Fiú mosdó

A nőknek sejtelmük sincsen róla, hogy mi folyhat idebent. Viccmesélések a piszoár előtt, vagy kibeszélések, hogy melyik "bige" a legcsinosabb ma reggel?...

Eső, eső, eső eső hátán. És a változatosság kedvéért még egy kis eső. Utálom az esős időt, ilyenkor valahogy a hangulatom mindig a béka segge alá csúszik. Pedig én alapjában véve egy pozitív és vidám ember vagyok. Legalábbis mindenki ezt mondja rólam. Aminek azért lehet némi alapja, úgy vélem. Mindenesetre az esőtől elmegy az életkedvem is kb, de szerintem ezzel nem vagyok egyedül. Ráadásul már napok óta esik ez a szemétláda, szóval valaki szólhatna már neki, hogy zárja el a csapot, mert ez így nem állapot. A hangulatomat illetően legalábbis tuti nem, mert kezdek a társaim agyára menni. Ezt is ők mondták. Arról nem is beszélve, hogy ma három tesi órám is lenne, de nem ám a tornateremben, hanem kint a szabadban. Egyértelmű, hogy a tornatanárom nem százas. Szívesen belenéznék ilyenkor a fejébe, hogy mit gondol, amikor szerencsétlen diákjait az esőben futtatja meg, hátha később tüdőgyulladást kapnak. Velem az élen, természetesen. Na de elég is legyen a pesszimizmusból mára! Szerencsére néhány barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy ma hanyagoljuk a tesi témát, és inkább mulatunk egy jót az iskola keretein belül. Ami nem egyszerű, lévén, hogy mindenhol nyüzsögnek a tanárok, akik azt hiszik, hogy lázasan nyomjuk az ágyunkat. Így aztán nem sok helyszín maradt, ahol észrevétlenül, felelősség nélkül mulatozhattunk. A fiú wc viszont tökéletesen megfelelt az elvárásainknak. Főként, hogy ide fiúk járnak, ugyebár. Mind a négyen bevonultunk az egyetlen wc fülkébe, ami található volt a mosdóban. Eleinte csak dumálgattunk, pletyiztünk csupa csajos dologról. Nem is nagyon jöttek fiúkák a mosdóba. Aztán ezt viszonylag hamar meguntuk, ezért kitaláltunk egy még nagyobb baromságot. Szereztünk néhány fehér lepedőt, aztán elővettük a sminkes táskánkat, és gyönyörűséges zombi-szellemeket varázsoltunk magunkból. Aztán amikor jöttek a mosdóba, valamelyikünk előbújt, aztán szerencsétlen fickók pedig szívrohamot kaptak. Na jó, azért azt nem, de nem várták meg, míg felfedjük valódi kilétünk, elrohantak, mint ahogyan az a nagy könyvben meg vagyon írva. Néhány órát elég kellemesen elszórakoztunk így, pláne, hogy egyik viccesebb fejet vágott, mint a másik. És akkor még azt merészelik magukról mondani ezek a „tökös” gyerekek, hogy ők nem félnek semmitől. Ha-ha, jó vicc! Tudom, elég gyerekes módja ez a szórakozásnak, de az unalom nagy Úr. Főként, ha mellé még pocsék időjárás is társul.
A történet akkor vált kínossá, mikor a csajok engem egyedül hagytak a fülkében, mondván, hogy idehívják a suli állítólagos legmenőbb, legtökösebb srácát, hogy leteszteljük, tényleg annyira tökös-e, mint ahogyan azt ő állítja. Na igen, és akkor egyedül maradtam… És vártam. Vártam, de nem jöttek. És továbbra is csak vártam. Nagyjából egy óra a várással telhetett el, mikor aztán megelégeltem a dolgot, és úgy döntöttem, hogy elhagyom a fülkét. Most jön a poén… a fülkeajtó beragadt. Én meg szépen ott ragadtam bent a fülkében. Márpedig ez nem tűnt olyan jó bulinak számomra. Fogalmam sem volt, hogy a többiek hová lehettek, de volt egy olyan érzésem, hogy valamelyik tanár elkapta őket, és most az igazgatónál csücsülnek, vagy valami hasonló. Viszont akkor engem ki fog kiszabadítani?
Na, és ennek köszönhetően vártam még egy órát. Mialatt levakartam magamról az ijesztő sminket, az összes lehetséges pózban elfeküdtem a wc-n, stb. Rugdostam az ajtót, kiabáltam, hátha valaki meghallja. Mind hiába. Az összes végtagom elzsibbadt, és már kezdett nagyon elegem lenni ebből a jó kis mókából, amit ügyesen kitaláltunk. Csak éppen ezzel az eshetőséggel nem számoltunk, hogy Jezz majd szépen beragad a wc fülkébe. Mert ki, ha én nem! Azt hiszem, a szerencsefaktoromat immáron ki is tárgyaltuk.
Némi újabb várakozást követően elhatároztam, hogy kimászok a fülkéből, nem zavartatva magam, hogy esetlegesen mások is tartózkodnak a mosdóban.
Ott hagytam a sminket, a fehér lepedőket, füzeteket, még a táskámat is, majd felálltam a lehajtott tetejű wc-re, s elkezdtem ügyesen kifele mászni. Mivel sajnos csak a fülke tetején fértem ki, az alulsó rés túl szűk volt ahhoz, hogy kiférjek rajta, így maradt a tornászmutatványos megoldás.
Elég sajátosan oldottam meg a leérkezést a földre… konkrétan leestem. Seggre. Ez volt a mutatványom csúcspontja. Egy srác volt egyébként a fiú wc-ben még rajtam kívül, de hogy ő totál hülyének nézett engem az száz százalékig biztos. Legszívesebben elszaladtam volna, de a nagy puffanás után jól esett még egy kicsit üldögélni a földön, míg magamhoz nem térek.
- Öhm… egyébként nem vagyok perverz – szólaltam meg, hogy megtörjem a kínos csendet. Az sem zavart, hogy ezzel talán csak jobban leégetem magam. Valamit mondanom kellett, mert nem bírom az ilyen abszurd helyzeteket normálisan kezelni. Mint ahogyan azt a példa is mutatja.