Alagsor

Juj de sötét van itt. Hol a fenébe van a villanykapcsoló? Áá meg van! Na akkor most, hogy látunk valamit... phfúúj egy csótány! Oké jobb volt míg nem láttunk. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy ez az a hely ahová senki sem szeretne önszántából lejönni... De hát egy holtest vagy egy gyilkossághoz azért nem olyan rossz hely.. Na igen ilyenekre nem szabad gondolni.

Mintha meg mozdult volna valami a sötétben... Az egész olyan hátborzongató, feláll a szór a karomon. A félhomályban az árnyékok eltorzulnak, groteszk alakokat öltve ijesztgetnek minket. Nyugalom... ez meg mivolt???

Általában elég feltűnő jelenség vagyok , pont mint most is. Azonban most olyan hely felé tartok ahol a diákok többsége nem szokott megfordulni. Az Alagsor. Alapvetően egy hátborzongató hely és az sem teszi kevésbé hátborzongatóvá, hogy egy srác tart éppen arra. Viszont éppen annyira izgis is a szitu így amennyire csak tudom hang és feltűnésmentesen követem a srácot, hogy mi dolga van neki egy alagsorban. A srác nem éppen lúzer ésígy még inkább szaftos pletyka lesz belőle ha valami tiltott dolgot művel odalent.
Azonban az egyetlen tiltott dolog amit művel az némi cigarettázás,dehát azt mindenki csinálja amikor éppen nem látnak a tanárok. Még ha legalább füves cigi lenne. De nem érzem a fű ismerős illatát a levegőben így tudom, hogy csak egy sima cigi. De minek ehhez elbújni az alagsorba? Végül véletlen leverek egy dobozt és ez elég ahhoz, hogy a sötétben észrevegyen.
-Tudod ezt tőled is kérdezhetném.
Mondom és látszólag szórakoztat a helyzet. Szépen előlépek most már a dobozok mögül és kiveszem a kezéből az öngyújtót, majd meggyújtom. A sárgás fény megvilágítja szép arcomat ami alig látható félmosollyal nézi az előtte álló illetőt.
-Különben a nevem Chloé.
Jegyzem meg neki és várom az ő bemutatkozását és miután remélhetőleg megteszi ismét megszólalok.
-Minek elbújni a cigizéshez az alagsorban? vagy mást terveztél?
Teszem fel sejtelmesen a már egy ideje oldalamat fúró kérdést.

*Valójában akár mennyire is feltűnően bámulnak a pasik lassan már észre sem veszem ugyanis annyira megszoktam már, hogy képtelenek megállni, hogy legalább egy kicsit ne nézzenek meg maguknak. De nem is hibáztatom őket, elvégre én is megnézném magam egy pasi helyében. Az viszont egy csöppet kezd fárasztóvá válni, hogy állandó jelleggel emlékeztetnem kell őket arra, hogy a szemem rendszerint az arcomon helyezkedik el nem pedig a mellkasomon.
Nameg tekintettel arra, hogy amint lehetőségem van rá én is megnézem ám a pasikat, csak sajnálatos módon beszélgetés közben általában nem háttal állnak így nem igazán lehet a feneküket fixírozni.
A kissé elcsépelt bókra azért egy mosolyt kap tőlem, de valójában már ehhez is kezdek hozzászokni, mint a fiúkkal való társalgás egyik alapeleméhez. Az viszont annál inkább foglalkoztat, hogy végül is tényleg miért jött el ide, habár ha jobban belegondolok mégsem akarom tudni, hogy mit akar csinálni egy fiú tök egyedül a sötétben és mivel nem is tűnik úgy mintha nagyon el akarná mondani maximum később visszatérek a témára. *
-Hát éppen ezért kell a szép nők mellé egy bátor pasi , ha kedvük támadna éjszaka sétálni.
*Mondom neki majd szinte észrevétlen én is rápillantok az órájára. Végül megkapom a kérdést amit már szinte vártam, tekintve, hogy valóban elég fura dolog, hogyha velem valaki egy koszos, sötét alagsorban ismer meg. Álltalában eszembe sem jutna egy ilyen helyre jönni. *
-Nekem ugyan semmi dolgom, de semmi kedvem nem volt a szobámban kuksolni egész este aztán itt kötöttem ki.
*Tulajdonképpen ez igaz is, csak azt az apró részletet felejtettem neki elmondani, hogy csak azért vagyok itt mert követtem.*
-Felőlem akár füvezhetsz is. Engem nem zavar.
*Mondom neki hiszen nekem aztán édes mindegy. Amennyi káros anyag volt már a szervezetemben az az egy szál cigi amit mellettem elszív már mit se számít*

