nos, drága hölgyem, elárulná a nevét? Tudja még mindig jobb, ha a nevén szòlíthatom.- mondom neki, majd nagyon halványan, de elmosolyodtam. - Nos. Gondolom tudja, hogy mi folyik itt. Először is, szeretném azt tudni, hogy a gyilkosságok, zömében mikor, hol történnek. Kik az áldozatok? Esetleg, van-e valaki, aki tudna fontos informáciòkkal szolgálni? Vagy isner valakit, aki képes lenne ilyen dolgokra vetemedni?- zùdítom rá a kérdéseimet érzelemmentes arccal. Fel lvoltam arra is készülve, hogy meg kell majd ismételnem néhány kérdésemet.
Sasha Lola Redbird The Liar
Hozzászólások száma : 58 Join date : 2012. Sep. 20. Age : 29 Tartózkodási hely : Florida, Mindig előtted egy lépéssel. (: x
Ahogy kinyitom az ajtót, nem gondoltam volna, hogy egy férfi áll előttem.... mivel ez a lány kolesz, az ember gondolná, hogy ilyeneket nem engednek be. Reflexből az ajtó mögé ugrom és zavartan mosolyogva pillantok fel rá a férfira. -Persze, egy perc,- csukom rá az ajtót, majd reflexből kikapok a szekrényből egy cicanadrágot, majd újra kinyitom az ajtót. -Nem mintha nem bíznék önben Mr...? De, a tv-ben sok minden hallani, és ha nem bánná inkább itt beszélgetnék önnel,- fonom karomat a mellkasom előtt össze. Végül veszek egy mély levegőt, csak nem ő fog megölni, elvégre a törvényt képviseli, nem...? Bólintok, hogy fáradjon be, végül udvariasan leül az ágyra, nem mintha megkérdezte volna, vagy ilyesmi. Hát etikettből egyes lenne az úr.... szuperfix, végül is, fátylat rá. -Persze,- mosolyodom el, vagyis inkább ezzel a próbálom leplezni az izgalmamat vagyis inkább a félelmemet,- Lux Beuer vagyok és Önben kit tisztelhetek?- dőlök neki a szekrényemnek, remélem azért Torie hamar vissza ér, nem épp jó érzés kettesben lenni egy pisztolyos emberrel... és két másodpercen belül kinyírhat.... lássuk be, mégis csak egy gyilkos öli a diákokat. -Hááát nem igazán, sajnálom, egyik kérdésére sem tudok válaszolni, nem rég jöttem ide, és eddig nem sok mindenkit ismerek.... akiket igen, azok meg nem nagyon tudom elképzelni...- ekkor felmerül bennem, hogy talán Alecet kéne feldobnom, de nem az nem én lennék... Viszont van valami amivel ő segíthet.... remélem.... -Öhm.... maga nyomozó, ugye? Ha valamit elmondanék, és megkérném, hogy kettőnk közt maradjon, így lesz?- szólalok meg komoly hangon, abban reménykedve, hogy talán ő segít lebuktatni anyuékat...
Jace Crawley The True
Hozzászólások száma : 24 Join date : 2012. Sep. 12. Age : 31 Tartózkodási hely : ♬ Mindenhol és vigyáz... pisztoly van nálam!
Türelmesen kivárom, amíg felöltözik, majd elgondlkotam egy kicsit. Hogy van az, hogy árkit kérdezek, nem tud nekem felelni, mert vagy nem rég òta jár ide, vagy valani? Csak én vagok akkora gyökér, hogy ilyeneket fogjak ki? Kissé kezdtem ingerült lenni, már kergették egymást a fejemben az őrült gondolatok, példàul, hogy előkapom a pisztolyomat, aztán lepuffantok vele valakit, de tudtam, hogy ùgyse tudnám megtenni, mivel édesanyám miatt, jòmagamnak is fegyveriszonya van. Szò szerint. Mondjuk, ha akartam volna, már tùltettem volna magam a dolgon, 14 év után, de nem akartam. Emlékezni akartam arra, hogy vadászok ezekre a szemetekre, akik az emberiséget szennyezik be, ez az egyetlen dolog, ami tovább, s tovább vitt előre. Ez kicsit ùgy hangzik, mintha anyám halála lenne arra az ürügy, hogy bosszùt termeljek magamban, de ez egy cseppet se igaz. Tùlságosan szeretem ahhoz, hogy felhasználjam. Pedug csak 6 évea koromig ismerhettem. Közben figyeltem Luxra, mert időkötben kiderült, hogy ez a neve. Különleges név, de nem szenteltem különösebb figyelmet neki. Nem tehetek ròla, nem érdekelnek mások problémái. Amiòta Bemivel vége lett, azòta magam vagyok, meg a srácok, az együttesem, őket még mindig meghallgatom, meg a nagynénémet, de idegenekkel nem akarok törődni. Felesleges. Örülhetnek, ha szívességet teszek nekik. Itt elő se vettem a.noteszemet, ugyanis ez a lány nem visz előbbre Alexandra ügyében. Akkor ez gyorsan ment, mehetek hamarosan tovább. Persze a gyilkosságokkal kapcsolatban is nyomozok, holnap például végigjárom az iskola épületét, keresek valami nyomot, hátha meg tudom gátolni a következő merényletet. - Jonhathan Crawley vagyok, de ezt már említettem.- sòhajtok fel, majd elgondolkoztam azon, hogy a diákok emlékezete mennyire lehet szelektív, ha arra nem emlékeznek, amit két perce mondtak el neki. Perse meg is értem őket: ez nem egy szokványos.iskola, ide járni nem mindig jò. Figyeltem ahogyan a tekintete a fegyveremre.réved, amin majdhogynem elmosolyodtam. - Remélem komolyan nem gondolja azt, hogy bántani fogom,. Én nem azért vagyok itt, hogy fegyelmezzem a diákokat erőszakkal. Az a tanári kar dolga. Biztosíthatom, hogy amíg itt vagyok nem eshet bántòdása. Meg ha ez megnyugtatja, még soha nem sütöttem el fegyvert élesben.- mondom, majd megvillantottam egy halvány mosolyt, hogy ezzel is biztosíthassam arròl, hogy megvédem, ha valaki az életére akar törni. Tudtam, hogy fél tőlem, ez nyilvánvalò.volt. A levegőben pattogò feszültség ezt mutatta. Mindent el is rontott a következő mondatával. Egyrészt, mert szerintem az teljesen alap dolog, hogy amit nekem mondanak, az titokban marad, másrészt, meg mert nem vagyok lelki szemeteskuka. Van nekem is elég bajom. Mégse akartam egy tinilány naiv kis lelkébe gázolni azzal, hogy nem hallgatom meg. Nem vagyok szívtelen. - Biztosítom arròl, hogy senkinek, semmit.nem mondok. A.titoktartás elsődleges szempont. Ha kell, segíthetek is... ha tudok. Mindenek előtt adhatok egy tanácsot? Titkolja el az érzelmeit. Az arcára van írva, hogy retteg tőlem. Aki rosszindulatù, az felhasználhatja ön ellen.- mondom végül, majd türelmesen kivártam, hogy belekezdjen a dolgokba.