Uszoda

Ha egy meleg napon lehűtenéd magad, ugorj egy fejest a gyönyörű kék vízbe.

To: Nate

Arra ébredtem, hogy folyik rajtam a víz. Nagyon melegem volt, egy gyors mozdulattal ledobtam a takarót és már meg is rohamoztam a fürdőt, hogy lezuhanyozzak. Persze hideg vizet engedtem testemre, majd előkotortam a szekrény aljáról a fürdőruhámat. Semmi extra igazából. Egy fekete, nyakba kötős bikini, a bal oldalán egy halványbarna virággal. Magamra kaptam, a törülközőt strandtörcsire cseréltem, a fürdőruhára pedig egy fehér ruhát húztam. Bedobáltam pár cuccot a táskámba, belebújtam papucsomba aminek persze nem volt magas sarka. Még csak az kéne, hogy a medence partján dobjak egy hátast... Elviselhetetlennek éreztem a meleget így a medencézés nagyon jó ötletnek tűnt, főleg így reggel 9 felé. Ilyenkor nem sokan szoktak ott lenni, de ha mégis van valaki azt általában mesterien elkerülöm. Imádom a vizet, igaz a tavak jobban vonzanak, de ha nincs más, a medence is megteszi. Ahogyan végigsétáltam a folyosókon a gyomrom összerándult még a legkisebb neszre is. Hosszúnak tűnt az út, pedig valójában csak pár percet sétáltam. Letettem a táskámat, levetkőztem és leültem a medence szélére. Egy darabig csak gyönyörködtem a vízben, kezemmel beleszántottam és néztem az általam elindított hullámot. Lábamat belelógattam a hűs vízbe, már sokkal jobban voltam. Eltűnt az a reggeli forróság a testemből, helyét ismét átvette a magány fojtogató érzése, amihez kezdtem hozzászokni. Beletúrtam hajamba, ami kissé kezelhetetlennek bizonyult aznap, de azért nekiestem a hajgumival, hogy felfogjam.

Sophie

Ahogy kicsöngettek az utolsó óráról felkaptam a cuccomat és fölmentem a szobámba. A táskámat az ágyra dobtam, majd felkaptam a kisebbet, amibe már elő volt készítve a cuccom az uszodához. Mostanában egyre többet járok le. Jó kikapcsolódás az egész napos fárasztás után, emellett még egészséges is. Miután az öltözőbe értem felvettem a nadrágot, majd rövid bemelegítés után a vízben kötöttem ki. Egy árva lélek nem volt az uszodában, csak én. Azt hiszem, hogy ma kezdődött valamilyen iskolai rendezvény, ami három napig tart és mindenféle programokat szerveztek oda. Szóval valószínűleg mindenki ott van, kivéve én. Az úszás egész jól megy, egyre többet tudok úszni. Pár hét után a néhány kilométer sem jelent gondot. Már vagy egy órája úsztam, amikor megláttam, hogy valaki bement az egyik öltöző ajtaján. Igazából senkihez sem volt kedvem, így hát kikászálódtam a medencéből és elindultam az öltöző felé. Éppen elértem a medence sarkát, amikor szerencsétlen módon megcsúsztam és a homlokom mértani pontossággal találkozott az egyik rajtkő szélével.
Hirtelen iszonyatos fájdalom hasított a homlokomba, ami utána mintha enyhült volna, azonban rögtön éreztem a vérem melegét az arcomon. Valószínűleg felszakadt a homlokom és nem is kicsit. Elkezdtem szédülni, úgyhogy inkább leültem a medence szélére. Lehet egy kicsit meggondolatlanul. Most már csak az hiányozna, ha véres fejjel beleesnék a medencébe. Akkor biztos tökéletesen végződne a napom.
Elakartam menni a pár méterre levő törölközőmért, de ahogy megpróbáltam feltápászkodni újra éreztem a szédülés jeleit, így inkább visszaültem. Ez sem volt jó megoldás, mivel már nem láttam szinte semmit. Ez annyira kínos, még jó, hogy senki sincs itt.
Ekkor hirtelen lépteket hallottam, viszont nem láthattam, hogy ki is közeledik.
-Szép napot!- üdvözöltem az ismeretlent, aki valószínűleg totál hülyének és őrültnek nézhet. Véres fejjel úgy köszöngetek, mintha semmi sem történt volna.