Drake megkínál egy szál cigivel, amire legszívesebben nem mondanék nem-et, de tudom azt is, hogy a pasik többsége nem bírja a cigiző csajokat. Bár fogalmam sincs miért. Azonban amelyik pasit nem zavarja a cigi azoknak elég ha az ember lánya egy csöppet erotikusabban fújja ki a füstöt és már is a lábai előtt hevernek. Nem véletlen, hogy rólam csak az ilyen pasik tudják, hogy cigizem, most viszont nincs kedvem ilyesmivel vacakolni, hogy megtudjam zavarja-e ha egy lány cigizik úgyhogy végül elfogadom a felkínált cigarettát. Az a legkevésbé sem tud izgatni, hogy hányadik szál cigijét veszem el. Különben is ő kínált meg, még akkor is ha csupán illedelmességből kérdezte.
-Kérek, köszii.
Mondom mosolyogva és ezzel elfogadva a cigit amit meg is gyújtok és elkezdem szívni a függést okozó bűzrudat, ami nikotin és kátrány tartalmát a tüdőmbe száműzi. De nekem már nem árt. Legalábbis ez a feltételezésem ugyanis ha annyi drogtól ami bennem volt nem patkoltam el akkor egy kis cigitől sem fogok. Van egy olyan érzésem, hogy a külső tökéletességem ellenére belülről már nem találnának semmit. Üres feketeséget maximum. De ezt én már sohasem fogom megtudni. Szívem azaz bármi is legyen az ami a fekete iszapot pumpálja az ereimbe pedig, mint a bádogembernek ... sosem volt. De talán még a végén úgy járok, mint a bádogember a mesében és kiderül, hogy mindig is volt csak nem vettem észre ?
Ezek még a jövő kérdései.
Ritkán köszöngetem meg a dolgokat. Nekem minden alanyi jogon jár általában. Legalábbis én azt hiszem.
-Ó, hálás lennék érte.
Meghagyom neki, hogy mire gondol hála alatt. ezt nem fogom neki fejtegetni.

Látszólag belefeledkezem a cigaretta által generált szürke füstgomolyagba és tekintetem elveszni látszik benne, mintha agykapacitásom 90%-át lefoglalná az, hogy mereven előre bámuljak. Ezzel szemben agyamban ezer gondolat cikázik és néha oda-oda pillantgatok a titokzatos idegenre , Drake személyében. Meg akarom tudni, mit keres itt és leginkább azt, hogy miért néz rám úgy, mintha egy fincsi sütemény lennék akit éppen felfalni készül. Persze erre még a saját eszemmel is rá tudtam jönni, hiszen végülis igencsak egyértelműek voltak a pillantásai. Direkt nem nézek rá, had csodáljon amennyit akar.Fogalmam sincs mi a francot keresek én még itt ha már sikeresen lebuktatva magam úgysem tudom meg a sötét titkát, amit láthatóan igencsak takargat.
Persze rólam is lerí olykor, hogy vannak sötétebb pillanataim, de nem tehetek róla ha az a barom, -bár tudom , halottról jót vagy semmit- nem bírt a , hogy is fogalmazzak finoman, hancúrlécével. Pedig én megadtam neki mindent. de most már elég volt a baromságaimból. Sokkal fontosabb, hogy Mr. Feketeszemfesték -amiről tudom, hogy nekem is be kell majd szereznem.- mi a fenét keres itt. És miért áraszt magából olyan hullámokat, mint a farkas, mikor meglátja a védtelen barikat.
Én vagyok a tökéletes hollywoodi szépség sminkestül és facebookostul. Persze a nevem megköveteli, hogy ne legyek láthatóan ribanc, de az a büdös nagy helyzet, hogy néha én sem látom magam másnak. nem mintha ezt nagy hátránya tartanám. A fontos emberek többsége férfi. A férfiak pedig köztudottan buknak erre a stílusra, még ha nem is tartják kimondottan feleségtípusnak a magamfajtát. de kinek kell az? Kizárólag érdekből azonban kimondottan hasznos dolog az ilyesmi.
Nem tudom , hogy más emberek mit láthatnak ha rám néznek, de a lényeg hogy tetszen nekik a látvány. Rejtélyes sötétség telepszik az Alagsorra. Meghallom Drake jó pár dolgot sejtető kérdését, mégsem tudom, hogy mire gondolhat valójában. Ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok gondolatolvasó. Pedig piszkosul jó lenne tudni , hogy mi jár abban a helyes kis pofival megáldott buksijában.
-Ameddig nem zavarlak. Azt mondtad, hogy szerettél volna csinálni valamit mielőtt én megjelentem.
Mondom a legártatlanabb kiskutyaszemekkel amikkel csak képes voltam ránézni. A férfiak szeretik, ha úgy érzik ők a főnökök. Én pedig mesterien el tudom velük hitetni, hogy ez így van, még ha ennek köze sincs a valósághoz. Ezzel a kérdéssel is csak közelebb sodrom magunkat ahhoz a témához, ami valójában érdekel.
Van egy olyan érdekes érzésem, hogy bizony , mindkettőnknek vannak olyan kérdései a másik felé amit nyilvánvalóan és egyenesen feltenni baromság lenne. Úgysem válaszolna egyikünk sem. Továbbra a női megérzésem súg valami olyasmit is , hogy közös vonásból és akadhat is egy pár, már ami a rosszakat illeti. Habár nálam belső jó tulajdonságokról elég nehéz lenne nyilatkoznia bárkinek is Jensenen kívül és a halotton kívül aki már valahol a világvégén rohadhat egy szeméttelepen. Persze ezutóbbi kihúzta nálam a gyufát mikor megbíztam benne. Ez pedig halálos hiba volt, úgyhiszem, de szerintem ő sem gondolná másképp.
Következő kérdésére pedig úgy mondom a dolgokat, mintha csak könyvből olvasnám. Akinek hazugságokra épül az élete az könnyen megtanul hazudni. Ennek a hátránya, hogy olyakor ő maga is hisz a hazugságaiban.
-Bátor nem vagyok, de ha már így kérdezed nem úgy nézel ki, mint aki ilyesmit tenne. Ha mégis akkor így jártam.
Mondom és szemrebbenés nélkül figyelem a kis akcióját amivel feltehetőleg halálra akart rémiszteni. Nem zavar, hogy hozzám ér, sőt örülök is neki, mert már épp kezdtem halálra fagyni. Megjegyzés magamnak: A lenge ruha szexi, de marhára nem tud melegíteni.
Az, hogy ilyen közel van hozzám lehetőséget nyújt arra, hogy a legközelebbi levegővételemnél megérezzem azt az illatot amit én csak pasi illatnak szoktam hívni. Ugyanis míg a lányoknak édes illatuk van , hol sampon, hol parfüm, hol más miatt ,a fiúknál ez nem jellemző. A fiúknak akiket én ismertem eddig vagy márkás parfüm/dezodor illatuk volt (ami mellesleg igenis tud szexi lenni) vagy pedig undorító bűzt árasztottak magukból és ez főképp a focistákra volt igaz egy-egy edzés után. Drake azonban egy harmadik csoportba illett bele és ez határozott plusz pont volt. A cigifüst azonban azt kell mondjam, nem tudott zavarni a levegőben. Elvégre ha már teleárasztom vele a tüdőm , mit zavar, hogy milyen szaga van úgy egyébként?
-Viszont arra még nem gondoltál, hogy azért vagyok ilyen marha bátor, mert valójában én vagyok a gyilkos?
Mondom határtalan szórakozottsággal, hogy még véletlenül se vehesse komolyan.

