Tristan Coldblood -készül-

A görög isten

az engem bemutató tankönyv

Becenév: Trist, a diákoknak meg Mr. Coldblood tanár úr
Születési hely/idő: 199ö. Március 23. Florida
Kor: 22

...akik nem tudom hogy várnak e otthon

Apa: Nathaniel Colblood, 56 éves. Nos, hát ez elég hullámzó, mivel mindig átragad az egyikre a másik hangulata. Amikor én vagyok fühös, akkor apu is az lesz, ha ő boldog, akkor én is az leszek. Persze semmi durva veszekedésünk nem votl még eddig, amit ne tudtunk volna rendesen megbeszélni, félreértések nélkül.
Anya: Ramona Coldblood, 52 éves. Mivel én vagyok a kisebbik gyerek, pont ezért voltammindig is anyuci pici fia. Nem kényeztetett el, de állandóan babuzsgatott, még 16 éves koromban is el akart vinni kocsival a suliba, hogy a kicsi fia nehogy megfázzon, s beteg legyen.
Testvérek: Lena Coldblood, 26 éves. A nővéremmel soha nem voltunk jóban, ő az értelimés helyett az utcát választotta, amit én nem bírtam elviselni, ezért minden kapcsolatot megszakítottam vele, miután visszautasította a segítségemet.
Párkapcsolat: Nem tudok róla, hogy lenne

itt egy kis megtanulnivaló

Csoport: Tanár
Rang: The Liar
Tanulmányi átlag: Ezt a számot én határozom meg.
Osztály: -
Szeretem: csoki, testépítés, jó könyvek, cigaretta
Utálom: rossz,engedetlen diákok, éretlen gondolkodás

Személyiség

Próbálok mindenkivel kedves lenni, de a bizalmam meg a türelem az nagyon is véges tud lenni. Előítéleteim abszolúte nincsenek, egy könyvet se a borítójáról ítél meg az ember. Soha nem voltam valami türelmes, de ha muszáj, akkor összeszedem azt a keveset. Nem nagyon bírom ha valaki igazságtalan, szerintem ez egy nagyon hülye szokás. Utálom a kivételezést, ezzel végképp az őrületbe lehet kergetni. Ki merem jelenteni, hogy engem az érzelmeim, meg az agyam vezérelnek egyszerre, de persze nem mindig dolgoznak össze. Próbálok minden helyzetben a legjobban dönteni. de persze ez nem mindig jön össze. Alapjáraton optimista embernek számítok, de vannak napok, amikor nem gondolkodok teljesen pozitívan. Nem spórolok a bizalmammal, mindenkiben feltétel nélkül tudok bízni, de ha elveszíti, akkor vissza nem tudja már szerezni. Jó emberismerő vagyok, pár nap ismeretség után el tudom dönteni a másikról, hogy valóban jó-e, vagy csak annak mutatja magát. Ha rendeznének pokerface versenyt, akkor azt minden bizonnyal megnyerném, mivel az arcomról képes vagyok eltüntetni minden érzelmet.

Külső

Általában lazán öltözködök, az öltönyökben kissé kényelmetlenül érzem magam. Szeretem a finom pamut anyagú pólókat, amit nem szúrnak, meg kissé nyúlósabb az anyaguk. Az ékszereket nem nagyon szeretem, inkább csak a bőr csuklószorítókat. A borotva nem jó barátom, általában a körszakállat részesítem előnyben, mert az illik a laza megjelenésemhez. Nem adok a márkákra, bár meg tudnám magamnak engedni, mégis inkább olyan cuccokat veszek magamnak, amik tényleg tetszenek, nem pedig méregdrágák, de hülyén néznek ki. Sokszor van rajtam kényelmes farmer, amik nem ezek a cső fazonú, színes nyavalyák, hanem rendes, hagyományos nadrágok, amik nem szorítják el a érkeringést az emberek combjaiban, amiért annyira feszül. A hajamat sokszor vagy felállítom, vagy pedig egyszerűen csak meghagyom olyannak, amilyennek elfeküdtem, ez a hangulatomtól függ. Pólóból inkább feketét, drappot, fehéret, vagy szürkét, esetleg sötétkéket viselek, mivel ezek a kedvenc színeim. A sapkákat nem nagyon szeretem, ahogyan a hatalmas télikabátokat se, ezért mindig bőrdzsekit viselek, ami alá melegen öltözök.