Mint a szardíniák a dobozban, úgy éreztem magam. Fárasztó, meleg és főként zsúfolt napom volt. A legjobb, amit ilyenkor tehet az ember, ha kikapcsolódik valahol, ahol lehetőleg minnél kevesebben vannak. Nekem általában víz kell ahhoz, hogy pihenni tudjak, hogy a testem mellett a tudatom is felfrissüljön. Szóval zuhany vagy uszoda? Hmm… valamiért most elcsábított az uszoda. És csak reméltem, hogy nem lesz tele. Igazából azt szerettem volna, ha üres. Tanítás után felmentem a szobámba, fél órát vacakoltam azzal, hogy melyik fürdőruhámat vigyem le, aztán nagy nehezen sikerült elindulnom, miután minden cuccomat összeszedtem. Amikor beléptem az uszodába, szinte néma csönd fogadott. Lehetséges, hogy senki nincs itt? Amikor beljebb értem, hallottam, hogy valaki a vízben tempózik, de továbbmentem anélkül, hogy megnéztem volna ki is az. Egy- két ember, nem számít, a fő, hogy nyugalom van. Miután végeztem az öltözőben a medencék felé vettem az irányt, és elmosolyodtam, mert már a lépteim zaján kívül semmit nem hallottam. Elijesztettem volna azt az egy embert is? De hirtelen éles puffanásra lettem figyelmes. Mi a…? Megnyújtottam a lépteimet, és láttam, hogy a medence szélén,a z egyik rajtkőtől nem messze egy srác ül. Pár lépéssel közelebb érve már azt is láttam, hogy mi váltotta ki a puffanást. A feje véres volt. Biztosan elesett. Mellé léptem, és láttam, hogy szegény egyáltalán nem néz ki jól. Azt az érzést pedig jó mélyen elnyomtam magamban, hogy a vér látcányától én bizony elgyengülök. Lehet, hogy nevetséges, de ez van. Nem volt ez mindig így, csak amióta.. na mindegy, hagyjuk. Összeszedtem magam és még közelebb mentem.
- Ó, te jó ég! Chris! Ahogy látom ez a nap neked nem túl szép. – mosolyodtam el halványan a köszönésén, miközben a saját törülközőmmel próbáltam leitatni a vért az arcáról. Természetesen felismertem ki ücsörög sebesülten az uszodában. Az egyik focista, Chris. Mint ex- focista barátnő ismerem a csapattagokat, de azóta, mióta szakítottunk Colinnal nem igazán tartom a többiekkel sem a kapcsolatot. Pedig ezt a srácot kifejezetten kedveltem.
- Nem kellett volna összetörnöd magad, csak azért, hogy felhívd magadra a figyelmet. - mondtam, miközben széles mosolyra húztam a számat. Persze, csak vicceltem, de el akartam terelni a figyelmét a fejéről, és a fájdalomról. Mostanra sikerült felitatni a törölközővel a vért, úgyhogy a szememmel egy elsősegély doboz után kezdtem kutatni, mert ezt a sebet bizony be kellene kötözni.
- Már jobban nézel ki. Hogy érzed magad? – kérdeztem tőle, miután nem sikerült sehol észre vennem azt a nyomorult elsősegély dobozt, és ismét a szemeime néztem.

