Nati & Dan 2010-es év novembere

To: Nati

Az edzésünk a közepe fele járhatott, kész katasztròfa volt a mai nap. Szegény edzőm fogta a fejét, szerintem már arra várt, hogy mikor döntök ùgy, hogy nem ártana gatyába rázni a csapatot. A srácok nem tudtak rendesen koncentrálni, mivel mindenkit az ùj pom-pom lányok érdekelték... persze ha jòl jàtszottak volna akkor felkeltették volna azoknak is a figyelmét, de nem. Ők mindenre koncentráltak, csak arra nem amire kellett volna nekik. Ha ùgy vesszük ez a mai nap ùgy volt gáz, ahogy volt. Inkább egy könnyed ugrással megszereztem a labdát, s levonultam vele a pàlyáròl. A mai nap folyamán égették màr eleget magukat ezek az okoso amikor véletlenül az ellenfélnek passzoltak, de ezt se egyszeri alkalommal csinálták, hanem szinte folyamatosan. Oké, hogy friss hùs meg minden, de azért nekem mégis sikerült figyelni... mondjuk az lett volna az übergáz, ha a drága kapitány ùr rontja el a legjobban a dolgokat. A mai edzésg betudtam egy egyszerű rossz napnak. Levettem am sisakom, s felálltam egy padra, hogy jòl lásson az egész csapat. Beletùrtam az izzadtságtòl nedves hajamba, majd szòlásra nyitottam a számat.
- Mint azt tudjàtok, a hétvégén meccs lesz. Ami azt jelenti, hogy holnap lesz az utolsò edzésünk. Nem szeretnék levezetni szombaton egy ilyen rossz jàtékot, szòvl mindent bele, mi vagyunk a legjobbak. kiáltottam, majd átadtam a szòt az edzőnknek, aki közölte velünk, hogy holnap kétszer annyit gyakorlunk, ùjra àtbrszéltük a technikát, s a helyezkedést, majd egy hangos csatakiáltással az utunkra engedett minket. Jobban mondva mindenkit rajtam kívül. Ugyanis amikor éppen menni készültem, ő elkapta a pòlòm ujját.
- Had mutassalak be az egyik ùj lánynak, Natalja Drozdovnak. Körbe kéna majd vezetned egy kicsit a sportpályán, hogy otthonosabban mozogjon egy kicsit a sportpálya helyszínén. Ő az ùj lány.- magyarázza, majd egy csinos szőke lányhoz vezetett. Bemutatott minket egyàsnak, majd kedvesen rámosolyogtam miután az edzőm magunkra hagyott.
- Nos Natalja. Hogyan szereted ha szòlítanak? Te hívj csak Dannek, mindenki így hív.- kezdeményezek.
- Ès, miért ezt a sulit választottad magadnak?- kérdezem kíváncsian. Soha nem tudtam, hogy miért jönnek ide egyre többen, amikor valami pszihopata gyilkolja a jònépet.