Igazából feltűnhetne már, hogy mennyire figyel miközben beszélek. Esetleg megfordulhatna a fejemben, hogy nem kéne annyit dumálnom, hogy a végén valami kicsússzon a számon arról, hogy ki vagyok valójában. De tekintve, hogy az agyamat nem éppen ez köti le, fel se tűnne, ha Drake éppen analizálgatna gondolatban.
Pedig naivnak nem nevezném éppen magam. maximum ha szándékosan rájátszom a tündibündi kinézetre. Pedig nagyjából minden illik rám, ami egy valódi butuska naiv plázacicát jellemez, leszámítva, hogy nálam ez egész pontosan addig tart , ameddig nagy társaságban vagyok. Így kettesben Drake-el nem fárasztom magam feleslegesen ilyesmikkel. Legalábbis kevésbé mutatom magam butuska kislánynak, mint általában. Persze ennek megvan az oka. Úgy látom sokkal többet elérek nála ezzel a fajta énemmel, mint a naiv butuska csinibabával. Ez határozottan megkönnyíti a dolgomat. Persze nem adok neki időt arra, hogy kiismerhessen vagy esetleg elméletei legyenek velem kapcsolatban.
Sajna nem jött be, hogy a témát arra tereljem amerre akartam, de nem akarom feladni. Vagy ha azt nem is tudom meg amit eredetileg akartam valami szaftos kis titkot ki akarok belőle szedni. A férfiak általában még egyszerűbb elmével vannak megáldva, mint ahogy ők azt gondolják azonban Drakenél nem feltételezem azt, hogy csak úgy rá lehessen venni arra, hogy elárulja a titkait. éppen ezért olyan érdekes. Imádom a kihívásokat és ez a srác bizony az a javából. Le se tagadhatná, hogy nem csak divatból van rosszfiús külseje.
-Oh akkor jó.
Mondom neki egy szikrázó mosollyal. Azzal a fajtával amire egy filmben azt mondták volna, hogy fel lehetne vele támasztani egy kiscicát. Ma már többedszerre nyalja meg a száját ami a legtöbb pasinál hihetetlenül szexi. Valójában nála is szóval én meg ebben a látványban elmerülve akaratlanul is beharapom az alsóajkam amit gyakorlatilag a szájnyalogatás női verziójának tartok.
-Hát ha Te lennél a gyilkos valószínűleg nem adom fel ilyen könnyen, de mivel most csak elméletbe beszélünk felesleges részletezni, hogy mit tennék akkor.
Mondom és ahhoz képest , hogy azt mondja, hogy nem ő a gyilkos elkezdenek forogni a fogaskerekeim, ugyanis az is van az én kis buksimban bármily hihetetlen is. Persze csak képletesen értve, ami a fémalkatrészeket illeti. Tulajdonképpen vicces belegondolni, hogy mi veszi rá az embert a gyilkolásra. az én fejemben is vízhangzik még az ajtócsapódás és a lövés hangja, de nem tennék másképp. Soha.Ha valaki tökéletes életet él mondjuk úgy, hogy nehezen viseli, ha valaki belerondít ebbe a tökéletes képbe.
Csillagomnak hív, ezt sikeresen megmosolygom ugyanis ezt a fajta megnevezést utoljára talán egy idős nőtől hallottam akinek véletlen felrúgtam a banyatankját az utcán.
-Okos. Nagyon okos. De nem is én vagyok a gyilkos és nem is tettél semmi olyat amiért ezt érdemelnéd. Vagy mégis?
Kérdezek rá a legártatlanabb szemekkel amilyenekkel csak tudok. Hamarosan azonban elvonja a figyelmem azzal, hogy megpróbálja a szívbajt hozni rám. Sikerül is neki egy kicsit, ami abból jött le, hogy szinte hallom a szívdobogásomat, de az arcom rezzenéstelen maradt, csak a tekintetem árulkodott róla, hogy észrevettem a tervet. a következő kérdésére legszívesebben odavágnám, hogy "Te vagy az aki a karomon érezheti a libabőrt meg azt, hogy jéghideg vagyok , mit gondolsz?" De inkább csak rendes hangsúlyommal kedvesen válaszolok.
-Egy kicsit. Elég hideg van itt.
Mondom és feltűnik a csábító pillantás is amit már szinte vártam. Nem csinálja rosszul az tény,d e ettől azért még nem fogok elájulni. Túl sok ilyet láttam már. Ez mondjuk nem akadályozott abban soha, hogy eljátszam nekik, hogy még sohasem láttam ilyet, és marhára bejött. Most azonban nem fárasztom magam ilyesmivel. Azért a saját csábító pillantásomat megkapja válaszként.

