David Crawford

The boy next door

az engem bemutató tankönyv

Becenév:Dave
Születési hely/idő: - Florida/ 1995.05.13.
Kor: -17

...akik nem tudom hogy várnak e otthon

Apa: Matthew Crawford, 46, Elég jó a kapcsolatunk, annak ellenére, hogy nagyon sokat dolgozik. Néha kicsit túl sokat vár el tőlem. Plasztikai sebész, és azt akarja, hogy én is, meg az tesóm is kövessük a példáját. De lassacskán ráébred, hogy nekünk más terveink vannak.
Anya: Gwyneth Collins, 42, Anyámmal csak levelezni szoktam. Elváltak a szüleim. Anya Kanadában él, és újból férjhez ment, családot alapított. Már gyereke is van. De nem igazán érdekel. Minket itt hagyott. Szerintem szívtelen volt.
Testvérek: Christian Crawford, 17, Ő az ikertestvérem. Ugyanúgy néz ki, mint én, de nem ugyanolyan. Nagyon jó kapcsolatom van vele, egyszerre testvér, barát, bizalmas.
Párkapcsolat: egyelőre nincs

itt egy kis megtanulnivaló

Csoport: Focicsapat tag
Rang: The True
Tanulmányi átlag: 4,0
Osztály:11.
Szeretem: a focit, és más sportokat is, zenét hallgatni, játszani a gitáromon, Chris- szel lógni, társaságban lenni, pizzát enni, száguldozni az utakon
Utálom: öltönyben lenni, a hisztizést, a magasságot (fóbiám van)

Személyiség

Általában nehéz kihozni a béketűrésből, eddig nem is sikerült túl sok embernek. Társaságkedvelő vagyok, ezért fontosak számomra a barátaim és a családom tagjai – már aki még elérhető belőle. Mindig kiállok a szeretteimért, és bízom bennük. Önmagamat ugyanígy jellemezném, vagyis megbízhatónak. A szomszéd nő szerint cuki a pofim, ezért az embereknek alapból szimpatikus vagyok- szerinte. De lehet benne valami. Igyekszem kedvesen viselkedni, de ha kell kiállok magamért és másokért.
Ami viszont nem igazán jellemző rám az a romantikázás, a siránkozás, a nyavalygás és a vergődés.

Külső

Mit is mondjak? Magas vagyok, sötét hajam van és sötét szemem. A szomszéd nő – aki látott már egyet, s mást, persze nem belőlem- közölte velem, hogy azon a kis cuki pofimon hívogatóan ül a csókos szám. Majdnem világgá futottam, amikor ezt kimondta! Azóta is kerülöm! Sportos testalkattal rendelkezem, amit a focinak köszönhetek.
Szeretem a kényelmes, sportos ruhákat. Általában farmert hordok, egy inggel vagy egyszerű pólóval. Öltönyt csak akkor veszek fel, ha nagyon muszáj!

születésemtől a mai napig, vagy egy pár pillanat az életemből

Csak öt perc! - kiáltottam vissza Chris-nek, amikor meghallottam, hogy azzal kezdi a mondatát: „Te, figyelj, most írt nekem...” Még mielőtt tovább folytathatta volna, leállítottam, beszáguldottam a szobámba és leültem az asztalomhoz. Tartozom egy levéllel. Egy lánynak, akit soha nem láttam élőben, egy lánynak, aki többet tud rólam, mint bármelyik itteni barátom. Chris-t leszámítva. De ő más lapra tartozik.
Gyorsan átfutottam a legutóbbi levelét, és már írtam is a választ.

„Kedves Sutton!

Bocs, hogy csak most írok, de hamarosan kezdődik az iskola, és emiatt mostanában szinte nincs egy szabad percem sem. Kivéve számodra.
Ennek ellenére még mindig azon gondolkozom, amit legutóbb írtál. Tudod, anyámról. És nem, tényleg nem számít már nekem anyám. Pont tegnap írt, de csak nekem. Azt se tudom, hogy a tesóm mikor hallott róla utoljára. Anyám a levelében elújságoltam, hogy milyen jókat kirándulnak Brandonnal (ő az új férje) és az új gyerekével. Azért ezt nem így írta, hogy új gyerek, hanem azt írta, hogy a testvéremmel. Ja, csak az a kár, hogy közben a másik kettőről megfeledkezett. Ráadásul az az egetrengető ötlete támadt, hogy valamikor együtt vakációzhatnánk. Még jó, hogy ezt pont most, a nyári szünet végén írja. Szánalmas...
Viszont annak nagyon örülök, hogy ide költözöl. De remélem nem csak viccből írtad! Alig várom, hogy itt legyél, és ha lesz kedved, összefuthatunk valamikor.
Írd meg, hogy mikor érkeztek és megdumálunk egy időpontot. Remélem szorítasz nekem egy helyet a naptáradban!
Addig is ölel: David.”

-Mit csinálsz eddig? - alig mondta ki a kérdést, a tesóm már ott állt a hátam mögött.
- Sutton-nak írtam.
- Pf, nagy dolog! Miért vesztegeted az idődet egy lányra, akiért a fél világot át kell utaznod?
- Már nem. Ide költöznek.
- Miattad?
- Hülye vagy?- Chris-nek néha abnormális kérdései tudnak lenni.- A szülei itt fognak dolgozni.
- És ő melyik suliba fog járni?- néha tud értelmes kérdéseket is feltenni.
- Öööö, azt nem tudom. Még nem írta. - és én sem kérdeztem meg, teljesen kiment a fejemből. Na nem baj, majd a következő levelében rákérdezek.
- Nem is érdekel mit akartam mondani?
- De, persze.
- Barb dobott egy üzit.- Chris huncut kacagásba kezdett. Barb és a barátnői nem messze laktak tőlünk, és az egyik lány, Debi folyton rám akar mászni. Chir szerint ez nagyon vicces, szerintem kevésbe. Eleinte még élveztem is a helyzetembet, de mára úgy tapad rám, akár egy pióca.
- Debi?
- Nem kérdeztem. Szerinted?- Chris továbbra is kuncogott, alig bírta visszafogni, hogy ne röhögjön bele egyenesen az arcomba.
- Biztos ott lesz.
- Mennek a partra. Jössz?
- Aha.
- És mi lesz Debivel?
- Nem tom. De nem is érdekel.
Pár perccel később Chris bepattant a volán mögé, és elkérte a kulcsot tőlem.
- Én vezetek, Dave. Ha még egyszer gyorshajtáson kapnak, ugrott a jogsid.- Sajnos a tesómnak igaza volt. Ez az én szenvedélyem, a száguldás. A parti út pedig száguldásra csábít. Bólintottam, odadobtam a kulcsot Chris-nek, és beszálltam mellé.
- De nehogy nyugdíjas tempóban közlekedünk!- vetettem neki oda, és közben a könyökömmel oldalba vágtam. Bármennyire is tagdta, ő legalább annyira szeretett gyorsan vezeni, mint én. A különbség kettőnk között az volt, hogy őt kevesebbszer kapták el. Persze, ennek is megvan az oka. Chris motorozik. Szerintem két keréken könnyebb meglógni. Vagy egyszerűen csak mázlija volt.
.