Oké, ez az első napom, mint pom-pom lány. Izgulok, nem is kicsit. Persze, oké tudom, hogy torna szempontjából jobb vagyok, mint a legtöbb lány, de ez annak köszönhető, hogy gyerekkorom óta tornászom és lassan válogatott tornász is lehetek, legalábbis az edzőm szerint. Igazából a napom tök eseménytelenül telt, viszont, amikor a pályára léptem, elfogott az izgalom, mert… mert pom-pom lány voltam, az egyenruhában, ami szerintem kifejezetten jól állt nekem, de ez most nem is fontos.
Maga az edzés eseménytelenül telt, mivel Lily - a kapitány - folyton a programokról és sok minden másról még, aztán elkezdődött az edzés, ami egész jó volt, bár én keményebbnek képzeltem el, de nem mondtam semmit, elvégre csak egy újonc voltam és az egyetlen a csapatban, aki nem tudott eligazodni a sportpályán. Mindenesetre az edzés végén mindenki a focistákat nézte, és róluk beszélt, ömlengett. Nekem valahogy nem volt ilyen szándékom.
- Rendben - szólalt meg Lili. - Viszonylag jó volt a mai edzés, most elmehettek - én már nyúltam is válltáskámért, valamint a teleragasztgatott mappámért, amint hír soros tornászok képei szerepeltek, ők úgymond a példaképeim. Éppen indultam volna vissza a szobámba, amikor valaki elkapta a fehér pulcsim ujját. - Drozdov marad, és velem jön - kezdett el a focisták irányába vonszolni. Nagyon nem értettem, hogy miről is van szó, így inkább mentem utána. Végül megvártam amíg váltott pár szót a focisok edzőjével, majd ott hagyott engem.
~ Remek ~ gondoltam, de a következő pillanatban az edző egy fiút vezetett elém, akinek bemutatott és közölte vele, hogy vezessen körbe, mivel új vagyok. Igazából egy kicsit meglepett a dolog, de amikor bemutatkozott halványan elmosolyodtam.
- Szia, az én nevem Natalja Drozdov, de ezt már tudod és szólíts nyugodtan Natinak - mondtam neki, mivel itt a legtöbben így szólítottak. A következő kérdésén kicsit elgondolkoztam elvégre jogos volt az, amit mondott.
- Igazából azért, mert messze van Washingtontól, ahol a szüleim dolgoznak, de ha tudom, hogy Tatjana, a nővérem is ide jár, akkor messzire elkerülöm a helyet. A gyilkosok meg különösképpen nem érdekelnek, mivel… mivel sokkal bonyolultabb annál az életem, hogy velük foglalkozzak - vonom meg a vállam, de mind e közben barátságosan nézek a fiúra, és viselem a hátamba lövellő tekinteteket a pálya túl oldaláról. Oké, hogy focista a fiú, de azért ennyi lánynak nem kéne a nyálát csorgatnia.
- Na, akkor körbevezetsz becses iskolánk pályáján? - kérdezem tőle, miközben kinyitom a mappám, hogy megnézzek benne valami fontosat.

To: Nati

Még egyszer bemutatkozott a lány, mire én udvariasan, s kissé vicxeskedve meghajtottam a fejem.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetem kegyed. Daniel Brown lennék, a focisták kapitánya. Örömömre szolgál, hogy én vezethetek körbe egy ilyen csinos hölgyet eme sportpályán.- mondom egy szívdöglesztő mosoly kíséretében. Intettem, hogy jöjjön utánam, nem akartam hozzàérni és összekenni ragacsos izzadsággal a tiszta ruháját. Hiába, talpig ùriembernek neveltek a drága szüleim. Amikor Tatjanat említette kissé meglepődtem. Tati az osztálytársam. Kicsit ùgy viselkedett, mint aki akar tőlem valamit, de én soha nem jönnék vele össze. Nem csak mert osztálytárs, meg minden, hanem egyszerűen nem mennne. Nem tduom miért. Nem az a fajta srác vagyok aki zabálja a csajokat, soha nem is voltam ilyen. Igazábòl el vagyok egyedül. Pedig sokan mondják, hogy bármelyik csajt megkaphatnám. Nekem viszont nem bármelyik kell, hanem a legjobb. És Nati sokkal jobbnak tűnik Tatinál, szerintem csinosabb is.
- Akartam kérdezni, de ha már mondtad gondolom nem kell. Tati az osztálytársam. Elég menő csaj izé... sokat akar lògni velem. De valamiért van egy olyan érzésem, hogy csak azért mert focista vagyok, ráadásul a kapitány. Gondolom te jobban tudod, hogy csinál-e ilyeneket, ha nem, akkor személyesen kérek tőle bocsánatot a feltételezés miatt.- mondom a lehető legpimaszabbul mosolyogva. Nem volt bajom Tatival, igazábòl csak annyi, hogy ő is biztosan csak a focistàt látja bennem. Mint mindenki más. A legtöbb caajnak Daniel Brown kell, nem Dan. Pedig talán nincsenek problémák a modorommal, vagyis eddig egyáltalán nem voltak.
[i]- De örülök, hogy itt vagy, talán lesz egy lànybarátom akivel jòban is lehetek, s nem csak azért mert kapitàny vagyok. legtöbben azt mondják, hogy a focisták nagyképűek, de az én csapatom nagy része teljesen korrekt, nincsenek velük baj. Persze ez annak is köszönhető, mert a legtöbbjükre rákényszerítem, hogy edzésen viselkedjenek és megszokják, hogy jònak kell lenniük. Addig érdekelnek engem, amíg itt tudnak teljesíteni, s fegyelmezettek, deazt nem mondhatom meg nekik, hogy a magánéletükben mit csináljanak.
- E itt a teniszpálya, az meg ott a baseball pàlya. Ott láthatod a kosárpályát is, de az iskolaudvaron találsz lovardàt és uszodàt is. Egyszer kipròbálhatnatnánk valamit együtt. Tudsz teniszezni?- kérdezem tőle. Nem akartam most megizzasztani, mivel már átöltözött, de egyszer mindenképp játszanék vele valamit. Sportos lànynak tűnik, ahogy elnézem az alakját. Csak diszkréten futtattam végig rajta a tekintetemet, nem időztem el egyetlen testrészénél se, nem vagyok disznò. Engem is zavar egy kicsit, amikor sokan néznek, de a lányok erre allergiások.
- Persze nem kell most rögtön. Nekem tök mindegy, mert ùgy nézek ki, mint egy macska, amit ötször körbekergettek a városban, de te már átöltöztél, nem kéne a tiszta ruhádat összekoszolni miattam.- mondom neki, de ekkor eszembe jutott a golfpálya. Az nem valami megerőltető.
- Vagy ha akarod golfozhatunk is. Ott van a pálya. Verhetetlen vagyok benne.-[ kacsintok rá, majd elmosolydtam.
mosolygok rá kedvesen.