születésemtől a mai napig, vagy egy pár pillanat az életemből

Ma egész nap csak lézengtem, egyáltalán nem tett nekem jót, hogy összekaptam a nővéremmel. Ami azt illeti, a hírnevemnek se tett valami jót, hogy egy utcán kolduló hajléktalan r!banccal veszekszek. képes lett volna velem lefeküdni, csak azért, hogy pénzt adjak neki. Nem is tudom, hogy mire gondolt amikor ezt kitalálta, hogy amikor nyújtanám felé a segítő kezemet, akkor félrelöki, de mikor viszont szüksége van a pénzre, akkor így akarja megszerezni, nem gondolva arra, hogy az öccse vagyok, magasról letojva a vérfertőzés veszélyét, meg azt, hogy milyen betegségeket szedhetek össze tőle. Semmi nem izgatta, teljesen megalázta magát, ezzel együtt engem is. Nagyon dühös lettem, aztán ezek után még menjek dolgozni. Rendesen megszívtam, ugyanis a tetőtérben pont én voltam az ügyeletes, szóval még a tanáriba se verhettem el a szüneteimet, mivel strázsálnom kellett a folyosókon, amihez meg végképp semmi hangulatom nem volt. Inkább nagy ívben elkerültem a diákokat, mert nem akartam az ő fejüket lekiabálni, azért mert a nővérem egy utolsó utcasarki hajléktalan kurv@. Nem az ő hibájuk volt, én meg nagyon sajnáltam volna őket, ha át kell élniük a poklot az én haragom miatt. Igazán nem akartam senkit se büntetni, főleg nem magamat, ezért is próbáltam elfelejteni azt, ami reggel történt, és koncentrálni arra, hogy az itt tanulóknak meghiúsítsam azt a tervüket, hogy leégetik a tetőteret, ha Mr. Coldblood tanár úr nem figyel oda. Ekkor vettem észre a lányt, aki hirtelen titokzatoskodva elvált a barátnőitől, s a vészlépcső felé kezdett rohanni, ami a suli tetejéhez vitt. Soha nem értettem, hogy minek egy vészlépcső, ami a suli tetejére visz, mert az lenne a logikus, ha az iskoláből mondjuk egy föld alatti járattal könnyebben ki lehetne jutni baj esetén, nem pedig fel a tetőre, de gondolom ezt a szempontot az építész nem vette figyelembe, vagy csak egyszerűen kicsit bolond volt szegényke. Hatalmasat sóhajtottam, majd elindultam, halkan lopakodva utána. Ha cigizni, vagy drogozni akar, akkor erre a tető lesz a legjobb megoldás, mivel a "hülye tanár" úgyse figyel, mert van neki annál nagyobb baja is, ezért nem tudja majd elkapni. Minden diák erre gondol, amikor valami böszmeségen töri az eszét.Csakhogy a lánynál nemvolt se cigi, se pia, se ilyesmi. A lány kitárt karokkal állt, s nézett lefele, s pontosan úgy festett, mint Rose a Titanicból, csak Jack nem volt itt. Kapott egy Jack helyett egy Tristant. Elég barom gondolat volt ez, de nem nagyon tudtam mire gondolni. Mit keres egy 16 éves lány a suli tetején? Nos, ebben a pillanatban, mintha a gondolataimba olvasott volna, választ adott a tettével. Nemes egyszerűséggel előredőlt, de a levegő nem tartotta meg természetesen, csak a gyors reakcióm mentette meg a biztos haláltól a lányt.
- Kapaszkodj erősen! - kiáltottam le neki, mert féltem, hogy nem tudom megtartani, vagy magával ránt, s mindketten lezuhanunk. Másnap engem hőssé nyilvánítottak, de nem sokat ért nekem a dolog, mivel borzasztóan lesokkolt, hogy nekem kellett megmentenem valakit a halál torkából. Nem akartam így elismerést szerezni, semmiképpen se. Azt szerettem volna, hogy normális életem lehessen, ezért is költöztem el Los Angelesből, vissza a szülővárosomba, Floridába. Nem akartam már többet ott tanítani, hiszen rengeteg a rossz emlékem, ami az Angyalok Városához fűz.