Sophie

Fel sem kellett néznem, máris felismertem az illetőt angyali hangjáról. Végül is felpillantottam és Sophie állt előttem. Igazából nem ismerem, csupán annyit tudok, hogy az egyik csapattársam volt barátnője. A focisták között a "volt" jelző nem túlságosan meglepő. Ez a lány egyszerűen gyönyörű. Egy földre szállt angyal, maga a mindent elsöprő ragyogás. Vajon tudja, hogy mennyire odáig vagyok érte? Mindig is csodálattal néztem, ahogy hosszú szőke fürtjeibe belekapott a szél, a gyönyörű mosolyát és amikor a csodálatos kék szemeivel rám nézett. Teljesen odavagyok érte. Szerelmes lennék? Nem tudom. Talán. Hiszen még alig néhányszor beszélgettünk és akkor is csak hétköznapi dolgokról. Meg amúgy is, lehet, hogy a focicsapatból egy életre elege lett. Bár én nem tartozom azok közé, akik miatt ez megeshetett.
-Ugyan kisasszony, hát ilyet feltételezne rólam?- kérdeztem és valahogy sikerült kipréselnem magamból némi nevetést is. Egy törölköző segítségével eltávolította a vért a fejemről, amiért hálás lettem, mivel szinte már az egész fejemet beborította. Az elsősegély dobozt kereste, de úgy tűnik, hogy az uszoda nem rendelkezik ilyennel, ami elég nagy hiba vagy csak nem itt van. Mindegy, végül is nem olyan vészes a sérülés. Bár, még látni sem láttam, szóval nem tudom miért feltételezek ilyet.
-Oh, igen, köszönöm.- tényleg jobban éreztem magam, leginkább azért mert a közelemben van. Tekintete szinte megbabonázott. Csak a szemeit bámultam hosszú másodpercekig, sőt talán percekig, igazából már nem is érzékeltem az időt. Úgy éreztem, hogy az egész világon csak ketten vagyunk, nem hallottam tovább a madarak énekét, a medence szélét verdeső hullámok zaja is megszűnt. Én és ő. Ketten maradtunk, minden más jelentéktelenné vált. Sőt, semmivé!
Azon kaptam magam, hogy a szám az ő ajkaival játszik. Fogalmam sincs, hogy miként és miért történt meg, de igazán nem is érdekelt. Élveztem azok puhaságát, a lágy, selymes érintésüket. A szívem majd felrobbant a pillanat okozta gyönyörtől. Egyszerűen csodálatos volt, egyszeri és megismételhetetlen. A csók végeztével csak pislogtam, eléggé zavarba jöttem. Fogalmam sem volt, hogy erre vajon miként fog majd reagálni. Lehet akkora pofont kapok, hogy ismét csak a vízben kötök ki.
-Ne... Ne haragudj. Én, nem tudom, hogy miért csináltam ezt.-hebegtem mentegetőzve, bár ehhez már késő volt kicsit.

Imádom a nyarat. A forróságnak köszönhetően a csajok egy szál bikiniben - vagy anélkül, pici szoknyában. Imádom.
Én is csupán egy rövidnadrágban sétáltam el az uszodáig - mondanom sem kell: a lányok legnagyobb örömére. Már megszoktam, de még mindig hihetetlenül jó érzés úgy átsétálni az udvaron, hogy végig bámulnak. Mint most.
Tehát nagy bámészkodás közepette elértem az uszodához. Csodák csodájára szinte üres volt. Inkább a napon barnultak az emberek, minthogy úszkálnának. Bénák.
Ledobtam a törölközőmet egy padra, majd beugrottam a vízbe. Jó, hideg volt. Imádom. Megnyugtat, főleg így vizsgák előtt. Gondolataimba merülve úszkáltam, mikor egy pihenőnél az ajtóra tévedt a tekintetem. Épp az osztálytársnőm, a pom-pom lány Roxanne lépett be. Őszintén szólva régóta gondolkodom rajta, hogy még hogyhogy nem vittem ágyba? Pedig elég rég szemezek vele. Csinos, vékony, jó az alakja, szépek a szemei, jók a mellei... Vagyis ágyba kell vinnem. Valahogy. Kicsit úsznom kéne. A gondolatokra éledezni kezdett egy testrészem, amit csak később szándékozok bevetni.
Roxy épp lepakolta a cuccait. Nekem háttal. És lehajolt. És már bikiniben volt. Fuuu. Ez fáj. Tényleg úsznom kell. Öt perc elég volt, hogy lehiggadjak. Éhségre hivatkozva kimásztam a medencéből, de kaja híján csak leültem a törölközőmre, amitől nem messze ott volt Roxanne. Talán be kéne dobnom magam. Azért az milyen gáz, hogy mindig mindenki tudja, hogy mire megyek, mégis odaadják magukat. Vagy azt hiszik, hogy pont ők fognak megváltoztatni. Hogy majd megállapodom mellette. Szerelmes leszek. Gyereket csinálok neki. Összeköltözünk. Meg összeházasodunk és hepiend. Borzalom.
Tehát. Roxanne. Hajrá.
- Helló Rox! Mizu? - közben leültem mellé.
Kicsit kényelmetlen vizes gatyában cuppogni a földön, de megéri. Remélem. Abban biztos vagyok, hogy el nem fog hajtani, mert van egy felszínes kapcsolatunk, de hogy őt is szédíthetem és ágyba vihetem, az kérdéses. Bár nem is szükséges ágy, mondjuk... Itt kényelmesek az öltözőben a padok...
Vissza a jelenbe.
- Hogy vagy? - az udvarias rész. Unalmas.