Két hazug egymással szemben, féltve saját mocskos titkaikat próbálnak rájönni a másikéra még tisztességtelenebb eszközökkel, mint amit az etikett engedne, mindezt egy olyan helyen ami talán tükrözi a sötét belsőt. Hát nem csodás kép? Hol átlátunk egymás álcáján, hol ostoba módon elhisszük amit nem szabadna, de csak így lesz izgalmas a játék.
Az olyan lányok többsége , mint én nagyon profi az önsajnáltatásban és bizony én is az vagyok benne, de pasi miatt még sohasem tetem ilyet. aki miatt kellett volna azért meg végképp nem. Valamiben meg kell halni nem? Valakinek a hűtlenségben is. az a valaki pedig ő volt. Azért pedig ha valaki egy éjszakára elcsábít valakit sose értettem miért kell rinyálni. Én mindig is tudtam, hogy mikor lesz és mikor nem lesz második randi a dologból. Az élet nem olyan bonyolult, mint amilyennek egyesek feltüntetik. Legalábbis eddig nem tűnt annak. Csak ki kell találnod , mit akarsz és , hogy azt hogyan szerzed meg.
Benyögi, hogy a meztelen testek jobban melegítik egymást. Anyám, ha nem lenne helyes pofija soha nem kapna nőt ilyen szöveggel, de elneveti magát amivel kicsit javít a helyzeten.
-Eddig nem is tudtam.
Kuncogtam énis egy sort , aztán figyelem ahogy lekapja magáról a dzsekit. Ez aranyos dolog tőle úgyhogy egy kedves őszinte mosolyt kap.
-Köszönöm szépen. így már nem fázom annyira.
Tényleg sokkal jobb így. gyűlölöm a hideget, habár hozzászokhatnék már. Ugyanis , mint mondtam már. A rövid, lenge ruha szexi, de marhára nem melegít. Én pedig inkább adok arra, hogy jól nézzek ki, mint , hogy ne fagyjak meg.
Megkérdezi, hogy mit tennék amennyiben ő lenne a gyilkos. Egy pillanat gondolkodás után kezdek csak beszélni.
-Jó kérdéseid vannak. Először is okoznék valami olyan sérülést, ami miatt nem tudnál követni egy darabig. Elfutnék és itt felborítanám magam mögött a dobozokat, leginkább rád borogatnám őket, hogy időt nyerjek kijutni az alagsorból, ha pedig kint vagyok egyszerűen rád zárom az ajtóban lévő kulccsal és hívom a zsarukat. Vagy ilyesmi.
Mondom és miközben ezt mondom egy kicsit körül is nézek az alagsorban. Az alagsor elég hosszú , de gondolom a vége le van zárva és onnan nem tudnék menekülni. Elbújni esélytelen. Mindenütt pókhálók vannak éa lerakott egérfogóból ítélve patkányok vagy egerek is tanyáznak erre. Csak pár lámpa pislákol, így a világítás is elég gyér.Ahol pedig mégis van valami világítás oda sem kéne, tekintve hogy kézzelfogható a mocsok egy-két helyen. A pókhálóban kövér pókok terpeszkednek amitől ha már csak rágondolok felfordul a gyomrom. Utálom a pókokat!
És ekkor érzem meg, hogy egy csótány átfut a lában. Egy pillanat az egész, de egész testemben elkezdek remegni a félelemtől. Félelmemben sikerül elég közel ugranom drakehez és fel is sikoltok ahogy megérzem a lábamon átfutó csótányt. Hogy az istenbe nem gondoltam rá, hogy ilyenek is lehetnek itt.
-Egy csótány volt a lábamon.
Mondom még mindig félelemtől remegő hangon. Aztán ahogy a félelem elmúlik egyből eszembe jut, hogy nem kéne ennyire közel állnom hozzá így gyorsan eltávolodok tőle egy kicsit.
-Öhmm.. bocs csak tudod félek a rovaroktól.
Mondom és egy csöppet zavarban is vagyok.