Akaratlanul is elnevetem magam, ahogy ilyen arisztokratásan meghajol, mert vicces és mert jópofa. Erre nem tudom mit mondani.
- Szint úgy uram - pukedlizek egyet tréfásan.
Amikor Tati szóvekrül meglepődöm, hogy az osztálytársa, mivel, mivel nem gondoltam volna, mert akkor már a nőérem egyfolytában azt dörgölné az orrom alá, hogy ő az övé. Amit mond, azt hihetően tartom, a nővérem tényleg ilyen, és valóban; szerintem neki nem a maga az ember kell, hanem maga a népszerűség. Sajnos vannak ilyen emberek, akik erre mennek, arról meg pont nem tehetek, hogy a nővérem is egy ilyen.
- Nem kell tőle bocsánattatot kérned, mivel olyan amilyennek leírtad, sőt, de erről már nem mondok semmit, mivel a nővérem - és egy nagyon picit még szeretem is… egy picit, teszem hozzá direkt magamnak, mert nem akarok rossz színben feltűnni a fiú előtt, mert nem szeretem, ha rosszat gondolnak róla.
Miközben vezet végig a sulin ide-oda pillantgatok és közben elámulok, hogy tulajdonképpen milyen nagy is ez az intézmény. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ekkora területen fekszik, de nem ám.
- Hát akár tényleg lehetünk barátok is - bólintok rá, bár az ajánlatra, bár kicsit váratlanul ért. Nem vagyok hozzászokva az ilyen közvetlen emberekhez, bár ha jobban belegondolok néha én is ilyen nagyon közvetlen vagyok, szóval… nem kéne meglepődnöm.
- Tenisz? - gondolkozom el. - Igazából már játszottam, de nem kifejezetten az én sportom, viszont egyszer játszhatunk, bár előre szólok, hogy le fogsz győzni - mondom neki kuncogva. - És nem öltöztem át, mivel Lily egyből ide rángatott, hogy körbe legyek vezetve. Azért tűnök „tisztábbnak”, mint a többi lány, mivel én nem estem annyit a füvön az akrobatikában, sőt abszolút nem estem, mivel én profi tornász vagyok - mondom neki inkább tényszerűen, mint dicsekvően, mivel… mivel pár ifjúsági bajnoki címen kívül nincs sok eredményem, vagyis de. Idén kerültem be Oroszország válogatott csapatába, vagyis igazolt tornász lettem, de ez kb. senkit sem érdekel, vagy én nem akarok vele dicsekedni.
- Bocsi, de a golfot nem különösebben kedvelem, valahogy az olyan férfi sport - mondom kedvesen, abszolút nem bántóan, aztán, amikor a lelátó felé nézek, eszembe jut valami. - Viszont szívesen beszélgetnék veled tovább. Tudod, lenne pár kérdésem a sulival, meg ilyenekkel kapcsolatban, így te gyorsan elmehetnél átöltözni, én meg itt megvárlak, na mit szólsz? - intek a lelátó felé, hogy ott szeretném várni.
Szerintem ez egy nagyon jó ötlet, mivel így én is leülhetek egy kicsit, és felkészülhetek az edzőm - Jekatyerina - kínzására, amit elő fog nekem adni, megint.