Forróság, napsütés, és unalom. Unatkozni pedig kifejezetten utálok. A könyveket, amiket olvastam, már rég befejeztem, táncolni a szobában egyedül nem fogok neki állni, szóval maradt a rajzolás, amivel elüthetném unalmas perceimet. De hatalmas nagy kár lenne a szobában maradnom, mikor ki is mehetek, hiszen az ilyen szép időt ki kell használni.
Már épp indultam volna ki, mikor az az ötletem támadt, hogy le kéne nézni az uszodába. Úgyis régen csobbantam már a hűvös vízben, és hátha találok ott majd valakit, aki szórakoztat majd. Ebben egy cseppet sem kételkedek. Ha társaságra vágyom, akkor találok valakit, aki majd felvidít. Ez mindig így van. Miért is ne lenne? Nézzetek csak rám.
Egy táskába bepakoltam a cuccaimat, majd az uszodáknál lévő öltözőbe mentem, hogy átöltözzek. Keresztülmehettem volna a sulin egy szál fürdőruhában meg törölközőben, de csak az kéne, hogy a tanárok rám szálljanak a vizsgák előtt. Így is elég nagy szívás lesz az egész, nem akarom magam alatt vágni a fát. A medence mellé már egy szál fürdőruhában megyek, kezemben a törölköző, amit először leterítek, majd leülök rá.
Ó igen, határozottan imádom a nyarat! Nincs is jobb, mint a melegben szépen kidolgozott férfi felsőtesteket nézegetni. Nincs is annál szebb látvány… vagyis van. Ha az adott test még vizes is.
Először azokon legeltetem a szemeimet, akik kint vannak a vízből. Hallom, hogy valaki kimászok a medencéből. Doug az, akiről köztudott, hogy nagy szoknyapecér, bár nálam még egyszer sem próbálkozott, amit nem is értek, bár még van hátra egy évünk, szóval még bármi megtörténhet. Az is lehet, hogy egyszer én fogok úgy dönteni, hogy le akarom dönteni a lábairól a cuki fiút.
Hátradőltem, és az alkarjaimon támaszkodtam meg, egyik lábamat felhúztam, míg a másikat hagytam továbbra is a törölközőmön feküdni.
-Szia Doug! - Köszönök neki én is, mikor helyet foglal mellettem.
- Köszönöm, megvagyok, bár nem tudom meddig. Ha így haladok tovább, akkor bele fogok őrülni az unalomba. Hihetetlen, hogy itt van egy csomó fiatal, és mindenki csak punnyad, sehol egy jó buli. - De az is lehet, hogy a többiek ezt élvezik, bár kétlem.
- Veled mi a helyzet? Meguntad az úszkálást?

