Daniel & David szobája

To: David]

[img]http://25.media.tumblr.com/tumblr_m4rq6fcSgz1ru16vjo1_500.gif

Lassan vissatértem a szobámba, s pròbáltam reménykedni abban, hogy David nem lesz itt. Vagy ha mégis, akkor még nem értesült a dologròl. Ha nem értesült, akkor is tisztáznom kéne, jobb most, mintha később megtudná azt, ami nem igaz. Reménykedtem benne, hogy nem megy rá a barátságunk, hiszen amiòta idekerültem ő volt a legjobb baràtom. Persze reménykedni nem mertem semmiben, lehet, hogy már soha többé nem kell őt a barátomnak neveznem, vagy kereshetek ùj szobatársat. Reménykedni tudtam csak, hogy nem tesz velem semmit, bár nem olyan agresszív fiùnak ismertem. Ő is ismer, tudnia kell, hogy én Natiért vagyok oda meg vissza, s nem szeretem az egyéjszakás kalandokat. Egyetlen egy volt, még nagyon régen, de már azt is megbántam. Azt akarom, hogy az emberek felnézzenek rám, mert én mindig jòl kezelek minden helyzetet, meg remekül tanulok, amellett, hogy menő vagyok, focizok, stb. Erre most jön ez a félreértés, amivel elveszítem a tekintélyemet, meg a legjobb baràtomat. Ez így jò lesz... Imádom a mai napot, még sok ilyet akarok! Becsuktam az ajtòt, majd lecsùsztam a földre, s agyalni kezdtem, hogy mi is legyen velem. Mit tehetnék? Ami azt ileti, legszívesebben most bezárkòznék a szekrényembe, hogy ott maradhassak a nap végéig, ahol én cseszhetek el mindent, meg engem se ér több balszerencse. Hirtelen a szemem elé került egy kép, láttam magamat láttam, amint becsùsztam a szertárba, majd még egyet, a hol a frjemre esett a vödör, meg egy ùjabbat, ahol alig vettem le a buksimròl, máris a helyére került a felmosòrongy. Nem tudtam mit tenji, kínomban felkuncogtam, majd fogtam magam, s elindultam bejjebb a szobànkba. Szerencsémre Davidet nem találtam ott, így volt egy kis időm, ami alatt össeszedhettem a gondolataimat. Bementem a fürdőbe, majd megmostam a hajam, mert zavart, hogy össze van tapadva. Törölközővel felitattam ròla a vizet, majd felvettem a házi pòlòmat egy kifakult nadrággal, leültem a székemre, s vártam. Idegesen doboltam az ujjaimmal az asztal peremén, eszembe se jutott, hogy most nekiálljak tanulni, pedig nem ártana, kert holnap témazáròt írok matekbòl. Eldöntöttem, hogy amíg nem tisztáztam a dolgokat Daviddel, addig nem foglalkozok semmi mással.

Pont maradt annyi időm, hogy lezuhanyozzak, még mielőtt találkozom Sutton- nal. Ezen tervem megvalósítása érdekében, robogtam a szobámba fölfelé. Kettesével szedtem a lépcsőket, szinte ugrálva haladtam. De ekkor eszembe jutott, hogy nem vittem vissza egy könyvet a könyvtárba, amit ma kellett volna. Nem túl lelkesen, mégis visszafordultam, egyszerűen túl akartam lenni az egészen, később már nem akartam ilyen kis apróságokkal foglalkozni. Út közben több folyosón is áthaladtam, de csak egyiken hallottam valamit, amit... nem tudtam elhinni, nem akartam elhinni. Egy srác és egy csaj dumálgattak a fal mellett. De nem ez volt az érdekes, hanem az, hogy miről. Dühömben odafordultam, és tenyeremmel a fiú feje mellett támaszkodtam meg.
- Mit mondtál?- kérdeztem dühös szemekkel, és ittam a fiú minden szavát.
- Én.... csak...az a helyzet, hogy... Sutton és Daniel ma beragadtak a szertárba, és amikor rájuk találtak, szóval... izzadtak voltak, meg Daniel félmeztelenül állt ott.
- Daniel? És Sutton? Az a Daniel és az a Sutton?
- A foci csk Daniel, és a pom- pom lány Sutton.- ennyit pont elég volt hallanom. Sarkon fordultam, és dühödt bika módjára az ellenkező irányba indultam el. Vissza oda, ahonnan indultam. A szobám felé. Csak kapjam Dan-t a kezeim közé! Bele se akartam gondolni, hogy mi történhetett abban a helyiségben, vagy abba, hogy mit hallgatott el a rémült srác, aki az infót adta. Ajánlom Dan-nek, hogy értelmes magyarázatot tudjon adni a történtekre! Egy nem történt semmi, komolyan mondom- kevés lesz. Édeskevés. És mi az, hogy félmeztelenül van egy bezárt szobában az ÉN barátnőmmel? Pont ő! A barátom, a csapattársam, a szobatársam!
Berontottam az ajtón, ledobtam a táskámat a földre, és anélkül, hogy bármit is mérlegeltem volna, nekiszegeztem a kérdést a fiúnak, akivel együtt a barátnőmet a szájára vette az egész iskola.
- Mégis mi a francot műveltél te Sutton-nal?- kis híján vérben forogtak a szemeim, az öklöm görcsbe rándult, de türtőztettem magam. Annyit megérdemel, hogy legalább megpróbálja megmagyarázni. De ennek a magyarázatnak nagyon hihetőnek kell lennie...