Általában nem szoktam kimutatni ha félek valamitől, vagy csak simán nem is félek, de most a szívbajt hozta rám az a csótány, és itt most minden egyes lány tegye szívére a kezét és úgy mondja ha ő nem ugrott volna oda egyből a legközelebbi pasihoz ijedtében. Nálam ez pont Drake volt.Nem hinném, hogy bánja mondjuk, de azért mégis egy kicsit elhúzódok tőle, hogy legalább az illúziója megmaradjon annak, hogy nem mászok rá mindenkire. Belekarolok, ha már lehetőséget kapok rá, ugyanis így kisebb az esélye, hogy a legközelebbi csótánynál elrohanjak a francba. Ugyanis nekem bizony semmi kedvem nincs sikoltozva elrohanni innen még ha a hely miatt alapvetően ez is lenne a reakcióm. Ez a srác túl érdekes ahhoz, hogy csak így itt hagyjam.
Immár viszonylag nyugodt arckifejezéssel mosolygok rá egyet, mikor megpróbál megnyugtatni.
-És még azt mondják, hogy kihaltak a lovagok.
Mondom a megjegyzésére. Ha eltalál egy golyóval egy csótányt akkor megtapsolom az hétszentség. Azonban ha már a lövést hozta fel példának akkor kezd izgatni, hogy vajon valójában van-e nála pisztoly. Sajnos ez nem épp olyan infó amit csak úgy szokás megosztani egymással és rákérdezni sem akarok, ugyanis az már megint furán venné ki magát, a pisztoly akármely szinonimáját használnám is. Rákérdez a szüleimre én pedig szokásos csicsergő hanggal kezdek el beszélgetni, mint bármikor.
-Anyám szerintem örül, hogy megszabadult tőlem, de apunak hinyzom és szeretné ha hazamennék és félt a gyilkostól, de mivel sosincs ideje ő is belátja, hogy jobb ez így, mint engem meg anyámat kettesben hagyni.
abból az lenne , mint mindig. Én beöltözöm a ház egyik felébe, anyám meg a másikba és ha éppen kénytelen vagyunk találkozni akkor valamin tuti összeveszünk. Persze szeretem anyámat, mert hát az anyám meg minden, de egyszerűen képtelenek vagyunk piszkálódás nélkül beszélgetni. Ez így megy a bírósági tárgyalásom óta. Azóta más emberként tekintünk egymásra.
-És nálatok, hogy állnak ehhez a sulihoz?
Kérdezem puszta kíváncsiságból még ha feltételezem is, hogy az ilyen gazdag családok közt akik ezt megengedhetik maguknak nincs túl sok igazán szép, szerető család.
Lassan elérünk az alagsor végére Ő pedig letöröl egy ládát, hogy leülhessünk. Őszintén szólva eszembe se jutna nem mellé leülni. Egyrészt a föld mocskos, másrészt nagyon is ijesztő a hely nekem meg nincs kedvem ácsorogni.

// A játék tehát onnan indul, hogy találkoztok, és el kell indulnotok a dobozokkal. Ahogy megbeszéltük, a sorrend:
Mesélő - Lux - Chris
Ha akarjátok felőlem leírhatjátok ti is az egész napot, ahogy én tettem, de rátok bízom. Felőlem már a reggeltől is kezdhetitek, vagy csak az órától, vagy csak a vacsorától, de még akár a találkozástól is. Jó játékot...