Unatkozó lány, aki nem egy apáca alkat... Értsd: élvezi az életet, és nem fél egy kis hancúrozástól. Álom. Legalábbis remélem, hogy így van, mert én ilyennek ismerem. De ez most nem a gondolkodás ideje. Csajozzunk!
- Én megvagyok. Élvezem az életet, meg ilyenek. - és akkor kezdjük! - Nem mondanám, hogy meguntam, csak innen jobb a kilátás.
Közben a közelben úszkáló csajok egy bizonyos részére tévedt a pillantásom, így talán érti, hogy mire céloztam. Ez be szokott válni. Néhányszor. Ha bejövök valakinek - kinek nem? -, akkor erre féltékeny lesz és elkezdi kínálgatni magát. Az élvezetes szokott lenni. Szó szerint. Meg vicces is. A próbálkozások, mikor már el van keseredve, hogy nem kell... Kár, hogy nem tudom kamerázni közben őket.
Akkor vissza Roxanne-hoz. Bepróbálkozás part 1.
- Igazából nyújthatnék neked egy kis szórakozást, de nem hiszem, hogy vevő lennél rá. - hatásszünet. Pont annyi, hogy félreértse. - Nem olyannak nézel ki, aki eljönne velem kirabolni egy édességboltot.
Ez a kisfiús rossz fiú. Aranyos, vicces, de menő, mert lazán kimondja, hogy menjenek csokit lopni. Most jön az, hogy felnevetek: hahaha. Ennél az esetnél végig az arcát kell nézni a csajnak. A mondat első felénél enyhe elpirulás, majd a második résznél enyhe zavar, amiért félreértett. Legtöbb esetben. 1-2 kivétel azért van.
Következő lépés: valamilyen téma, ami megbeszélése közben tehetek célzásokat. Mi illik ide? Megvan!
- Te pom-pom lány vagy, ugye? - miután ezt megerősítette, jöjjön a kérdés, ami (remélhetőleg) egy jó kis beszélgetést kezdeményez - Nem fárasztó? Mármint egész héten az edzések miatt, meg külön gyakorláskor, aztán a meccsen ott kell ugarbugrálni, meg táncikálni, össze-vissza hajlongani. Nem fáradsz el? Mondjuk hülye kérdés. Nem tűnsz valami zombinak...
Érdeklődés, kis bókolás és egy "engedélyezett" alkalom, hogy végignézhessek rajta. Most megvárom, hogy mondjon valamit, aztán kicsit lelépek, mondjuk mosdóba, hogy átgondolhassa, hogy mit akar. Megadja magát; itt marad, hogy barátian beszélgessünk; vagy inkább lelép, amíg távol vagyok. Igen, volt már olyan is, aki lelépett. Nem bírt volna beszélgetni velem anélkül, hogy később ne adja meg magát, de valamilyen okból kifolyólag nem akart lefeküdni velem. Igaz, a beszélgetésből sokszor az lesz, hogy végül az ágyamban köt ki, vagy valahol máshol, ahol megtehetem vele, amit akarok.

Szeretek élni, és élvezni az életemet, és ezt meg is tehetem. Az, pedig, hogy egy bentlakásos suliban tanulok, megszépíti az életemet, hiszen így a szüleim nem tudnak beleszólni abba, hogy mit is csinálok. Igazából őket csak a teljesítményem érdekli. Azzal pedig nem lehet semmi problémájuk sem. Bár azért itt is figyelni kell arra, hogy mikor mit csinálok, ha nem akarom, hogy mindenféle pletykákat terjesszenek rólam. Szeretek a középpontban lenni, de azért mindennek van határa.
Követem Doug tekintetét, és rögtön meg is értem mire céloz. Mire is számítottam? Biztos lehettem volna abban, hogy valami ilyen választ fogok kapni. Hiszen pasiból van, de ha már ide jött, igazán foglalkozhatna velem is, nem pedig azokkal, akiket ott hagyott.
- Értem. Csak kétlem, hogy innen távolról bármelyiket is sikerülne ledöntened a lábairól. A vízben erre több esélyed volt. - Válaszolom neki egy mosoly kíséretében.
Hát akkor játszunk!
Szeretek másokkal játszani, és ha az illető önként jelentkezik, az csak még jobb!
Kijelentésére felvonom egyik szemöldökömet. Nem értem, vagyis igen, de csak ennyi telik tőle? Gyerünk Dougie, megy ez neked jobban is!
Felnevetek. - Pedig nem is hangzik rosszul. Pont tegnap fogyott el az utolsó epres nyalókám. - Sajnos ez igaz. Oda vagyok a nyalókáért, és fogalmam sincs, hogy felejthettem el legutóbb venni. Én nem dohányzok, nincsen semmilyen komolyabb káros szenvedélyem, csak ez, ha ezt annak lehet nevezni.
- Igen, az vagyok. - Érdekes téma felvetés, vajon hova akar kilyukadni? Mondjuk nem nehéz kitalálni…
- Egyáltalán nem fárasztó. Egész kicsi korom óta táncolok és tornázok minden nap. Már megszoktam. Ha nem lennének, a próbák meg a fellépések nagyon hiányozna az ilyesfajta testmozgás. - Válaszolok neki, majd lelép.
Eszem ágában sincs elmenni innen, hiszen még csak most jöttem, és ha esetleg Doug úgy döntene, hogy nem jön vissza, akkor majd találok magamnak mást, akivel szórakozhatok. Ezzel nem lesz, gondom azt hiszem.
Elnyúlok a táskámért, és előveszem belőle a vázlatfüzetemet, meg egy ceruzát, és míg várom, hogy Doug visszajön e addig is lefoglalom magam.