To: David

Nem kellett sokat várnom, hamarosan David beviharzott, mint egy megvadult bika. Tulajdonképpen, ha ő került volna ilyen helyzetbe Natival, én is így reagáltam volna le a helyzetet. Tudtam, hogy csalòdott bennem, s elhtte a pletykát. Persze, ki ne hitte volna el? A hihetetlenül udvarias Daniel Brown is követhet el hibákat... de könyörgöm, én ilyet soha senkivel nem tettem, akkor miért gndolják, hogy a legjobb barátom barátnőjèlvel képes lennél megtenni? Talán mert könnyebb a szemednek hinni, mint a másiknak. Lassan felálltam, majd minden gondolatomat eldobtam, amit eddig kitalàltam. Nem fogok magyarázkodni. Nem alázom meg vele magam, meg az nem magyarázkodik, akinek tiszta a lelkiismerete,mert nem tett olyat, amit ne szabadott volna. Tettem egy lépèst David felé, majd szòlásra nyitottam a számat.
- Figyelj David. Nem magyarázkodom, ùgyis tudod, hogy nem szoktam. Elmomdom egyszerűen ami történt, mást ùgy se tehetek. Ha nem hiszel nekem, akkor kérdezd majd meg Suttont us.- mondom, megingathatatlan magabiztossággal a hangomban. Tettem felé még egy lépést, ezzel pedig azt is megkockáztattam, hogy esetleg nekem támadhat. Nem nagyon féltem ettől, mivel David soha nem ütne.meg, de ha mégis, akkor szerintem egy szinten vannak az erőviszonyoo, s ki tudom védeni a csapásait.
- A takarítònő felmosott, de a csùszásveszélyre felhívò táblat nem tette ki, meg a szertárt is nyitva hagyta. Én elcsùsztam, vagyis inkàbb becsùszzam a szertárba. Sutton nen tudom, hogy miért jött, de ránkcsukòdott az ajtò. Hidd el, távol tartottam magam tőle, sőt őt is.biztosítittam ròla, hogy nen teszek vele semmit. Gyakorlatilag ennyi történt. Rànktalált a takarítònő, az eész suli kíséretében.- mesépem el a teljes igazságot. Nen hazudtam, egyetpen szavammal se, nem az én műfajom.
- Komolyan David, bármelyik csajt megkaphatom a suliba, Suttont kivéve. Miért hajtanék rá, ha nekem Nati kell?- csùszik ki a szàmon, amiről soha nem beszéptem még neki.

