Lexi Hemingway

Szöszke

az engem bemutató tankönyv

Becenév: Lexi
Születési hely/idő: 1997. 12. 31
Kor: 15 év

...akik nem tudom hogy várnak e otthon

Apa: Richard Hemingway / 50 éves/ ÖÖÖ... szerintem lenéz azért, mert nem vagyok olyan, mint a nővérem, de kitudja?
Anya: Leslie Hemingway /48 éves/ Nagyon jól kijövök vele, kb, ő az egyetlen, aki megért engem.
Testvérek:
Matt Hemingway / 18 éves/ Igazi báty- húg viszonyunk van, és véleményem szerint szeretjük egymást
Chloe Hemingway / 17 éves/ lenéz azért aki vagyok, és a kapcsolatun se valami fényes, de remélam, hogy lesz jobb is
Párkapcsolat: Név, kor

itt egy kis megtanulnivaló

Csoport: Lúzer
Rang: The True
Tanulmányi átlag: 4,5
Osztály: 9.b
Szeretem:
- Lovaglás
- Lovam: Álom
- Olvasás
Utálom: Tulajdnon képpen nem utálok senkit és semmit

Személyiség

Egy visszahúzódó kedves lány vagyok, aki segít, ha kell. Kicsit félek a menők társaságától, talán azért, mert a szememben ők olyan elérhetetlenek, holott Hemingway a nevem, ami néha egyet jelent, a menőséggel. Nekem ez valahogy nem ment, én inkább a sarokban húzódom meg. Vannak ugyan barátaim, akik segítenek túlélni ezt az elvárási vágyat, de otthon nincsenek velem, amikor apa elé kell állnom. Egyszerűen sírhatnékom van, amikor közli, hogy mennyire csalódott bennem, mert nem vagyok olyan, mint a nővérem.
A tanulás egész jól megy, bár nem vagyok kitűnő, azért szeretnék az lenni. A tanulás mellett szeretek lovagolni, mondhatni egész profi vagyok, mivel 10 éves lovaglok, és van is egy saját lovam, a neve Álom.
.

Külső

Hosszú szőke hajam és világoskék szemeim vannak. A bőröm viszonylag fehér, bár még pont azon a határon van, ahonnan nem nézik betegesnek. A magasságom normális, mivel 165 cm vagyok. Nem is szeretnék magasabb lenni, mivel szerintem az már nem néz ki valami szépen. Bár erről nem én fogok dönteni.
Ruházkodás tekintetében nem szeretem a kihívó ruhákat, én inkább a farmerokat és pólókat részesítem előnyben egy-egy kabáttal. Persze, néha emiatt is kapok hideget-meleget, mert ugye a megítélés a legfontosabb. Hogy őszinte legyek magas sarkú cipőt sem hordok, én inkább a babacipőket és a tornacipőket részesítem előnyben.
.

születésemtől a mai napig, vagy egy pár pillanat az életemből

Egy nagy sóhaj kíséretében jövök ki a történelemteremből. Igazából ez volt a harmadik órám, és még nem beszéltem a nővéremmel, pedig kellene, mivel tagnap beszéltem anyával, aki megkért, hogy szólak a nővéremnek, hogy hívja fel. De én nem merek oda menni hozzá. Félre értés ne essék, szeretem a nővéremet, de félek tőle és a többi népszerű diáktól.
- Gyáva vagy - hallom meg a hátam mögül a legjobb barátnőm hangját. - Ő a nővéred, simán oda mehetnél, és egy kis erőfeszítéssel, akár közéjük is tartozhatnál - mondja egy nagy sóhaj kíséretében.
Én csak rápillantok, majd megint a csoportosulásra nézek. Én, közéjük? Nem, az kizárt. Én nem szeretnék közéjük tartozni, az ő világuk tele van csalókkal, és olyanokkal, mint a nővérem. Persze, ő nem rossz ember, csak beképzelt és lenéz mindenkit, aki nem az ő köreikből való, így persze engem is, a tulajdon húgát. Soha sem fogom megérteni, hogy mi rosszat tettem neki, mivel az óta így viselkedik velem, mióta az eszemet tudom.
- Persze, erre megint nem mondasz semmit - panaszkodik tovább a mellettem álló.
- Nem, mert mit mondhatnék, tudod jól, hogy én nem szeretnék közéjük tartozni, az nem az én világom. Én tisztelem a szabályokat, és egyszerűen én nem vagyok méltó a nevemhez, ez van. Tudod, néha megfordul a fejemben, hogy anyáék talán örökbe fogadtak.
- Hülye vagy - rázza meg a fejét. - Tudod én azért tudok róluk egyes s mást, de ránézésre megmondom neked, hogy vagy olyan szép, mint a nővéred, nézel ki olyan aranyosan, mint Emily és vagy annyira okos, mint Natalja. Most persze, csak a főboly lánytagjait mondtam, de akár felsorolhatnám az egészet, de van egy hírem, igazad van.
- Na ugye - nézek rá kicsit diadalmasan.
- Igen, igazad van, mert jobb vagy náluk. Lemerem fogadni, hogy a fél társaságnak köze van a suliban történő bűntényekhez, élen az előbb felsorolt három lánnyal - vonja meg a vállát, miközben a könyveit szorongatja.
Erre már tényleg nem mondok semmit, mert lehet benne igazság, de lehet, hogy nincs, mert én a nővéremről nem tudom elképzelni azt, hogy gyilkoljon. Sőt, a többiek nagy részéről sem, de ki tudja, lehet, hogy igaza van, lehet, hogy ők gyilkosok, és tőlük vagyunk veszélyben.
- Menj már - lök meg, mire már majdnem beadom a dereka, amikor megszólal a csengő.
~ Én megmentőm ~ gondolom, majd megragadom a kezét.
- Gyere, nem akarok elkésni, és messze van innen a matek terem - mondom neki, és már húzom is magam után.
Persze legbelül tudom, hogy szánalmas vagyok, elvégre féle a saját nővéremtől, de van ez így, főleg ha… na mindegy, nem fontos…
.