Ez tetszik. Nem hagyja magát. A csajokra tett megjegyzése bizonyította, hogy azt szeretném, ha vele foglalkoznék. Plusz pont.
Az, hogy nem utasítja el a bolti lopást, még egy plusz. Kemény csaj, nem adja magát könnyen, de nem utasít el.
Megjegyzés: mivel, azt emelte ki, hogy elfogyott a nyalókája, biztosan szeret szopogatni. Piszkos fantázia....
Szóval van esélyem, csak jól kell csinálnom.
- Az szuper. Nem akarsz egyszer nekem is táncolni egyet? - itt bevetek egy kacsintást és egy aranyos félmosolyt.
Egyszer meg kéne írnom, hogy mit hogy és mikor kell csinálni. A lúzereknek is had legyen esélye.... És itt jön a lelépős rész.
- Egy pillanat, meglátogatom a mosdót. - majd a választ meg sem várva feltápászkodtam és elindultam az öltözőkhöz.
A női öltözőből félre nem érthető hangok szűrődnek. Ez egy jelzés? És akkor vissza.
És igen, Roxanne még ott volt! Ahogy visszaértem, azt is láttam, hogy mit csinál: rajzol. Visszaültem mellé, és csak nnéztem, hogy min munkálkodik.
- Szép. - ez őszinte volt. Jön a célzás. - Nem akarsz engem is lerajzolni? - pici mosoly a száj szélén, hogy ne tűnjön olyan komolynak.
Egyelőre nem tenném hozzá, hogy legyen egy akt, vagy ilyesmi, mert még elszállnának az esélyeim.
Amúgy tényleg tök szépet rajzolt. Élethű, meg minden. Biztos örülne, ha lerajzolhatna engem is ugyanilyen élethűen, ruha nélkül... Hahaha. Ha. Ha.

- Azt szeretnéd, hogy táncoljak neked? Csak akkor, ha előbb te nekem! - Kíváncsi lennék, hogy tud-e táncolni. Tökéletes kép lenne... egy tökéletes testű férfi, akinek vízcseppek csillognak a mellkasán, miközben úgy táncol, hogy legszívesebben leteperném... na de vissza a jelenbe!
Míg várakozok, addig rajzolni kezdek. Régóta ütöm el ezzel a tevékenységgel a szabad időmet, és egészen jól is megy. Most épp egy könyvből egy részt jelenítek meg a lapon. Egy sötét sikátorban két személy szenvedélyesen veszekszik. Bár ez csak a testtartásukból és az arcukból látható. Nem most kezdtem el ezt, most már csak az utolsó simítások vannak hátra, hogy készen legyen.
Észre sem veszem, hogy idő közben Doug visszaült mellém, csak akkor, amikor megszólalt.
- Köszönöm. - kérdésére elmosolyodok, majd lapozok egyet a füzetben, és rajzolok egy pálcika embert.
- Megfelel? Vagy másmilyenre gondoltál? - bár lehet nem komolyan ajánlotta föl, sőt egész biztos vagyok benne, hogy ez így van, mégis le kell csapnom erre, az alkalomra, hiszen nem sokan vállalják azt, hogy egy csomó ideig egy helyben üljenek, feküdjenek, vagy álljanak, míg én lerajzolom őket.
- Tudod mit? Lerajzollak, nagyon szívesen, egy feltétellel. Én választom ki a helyszínt, az időpontot, és hogy mi legyen rajtad. - Vagyis kb. mindent, kivéve azt, hogy milyen pózban akar nekem modellt állni. Kicsit kegyetlen lenne tőlem, ha azt kérném, maradjon végig fél lábon állva.
- Egy üres terem, vagy az udvar, éjjel, mondjuk kettőkor, amikor a hold magasan jár, és mindenki más alszik, és semmi. - modellt keresni nehéz, olyat meg pláne nehéz, aki a ruháit is ledobálja. Ha tényleg olyan, amilyennek eddig megismerhettem, akkor simán be fogja vállalni. Vagy mégsem? Kíváncsian várom a válaszát.