Chris & Mesélő

Az első órám irodalom volt, és naná, hogy azzal a s#ggfej tanárral, aki igazából nem is az, de szerintem meg igen. De nem igazán vagyok kíváncsi rá, főleg, hogy milyen durva és öhm… erőszakos volt a bárban, meg egyébként is ki kérte hogy segítsen nekem? Az ég adta világon senki. megjelent és úgy tett, mintha ő maga lenne a megtestesült isten… vagy mit tudom én mi. Azóta megpróbálom kerülni, általában folyton össze veszek vele, tudom nem jó pont egy tanárnál. De olyan fennhéjázó, olyan beképzelt, olyan nem is tudom milyen, tudom, hogy tanár, meg a tanárnak okosnak kell lenni, de ő túlzásba viszi, szóval nagyon okoskodó és kirázz tőle a hideg. Bár nem tudom milyen értelemben és nem is akarom megtudni. Nagy nehezen túl élem ezt az órát, bejöttek szólni, hogy kéne segítség, megfordult a fejemben, hogy talán jelentkezem, de nem vágyom társaságra, nem akarok mást egész nap, csak egyedül lenni, tanulni, gondolkodni, apa ügyéről, Alecről… Bár róla nincs mit gondolkodnom, szóval magamban ejtem is a témát.
Egész nap a szobámban voltam órák után, egy szűk szárú fekete melegítő nadrág volt rajtam, ami tökéletesen feszül a csípőmön, egy hozzá illő… vagyis annyira nem illő rózsaszín Converse cipő, egy rózsaszín póló, fekete melegítő felső, hajam egyenesen lóg a hátamra. Már épp a naplóíráson törném a fejem, mikor Torie ront be a szobába, hogy azonnal menjek kajálni, a kedvencem van. Hát igazából, mielőtt esélyem lenne válaszolni már lenn találom magam, az étkezőben, próbálom terelni a kínos témákat, mondjuk inkább az evéssel próbáltam törődni, igen kevés sikerrel. Ugyan is Torie folyton csak magyaráz, magyaráz és magyaráz, bár fogalmam sincs, hogy miről. Amint végzek az evéssel elszaladok, mielőtt még valamit kitalálna, gyorsan iparkodok a szobám felé, de ekkor azzal a tanárral találom magam szembe… Közli velem, hogy le kell vinni a dobozokat, remek…. gondolom szem forgatva.
Ahogy elindulok a dobozzal a kezemben egy fiúval találom magam szembe.
-Öhm.. szia, látom nem én vagyok az egyetlen aki ilyen szerencsétlen…-halványan elmosolyodom, majd aggódva a sötét folyosók felé pillantok, utálom az ilyen helyeket, de hangosan nem mondom.
-Amúgy Lux vagyok,- indulok el bátortalan lépésekkel a fiú mellett.



//bocsi lehet kicsit béna lett:S

Mesélő & Lux Tiffany Beuer

Reggel korán, félmeztelenül, izzadtan, kusza, szőke hajjal ébredtem. A mellkasomon gyöngyözött a verelyték, amikor leállítottam a csörgő ébresztőòrát. Roger még aludt, ezért is siettem be gyorsan a fürdőbe, hogy rendbehozhassam magam. Az arcomat iszonyatosan elaludtam, nem is bírtam tükörbe nézni, ezért gyorsan beugrottam a zuhany alá. Nem tudom, hogy a lányoknak miként sikerül teljesen rendbehozniuk magukat, de nekem eddig nem nagyon ment a dolog. A kòcos hajam a kellemes fürdő után is lehetetlenül állt, ezért csak gyorsan megszárìtottam és megtépkedtem a fésűvel, egy frissítő arcmosás után. Mire kiértem, már Roger is felébredt, gyorsan átadtam neki a fürdőt, én magam meg villámgyorsan magamra kaptam egy nyaknàl V alakban kivágott fehér pòlòt, piros csőnadrágot, majd a bakancsomat is, majd a szürke kapucnis pulcsimat is. Roger hamarosan kimászott, beszèlgettünk pár szòt, majd elindultunk együtt az első òránkra, amit kémiának csùfoltak. Gyűlölöm azt az òrát, annyira unalmas, meg nem is fogom használni a salétrom sav képletét az életben. Szerintem az iskolában olyan dolgokat kéne tanítani a suliban, amiket tényleg használunk. Okè, hogy alapvető műveltség, de ha elfelejtjük, akkor mi értelme van? Ennyi erővel lehetnénk műveletlenek is. Persze ezt hangosan ki nem mondom, mert a véhén valaki nekemugrik, aztán nem fogok érettségizni. Arra meg még szükségem lesz, ha minden igaz. Meg ha nem minden igaz akkor is. Leültem Dan, a csapatkapitányunk mellé, ugyanis kikötés, hogy Rogert az òrákon nagy ívben ki kell kerülnöm. Mindig összekevernek minket, pedig már egy ideje itt vagyok, nem is értem miért nem találtak eddig valami közöset rajtunk. Talán, mert nincsen ilyen? Lehet. Dan mosolyogva köszönt nekem, én meg nem akartam lelombozni a hangulatátm ezért visszamosolyogtam. Jò gyerek, nem az a nagypofájù f@rok, akit szívesen lecsapnék. Elkezdődött a mai nap legunalmasabb òrája, amikor a Miss betért hozzánk. Nem nagyon figyeltem a magyarázására, bármi más jobban le tudott kötni a nő magyarázásánál. Az viszotn feleltette az érdeklődésemet, amikor kodugta az orrát az ajtòn, majd lelkes kifejezéssel az arcán nézett vissza.
- Gyerekek, van az osztály előtt pár doboz, amit le kéne vinni a pincébe. Ki vállalkozna a dologra?- kérdezte lelkesen, mire leborultam a padra, a könyvet meg a fejemre szprítottam. Meghallottam Dan kuncogását, mire kérdőn pillantottam fel rá, s ő Roger felé intett a fejével. Ugyanùgy elbùjt, mint én, mire elfojtottam egy mosolyt. A tanárunk egy darabig győzködött még minket, majd mikor látta, hogy semmi értelme a dolognak, nem tépte tovább feleslegesen a száját. A nap további részében sikerült elkerülnöm a dobozokat, nem akartam, hogy velem cipeltessék le őket. Edzés után, kicsit ziláltan tértem be az ebédlőbe, majd a tálcámmal Roxy felé indultam, megbeszéltük, hogy együtt vacsorázunk, mert egész nap nem futottunk össze. Nagyon sokat nevetgéltünk, meg beszélgettünk, majd elkísértem a keleti szárny irányába miután befejeztük az étkezést. Èppen a nyugati szárny folyosòját koptattam, mikor megtalált a kémiatanárom, majd elrángatott a dobozok irányába. Nagyon kedvesen ott hagyott, egy lánnyal, akit nem nagyon ismertem.
- Szia, Chris vagyok. Ez most furán fog hangzani, de örülök, hogy itt vagy, Lux. Jobb, mintha egyedül lennék.- mosolygok rá, majd kivettem a kezébl a dobozt, amit szorongatott.
- Rakj ide még egyet, jò erőben vagyok, meg mégis csak férfi.- kacsintok rá, majd odaléptem hozzá, leguggolva, hogy ne kelljen nagyon sokat nyùjtòznia, hiszen bőven 190 felett vagyok.