To: Nati

Nati szimpatikusnak tűnt, sokkal szimpatikisabbnak, mint a nővére bármikor is. Ő nem volt nyomulòs, egyszerűen csak kedves, meg mosolygòs. Sokkal jobban szerettem volna magamnak egy ilyen barátnőt, mint esetleg egy Tati félét. Valahogy nem volt a zsánerem ez a "járjunk a legmenőbb csajjal, csak mert a csékák mind ezt teszik" dolog. Ez van sajnos. Megvillantottam a mosolyom a pukedlizésére, majd válaszoltam is neki.
- Hàt, majd csak találunk valamit, amit mindketten szeretünk. Elvégre rengeteg időnk van még, hisz egy darabig ide járunk még mindketten. De aztán az éjszakai mászkálással csak òvatosan, olyan kor jobb bezàrkòzni a szobákba. Mef az erdőbe is tilos menni, ha elkapnak amikor ott tartòzkodsz, akkor ki is rùgghatnak. Szòval vigyázz, mert szeretném ha maradnál még itt.- kacsintok rá. Azt mondta, hogy szívesen beszélgetne velem, de előtte nyugodtan menjek el átöltözni. Vetettem rá egy hálás pillantást, majd menet kőzben lekaptam a felsőmet, mert már zavart ahogyan rámtapadt az izzadságtòl. Az öltözőben gyorsan lezuhanyoztam, s felvettem a bőrdzsekimet, mert már hidegebb volt az idő. Kis gondolkodás után a biztonság kedvéért magamnál tartott pulcsit is a kezembe vettem, mert ha nagyon feltámad a szél, akkor akár szegény Nati meg is fàzhat, amit igazán nem szeretnék. Visszaballagtam hozzá,s jòl sejtettem, időközben tényleg nagyon feltámadt a szél. Szrrencse, hogy rendesen megtöröltem a hajam, nem terveztem be erre az évre egy agyhàrtya gyulladást. Amint odaértem a lelátòhoz, elmosolyodtam, majd a lány ölébe fektettem a pulcsit.
- Tessék, ezt neked hoztam. Érezttem, hogy hűvösebb lesz, nehogy megfázz nekem. mosolygok rá, majd leültem mellé.
- Kérdezz csak nyugodtan bármit, mesélek szívesen. Ki lett az osztályfőnököd?- kérdezem, majd karba fontam a kezeimet. Nem akartam tolakodò lenni, se bunkò, milyen lenne már neki, hogy a suli egyik szeme fénye egy nagyképű f@szkalap? Engem a szüleim megtanítottak viselkedni, de ez nem mindenkire igaz a sulibòl. Rengeteg paraszt jár ide, de azok mindenhol vannak sajnos. Engem eléggé zavar a viselkedésük, de nem szòlok bele a dolgaikba. Pomt ezért tart mindenki jò fejnek.
[i]- Tudod, szerintem Lily után biztosan te leszel az ùj pom-pom csapat kapitánya. Ha tornász vagy, akkor esélyük sincs a többieknek. Szurkolok neked.- mondom neki medvesen, majd ismét mergvillantottam a mosolyomat.