- Tökéletes rajz, a tökéletes emberről! Bár rajzolhattál volna kicsit izmosabbra, látod a gyönyörű kockáimat. - véleményeztem a csodálatos pálcikaembert. Totál művészi. Mintha tükörbe néznék. Csak a tükör kicsit torzít. Ejj, de vicces vagyok...
Egyre jobban tetszik ez a lány. Tehát lerajzol, ha ő választ mindent. Egy bólintással és egy széles vigyorral jelzem, hogy benne vagyok, ekkor pedig elmondja, hogy mire gondolt. Hát hogy őszinte legyek, kezdtem éledezni. Mármint a gatyámban. Váó.
- Nekem megfelel. Egyébként tetszik, hogy nem kertelsz. Tetszik. - véleményeztem a javaslatot.
Már meg is indult a fantáziálgatásom, hogy mik fognak ott történni.
- Szerintem legyen az udvar. Tetszik az a holdas dolog.
Azt hiszem, már csak az hiányzik, hogy megbeszéljük, hogy melyik nap történjen ez az eset. Mivel eléggé felizgatott, és a tettek embere vagyok, én már ma este megtenném. Lássuk, ő mit szól hozzá.
- Mi lenne, ha már ma este megejtenénk a dolgot?
Közben igyekeztem eltakarni azt a részemet, amit csak este szándékozok elővenni, nem akartam, hogy lássa, mennyire tetszik az ötlet. Közben győzködtem magam, hogy múljon el a merevedésem, de sajnos ez ne jött eddig össze.
Talán úsznom kéne. Sőt, magammal vihetném Roxy-t, esetleg megbeszélni a részleteket.
- Esetleg a vízben is folytathatnánk a beszélgetést. Ha már itt vagyunk... - mondtam ki hangosan is.
Közben már indultam is a medence felé, így nagyon tiltakozni sem tudott.
Amíg vártam, hogy összeszedje magát, egyre csak a "modellkedésemen" gondolkodtam. Hogy lehet, hogy ilyen megtörténik velem? Hihetetlen! Más csajok csak meg akarják dugatni magukat, de ő még játszik is előtte. Király ez a lány.
Közben gondolataim főszereplője odaért mellém és bemászott a vízbe. Uralkodtam magamon és nem ugrottam be, hanem én is csak belemásztam, nem akartam lefröcskölni Roxanne-t.

