Művészterem

A művelődni vágyó hölgyeknek nyújt lehetőséget ez a terem. Van itt annyi minden... Kezdjük például... itt!
Mint láthatod itt egy-két varrógép foglal helyet - sajnos ma már nem egy divatos elfoglaltság az ilyen. Nézd csak, ott agyagozni lehet! Háát igen ezt még egy kicsit gyakorolni kel de majd menni fog. Igen, ott a kreatív írást lehet elsajátítani... Ott pedig, szorgalmasan festenek a diákok, hát oké, néha az arcukra több kerül mint a vászonra de hát mit számít ez? Igen azok ott rajz vásznak... milyen elmélyülten dolgoznak... ne is zavarjuk meg őket.
Na látom téged is érdekel mi a fenét keres egy hatalmas rajz lap a falon? Ez egy olyan közös festmény, és üzenő fal szerűség lenne. Na és vége is a körútnak! Pápáá!

Unatkozni ritkán szoktam, ma mégis úgy döntöttem kivonulok. Merthogy én nem, nem egyszerűen lépkedni, de vonulni szoktam, az acélbetétes miatt van, nagyokat és pontosakat kell benne lépnem. Fekete ingem kissé kigombolva lóg rajtam és egy nagy, ezüst kereszt fityeg a nyakamban. Senki meg nem mondaná, hogy buddhista vagyok. Szűk farmerem szintén fekete, kicsit vékonyít, de sosem tagadtam, hogy nem okozok komolyabb problémát a viharos szeleknek. Befordulok balra, aztán jobbra, majd még kétszer balra, amikoris ide lyukadok ki. Én sem értem, bár először nem gyanakszom, ez egy terem, fogalmam sincs mire jó, lehet akár egy felirat nélküli wc is. Benyitok és nem, sokkal rosszabb, ez valami maszek kézművesipar. Arcom szerény döbbenetet tükröz, aztán kissé elsápad, de hamar újra abba a merev, mogorva görcsbe áll, amibe szokott, majd újra kifejezéstelenre vált. Hát én...nem ide akartam jönni. Ahelyett, hogy azt tenném, amit minden ösztönöm erősen súg, azonnal megfordulnék és kimenekülnék innen, fogom magam és beljebb lépek. Van itt gyurma, rajztábor, írókurzus és varrógép! Pont ezt kerestem... Odavarrhatnám magam a székhez. Félszegen beletúrok a gyurmába, ami valójában agyag, de külsőm ezúttal tökéletesen tükrözi a valóságot és nem, én tényleg nem az az agyagozgató lúzer vagyok. Jó nagy lyukat csinálok a agyagba, csak úgy, miközben fél szemmel a rajztáblát lesem, hogyan tehetném tönkre. Valami undorítót kéne rá rajzolnom, hányó, kopasz, dagadt, fogatlan vénembert pucéran. A kezem viszont alaposan beleragad az agyagba, felemelem és nem esik le magától, ráznom kell hozzá a csuklóm. Végre a földre pottyan, én rátaposok, most úgy néz ki, mint a kutyafos. A rajztáblához lépek és felrajzolok rá egy vén pöcst. Ott kezdem, azzal, legalul, aztán rajzolom csak a hasát és a lábait. Úgy tűnik igaz a rossz hírem, nagyon hajtok arra, hogy mindenki utáljon.

Esküszöm nem esik le, hogy egy órán vagyok! Mert ennyire durva azért nem lennék egy délutáni babazsúron sem. Márpedig pont oda csöppentem! Még tanárnő is van, na ezt pont nem szúrom ki, amikor kutyagumit csinálok a gyurmából vagy mi ez itt. Összetaposom és mint aki jól végezte dolgát a rajztáblához lépek megbotránkoztatni egy rakás, lelkes...kiscsajt? Mire ezt észreveszem az old férfi nemi szerv már a táblán díszeleg és félreérthetetlenül az ami.
Pedig esküszöm nem szívtam semmit! Egy pillanatra mégis azt érzem, mintha fejbe kólintottak volna egy nagy, szagos troll hónaljal. Számtalanszor elismételtem már magamnak - mindig hallgatnom kell az első megérzésemre- ami az volt: futás ez nem fiú wc, de én mint aki beszívott, lehet a sok lány hipnotikus erővel támadott le mikor benyitottam, fel sem fogtam hol vagyok, illetve félig és megfestettem életem portréját. Egyértelmű, ennek múzeumban a helye.Egy pillanatra ledöbbenek, lehet a tanárnő is meg fog lepődni egy kicsit... Egy biztos. Le fogom tagadni, hogy józan vagyok! Ha valaki, bárki kérdezi én ma nagyon sok mariskát láttam!
Visszatérve a mariskákhoz, itt tényleg csak lányok vannak, nyilván, mert ki akarna önként varrni? Abbahagyom a rajzolást, de hisz nem is tehetnék másképp egy lány jön oda hozzám és meg is szólít. Terhes. Hogy mi van? Visszafordulok felé és ritkán vágok ennyire elképedt fejet. Merthogy általában kifejezéstelen az arcom, nincs rajta érzelem, de most látszik, hogy meglepődtem, nem is kicsit. Tényleg úgy érzem magam, mintha már túl lennék egy-két kör töményen, pedig nem szeretek inni. Megköszörülöm a torkom, mert ehhez azért nem árt, kifejezéstelen leszek újra, de azért pislogok néhányat.
- Van olyan is?
Első kérdésem, ami igazán meglep, nos nyilván van fiú rajz terem csak a varrógép hiánya miatt nem ismertem fel.
- Egy kicsit eltévedtem
Vallom be, nem vagyok zavarban, soha, most mégis mintha közel állnék hozzá. Leteszem a filcet, a lányra meredek, aki nagyon csinos, nem csoda, hogy felcsinálták, aztán a többiekre, vetek rájuk egy kis, kínos félmosolyt. Ez azért történelmi pillanat volt.
- Túl sok volt a tequila
Mindegy, a lány szemében már örökre elástam magam, csak a hírnevem mentem, próbálom összekaparni lerágott körmökkel, hogy nem, ezt nem józanon követtem el. Bár nagyon rossz színész vagyok.