[quote="Mesélő"]
A két nebuló nem tehetett mást, kénytelen volt beleegyezni a dobozszállításba. De ha már voltak olyan szerencsétlenek, hogy pont őket kapták el tanáraik, legalább nem egyedül kell végigmenni az alagsor sötét folyosóin. Így hát egymás mellett elindulnak, egy kis beszélgetésbe elegyedve.
Nemsokára az alagsorba levezető lépcső legtetején ácsorognak, és hiába kapcsolgatják a lámpát, a hosszú lépcsősor felett összesen egy lámpa villódzik vészjóslóan, a többi kilenc kialudt. Mennyi pénzt fektetnek bele ebbe az iskolába, és mégis, az alagsorba vezető lépcsők felett a villanykörtéket is nehezükre esik kicseréltetni? Mindenesetre a félhomályba borult lépcső túlsó végén - azaz lent a mélyben, húsz méterrel odébb - már nincs ezzel probléma, odalent mégis csak jók a villanyok.
A gyerekek tehát szedhetik a lábukat, hogy minél hamarabb leérjenek a fénybe, bár aki nem fél sem a sötéttől, sem az útközben szembe jövő pókhálóktól, és a falon mászkáló pókoktól, annak a lépcső sem rejteget igazán semmi veszélyt.


// Nem kell hosszú reagot írnotok, elég olyan rövidet is, mint amit én írtam. Rátok bízom. A lényeg, hogy jussatok le a lépcső legaljára, közben beszélgethettek, pókot gyilkolászhattok, azt csináltok amit akartok. Ha leérkeztetek a lépcsőn, akkor majd én jövök, és leírom mi hogyan néz ki. Tehát:

Cél: Lesétálni a lépcsőn
Sorrend: Továbbra is Mesélő - Lux - Chris

Mesélő & Chris *O* <3

Egyszerűen nem értem a logikát, hogy miért pont velem szúrnak ki, még ha nem tanulnék jól, vagy ilyesmi, megérteném... de nem értem, egyszerűen nem, van ezer és más dolgom, minthogy hülye dobozokat pakolásszak egyik helyről a másikra. Komolyan, ez egy ELIT iskola, nem? Azt hiszem telik rá nekik egy olyan emberre aki képes lecipelni három darab dobozt, nem többet, hármat! De úgy látszik tévedni emberi dolog, így szinte biztos vagyok benne, hogy csak másra kell a pénz, mint mondjuk dugi piára az új, öreg, ráncos matek tanárnak. Egy perc erejéig bevillan Cartairs érintése, a lopott órák, de végül veszek egy mély levegőt, azt hiszem jobb lesz ah másra koncentrálok, mint mondjuk apám gyilkosának szentelni az időm, és keresni valami normális nyomozót, aki rájuk bizonyítja azt, hogy végeztek szegény apámmal.
-Örülök, hogy megismerhetlek.... Chris, azt hiszem... én is, és igazad van, mégis csak jobb, mint egyedül lenni, bár remélem nem vagy te is olyan félős, mint én... mert az nem lenne túl jó...- nyögöm ki ahogy bele túrok barna tincseimbe, tényleg félek, amúgy sem bírtam soha az ilyen helyeken, olyan félelmetes, csak a hideg rázz ki tőlük, de nem a jó értelemben, hanem inkább abban a hideglelős értelemben...
Halvány mosolyt varázsolok arcomra, mikor elveszi tőlem a dobozt, azt hittem a mai világban kihaltak az úri emberek, erre tessék itt van előttem egy, és nem egy beképzelt majomnak tűnik, hanem normális embernek, ami ebben a suliban ritkaság számba megy.
-Óh, szóval férfi..?- nevetek fel halkan, ahogy a dobozok tetejére helyezem a harmadikat- inkább fiú jutott volna eszembe..- miközben lassan elindulunk, azért oldalra pillantva figyelem, hogy nehogy leboruljon az egész.
Hamar az alagsor első lépcsőfokához érkezünk, veszek egy mély levegőt, karom libabőrössé válik, kérlek istenem, add, hogy működjön a villany, nem akarok oda csinálni 17 évesen, elég gáz volna.
A kapcsolóhoz nyúlok majd felpöcckölöm, és egyetlen egy ég... az is pislákolva.... szem forgatva pillantok a szőke fiú felé.
-Öhm... ez most ugye valami hülye tréfa..?- pillantok félve újdonsült ismerősöm felé, majd remegő léptekkel indulok le a lépcsőn.
-És szóval te melyik kasztba is tartozol? Tudod itt elég sok a beképzelt ember, akik azt hiszik magukról, hogy isten, na nem azért csak az ilyenek nem bírnak engem...- halványan elmosolyodom, miközben egyszerre lépünk, próbálom nem mutatni, hogy félek.