Tényleg egyre jobban bírom. Mindenben benne van!
- Nem sietek én sehova, csak a te kedvedért teszem. Hogy minél előbb láthasd a CSODÁT. - kacsintok rá.
Nem szoktam isteníteni magam, de mivel általában mindig azt hajtogatják a lányok az ágyamban - vagy máshol -, hogy "ISTENEM! ISTENEM!", nyugodtan mondhatom minden porcikám egy csoda. Mert minden anya egy gyereknek adott életet, de az enyém egy LEGENDÁNAK. Vagy FÉLISTENNEK. Vagy nem csak "félnek". Ahogy tetszik.
Mikor végre mind a ketten benne voltunk, mármint a medencében, rákérdezett az időpontra, amire csak bólintottam.
- Vigyek majd valami... mást?
Fogalmam sincs, hogy érti-e, de talán. Gondolom ha már ott leszek, ráadásul meztelenül, tuti lesz más is a festegetésen kívül... Eljátszottam még egy kicsit a gondolattal, majd visszatértem a jelenbe. Nem kell ezen gondolkodni, hamarosan megtörténik.
- Amúgy rajzoltál már máskor is aktot?
Valamivel húzni kell az időt. Meg csak jobb tudni, hogy mennyire tapasztalt... vagy mi. Végülis nem bízhatom rá akárkire, hogy lefesse a LEGENDÁT! Na jó. Miért is csinálok úgy, mintha a festésen lenne a hangsúly? Bár legyen azon is. Maradjon egy kis emléke rólam, amit örökké nézegethet. Lehet háromdés is. Akkor nem csak gyönyörködhet.
Egyébként tényleg láttam már olyat, akinek a szekrénye tele volt a képemmel. És a szobájában volt egy életnagyságú szobor rólam... pucéran. Félnem kéne? FEKVŐ szobor volt! Talán ezt meg kéne beszélni.... Csak az a gáz, hogy nem emlékszem, hogy ki volt. Csöppet beteg lehet. Megjegyzem, akkor még nem látta azt a részemet, amit mindenki egyszer lát - rajtam kívül -, és elég előnyös lett. Jól kidolgozott volt minden részlet. És volt egy paróka rajta, ami szerintem a hajszálaimból készült.. Bakker, miért is feküdtem le azzal a csajjal? Biztos bepiáltam. Akkor most tanulok belőle.
- Úszunk?

Szeretem az ilyen csajokat. Nem olyan könnyűvérűek - legalábbis nem mutatják -, de magabiztosak, és szeretnek maguk dönteni. És remélem tetszeni fog neki, amit éjszaka látni fog. Mármint. Mi az, hogy remélem? TUDOM!
Nem szoktam ilyet kérdezni, de egy ilyen csajnál nem lehet tudni, hogy mit tervez. De válaszából ítélve csupa piszkos dolgot, amit remélem élvezni fogok. Sőt, biztos. Ha én meztelen vagyok, azt biztos élvezem. Jobb esetben más is.
Azért így végiggondolva a kalandjaimat, valahogy sosem csináltam még az udvaron. Voltam már öltözőben, uszodában, koncerten, sátorban, állatkertben, sulis bálon, lány WC-ben, fiú WC-ben, tanári WC-ben, kórházban, meg még rengeteg helyen, de a szabadban valahogy nem. Érdekes. De most akkor ezt is kipipálhatom. Mondjuk remélem nem pont akkor támad kedve gyilkolászni annak, aki már pár embert kinyiffantott, de ettől csak érdekesebb lett. De jó! Egyúttal kipipálhatom az "életveszélyben szexelni"-t is. Két legyet egy csapásra!
Most örüljek, hogy Roxanne többször is festett már le pucér srácot? Vagyis remélem, srác volt. Szerintem örülök. Nem mindenhol lehet találni egy ilyen csajt, aki élvezettel festeget aktot.
Úszkálás közben leesett, hogy telik az idő. Wá, milyen Einstein vagy Doug, rájöttél, hogy az idő telik! A lényeg, hogy el kéne kezdenem készülődni az éjszakára, azaz lassan lépnem kellene.
- Én lassan megyek, akkor kettőkor találkozunk. - Nyomtam egy gyors puszit az arcára, aztán átúsztam a medence cuccom felőli oldalára.
Miközben törölköztem, végig Roxanne-t figyeltem. Eléggé szép lány. Mindenhol feszes, ahol kell, igazi pom-pom lány. Most így nem részletezném, hogy mik jutottak eszembe, de azért gondolhatjátok. Ha lefekszem vele, csak jó nő lehet. Plusz fel kellett fedeznem, hogy megint áll a farkam, ahogy róla képzelgek.
Szóóóval. Mit is kell még csinálnom? Először is le kell ugranom a boltba óvszerért. Vajon milyen ízűt szeret? Mindegy, hozok többet. Aztán még rám fér egy kis borotválkozás, meg itt-ott szőrtelenítés, meg párszor használnom kell a jobb kezem, ha nem akarok egyből elsülni. Meg ugye ilyen klóros víz után alap egy gyors tusolás.
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben intettem még egy utolsót Roxnak, aztán kisétáltam az uszodából.