Dan végül elfogadja a felajánlásomat, miszerint én megvárom, ő meg addig nyugodtan lezuhanyozhat. Amikor elmegy, nyugodtan ülök le a lelátóra és kezdem pásztázni a pályát. Amerika ide, Amerika oda kezd hideg lenni az országhoz képest. Persze én nem fázom, mivel orosz vagyok, nálunk ez az idő strandidő. Na jó, azért nem, de mi ilyenkor még rövid ujjúban járkálunk, néhányan pulcsiban.
- Köszi - mosolygok kedvesen Danre, amikor a térdemre fektet egy pulcsit, hogy ne fázzak. Olyan kedves ez a gesztus, hogy nem utasítom vissza, inkább ráfektetem a kezem a pulcsira, hátha szükségem lesz rá. Amikor az osztályfőnökömről kérdez, elgondolkozom egy pillanatra, hogy eszembe jussan a nő neve, mert valami nagyon fura. Hogy is van…
- Miss. Richertosed - jut eszembe a világegyetem egyik leghülyébb neve. Félre értés ne essék a tanárnő nagyon szimpatikus, de a nevén majdnem elnevettem magam, amikor bemutatkozott, és ahogy láttam; ezzel nem voltam egyedül, többen is a nevetés szélén álltak.
Amikor megjegyzi, a dolgot a csapatkapitányságról majdnem elpirulok, és elő tört belőlem a szerény énem, ami szinte mindig jelen van.
- Ugyan, dehogy - mondom szinte suttogva. - Én csak tornában vagyok nagyon jó, kizárt, hogy én legyek a következő CSK, mivel az azt jelentené, hogy kilencedikben választanak meg, ami lehetetlen. Meg én táncban olyan átlagos vagyok, abban nem vagyok kiemelkedő, mert mint mondtam; én inkább tornász vagyok, nem táncos. De azért köszönöm, hogy szurkolsz nekem, sokat jelent - mondom mosolyogva, és igyekszem nem foglalkozni azokkal a lányokkal, akik éppen most mentek el a lelátó előtt és összesúgtak.
Igazából nem akarom tudni, hogy mit mondtak rólam, valahogy nem érdekel. De azért egy picit mégis, elvégre majdhogynem tisztán hallottam elhangzani a nevemet, ami nem jó, legalábbis szerintem. Ha azt veszem, hogy én is lányból vagyok, akkor biztosan tudom, hogy miket mondtak rólam.
- Egyébként, hogy viseled ezt a hatalmas népszerűséget? - kérdezem tőle amolyan érdeklődve, mivel biztosan hatalmas teher lehet neki, mert nem olyan, mint amire számítottam. Az beszélgetés eddigi menetéből leszűrve az tűnt fel, hogy ő egy okos, értelmes, jól nevelt fiú, akit nem rontott meg a népszerűség, és nem is az a csajozó gép, amire az ember legelsőre gondolna. Tehát mondhatom, hogy nagyon kellemesen csalódtam benne.

To: Nati

A kedves mosolyára én is visszamosolyogtam, egyre szimpatikusabb lett nekem Nati. Nem olyan, mimt Tati, sokkal kedvesebb, figyelmesebb, szerényebb. Teljesen az idősebbik lány ellentéte, ami hataomas pozitívum a maga mòdján. Semmi bajom Tatjanaval, ahogy senkivel sincsen, de azért nem vagyok oda, ha azért akar valaki, mert menő vagyok.
- Hmm, engem ő pont nem tanít, de látásbòl ismerem. Alec, a matek-fizika tanaár szerintem egész jò.fej, meg Dwight is, ő irodalmat tanít. A töri tanár, Hephaistion nagyon nagy arc, csak ne magázd le, mert attòo rosszul van.- mesélek egy kicsit a lánynak atanári karròl. Most így megszemlélve, külsőre is teljesen más, mint a nővére. Nati szőke, meg szerintem arcra is helyesebb, mint a nővére. Teljesen más a két lány, mintha nem is lennének testvérek. Persze az öcsém se hasonlít rám, sőt még gyűlöl is az miatt mert nekem minden összejött... nem tehetek ròla, hogy ott tartok ahol, küzdöttem érte nagyon sokat. Szòval jogosan érzem ùgy, hogy megérdemlem a pozíciòmat.
- Ne szerénykedj. A táncot meg lejet tanulni. Biztosan nem nézed ki belőlem, de a latin táncok mestere vagyok. Vagyis sok társas tánchoz értek, pedig semmi ritmusérzékem nem volt hét éves koromban amikor elkezdtem tanulni azokat. Most meg akár ebben a percben is le tudnék neked nyomni tökéletesen egy chachachát. Szòval ha gyakorolsz, akár fél év mùlva kapitány lehetsz. Szòval fel a fejjel.- mosolygok rà bàtorítòn. Hirtelen kitért arra, hogy miként bírom elviselni a népszerűséget. Nem nagy dolog, màr megszoktam.
- Nem nagy dolog, megszokja az ember. Amikor idejöttem, s bevettek a focicsapatba, már népszerűnek számítottam. Szòval már az első hetekben be vagy skatulyázva, amint idejössz. Ha bekerülsz a pom-pom csapatba vagy a focisták közé, akkor hamar.kegismerik a nevedet. Csak az zavar, hogy a csajoknak azért kellek mert menő vagyok, sőt ami azt illeti, a suli egyik legnagyobb arca. Nekem meg nem kell egy olyan műliba, akinek csak Daniel Brown kell, aki Dániában tanult meg minden. De amùgy ezeket lészámítva egész jòl. - adok egy eléggé kielégítő választ a lánynak, majd elgondolkodva figyeltem az arcàt, hosszasan.