SASHA LOLA REDBIRD&MESÈLŐ

A lány nem kicsit volt megjedve, làttam rajta, hogy nem akar elindulni innen. Kezdtem megsajnálni szegényt, biztosan nagyon merg lehet riadva. Nem akarom, hogy valami rossz történjen vele, elvégre én senkinek nem akarok rosszat. Soha nem volt a véremben a gonoszkodás, mindig tiltottak tőle a szü... nevelőszüleim. Magam se szerettem volna valakit azért szívatni, mert esetleg n népszerű... miért tenném? Hiszen én is lehetnék az ő helyébe.
- Nem, nem vagyok félős. Gyere, nyugodtan karolj át, ha félsz. Ha valamit meglátsz sikíts, én meg leütöm.- mondom neki teljesen komolyan. Az, hogy nem félek persze nem volt igaz. Mert rettegtem! Biztosra merem mondani, hogy rettegek. Azon ritka alkalmak egyike, amikor megrendül a bátorságom. Kissé le vagyok lassulva ilyenkor. Persze elég gyakran lassabban fogom fel a dolgok jelentőségét, mint kéne, de sokan ezt aranyosnak tartják.
- Ne félj Sasha, nem hagyom, hogy bajod essen.- nyugtatom meg, majd egyensùlyozni kezdtem a három dobozt. Nem akartam leejteni, hiszen ki tudja, ha van ott lennt valaki, akkor nem kell, hogy meghallja a jöttünket. Nem akarok felhajtást.
- Mozogj és beszélj, olyan halkan, ahogy csa tudsz.- suttogtam neki, mert nem akartam, hogy azt érezze, nem vagyunk veszélyben. Mikor felkapcsolta a villanyt, s csak az utolsò körte égett, akkor hirtelen már én magam is berezeltem. Mégismi folyik itt? Ùrrá lett rajtam a lassùságom, s csak 20 másodperc mùlva szòlaltam meg.
- Karolj belém, ne engedj el.- sutyorogtam, majd bàtorságot erőltetve magamra megindultam Sasha-val, meg a dobozokkal. Nyeltem egy nagyot, de amint elértük a fényt, már jobban éreztem magam, s nem féltem annyira. A falhoz nyomtam a dobozokat, hogy meg tudjam őket támasztani, majd felkapcsoltam a lépcsőlejárò villanyát. Hála az égnek, itt minden körte működőképes állapotban volt. Jelt adtam a lánynak, hogy karoljon át nyugodtan ha nagyon fél, s együtt elindultunk a lépcsőn lefele. Minden egyes fokkal egyre nyugodtabb, s egyben ingerültebb iss lettem. Csak jussak màr végre ki innen.

A fiatalok végre valahára leérnek a lépcső legaljára, ahol a még hosszabb, de legalább működő lámpákkal ellátott folyosó várja őket. A hosszú folyosó bal oldalán a páratlan, jobb oldalán a páros számú ajtók ácsorognak. A vastag fémajtókba nagy fekete betűkkel vannak belevésve számaik. A bal oldalon kezdődik az egyes, vele szemben a jobb oldalon rögtön a kettes. Az egyesben, ha minden igaz a könyvtárból már szelektált régi könyvek sorakoznak, a kettesben pár törött sportfelszerelés. A hármasban kertészcuccok, a négyesben pedig takarításhoz kellő vegyszerek. Az ötödikben... Ki tudja már ezt mind számon tartani? Az is lehet, hogy a hármas és a négyes fordítva van. Nem számít. A két fiatalnak nem is kell mindegyikbe bemennie, elég lesz elsétálni a 25-ös raktárhoz, ahol a karácsonyi díszek már várják lemaradt társaikat.

// Ismét írtok bízom a reag hosszát. Jussatok el a 25-ös ajtóig, de ne nyissatok még be.
Sajnálom, hogy ennyit késtem, nem figyeltem.
Sorrend: Mesélő - Sasha - Chris