Ez történt, az történt, ez nem volt a helyén, nyitva maradt, véletlen volt... Nem sok ez egy kicsit a véletlenből? Ennyi véletlen nem hogy egy napra, egy egész hétre sok. De tényleg, mit keresett Sutton a szertárban?
- Azért nem gondolod, hogy ha ezt el is hiszem, azt is beveszem, hogy a ruhád meg... esés közben hullott le rólad.- visszaidéztem magamban a folyosón hallottakat.- Mert a folyosón a hátam mögött erről suttogtak. Egy kölyköt préseltem a falhoz, hogy elmondja mit látott.- szegény srác, ha majd nyugodtabb hangulatba kerülök, megkeresem és bocsánatot kérek tőle- Ugyanis ő is ott volt, a takarító mögött. És szerinte hiányosan volt rajtad ruha, és izzadt voltál.- továbbra is kérdőn néztem rá. Nem voltam meggyőzve arról, hogy a története stabil lábakon áll. És egyáltalán, mi az, hogy a takarító mögött van a fél iskola? Mint egy előre megírt rossz forgatókönyv. Ilyen a világon nincs! Nem lehetett volna, hogy csak a szegény kis takarítónéni nyisson be az ajtón, és csak ő lássa azt a kínos jelenetet? Most mindhárman kellemetlen helyzetbe kerültünk, az iskolában közszájon forgunk, Daniel, a gaz csábító, Sutton, a lány, aki felszarvazta a pasiját, és én a szerencsétlen marha, akit a barátnője megcsalat a csapattársával, sőt, a szobatársával! Még ha tényleg nem lenne igaz, akkor is, zavaros az egész történet.
A kusza gondolatok közül Dan szavai csaltak vissza a valóságba.
- Hogy mi van? Nati kell neked? Az a Nati? A pom- pom cs.k.?- húztam fel a szemöldökömet. Eddig erről nem tudtam, még csak sejtésem sem volt. De ha Daniel tényleg Natit akarja, akkor tényleg csak egy félreértés lenne ez az egész Sztton-ügy? Teljesen elvesztem az tények , és a feltételezések világában. Figyeltem Dan minden szavára, de már eldöntöttem: ezt Sutton szájából is hallani akarom...

To: David

Éreztem, hogy David nem fog nekem hinni, ha ő kerülne ugyanabba a helyzetbe, mint én, nem hiszem, hogy elhinnèm neki a dolgokat. Tényleg nagyon sok a véletlen, de én nekem rengeteget jelent az erkölcs, meg az igazság, amivel David is tökéletesen tisztàban van ezzel.
- Nézd, nem fogok neked Himnuszokat zengeni arròl, hogy én mennyire utálom a hazugságot, magam meg soha nem hazudtam még... talán mert teljesen az öcsém ellentéte vagyok. Nem tagadom, tényleg izzad voltam, le is vettem a pòlòm, de csak azért mert rohadt meleg volt abban a szertárban, meg kevés levegő.-felelem, már-már jesztő magabiztossággal. Ha az ember hazudk, vagy takargat valamit, akkor mindig ideges, de én nem voltam az. Igazábòl rettegtem, hogy elveszítem a legjobb barátomat egy rohadt félreértés miatt. Davidet inkább eveztem az öcsémet, mint.Adamet, aki megpròbált egyszer megölni. Az öcsém a mai napig börtönben van, mert engem mindenki jonbnak tartott nála, s ő fèltékenységből akart eltávolítani.
- Nem az öcsém vagyok. Nem megyek rá más csajára, főleg nem a legjonb barátoméra. Meg ami azt illeti... ha Sutton érdekelt volba, akkor már az elején ráhajtottam volna. Csak tudtam, hogy... szereted.- mondom neki, mert terelni akartam magamròl meg Natiròl a témát, ami nem jött össze, mert David rögtön rá is kérdezett a dologra. Azt hittem, hogy sejtheti, mert nagyon sokat lògtunk mindig együtt, Minden edzés előtt meg után is odamentem hozzà, hülyéskedtünk, sokat nevettünk, vagy csak beszélgettünk. Nem számított a dolog, csak az, hogy együtt voltunk.
- Azthittem, hogy feltűnt, hogy mennyit vagyunk mi együtt.- sòhajto fel, majd elgondolkoztam azon, hogy David hány Natit ismerhet, ha ilyen konkrétan kérdezte meg.
- Tudom, hogy az én hùsz évemhez elég fiatal, meg nem jövök be neki, meg csak baràtként tekint rám, meg ilyenek, de ez a helyzet. Sutton csak baràt, vagy inkább csak egy kedves ismerős. A kedves ismsrőseimmel meg nen szokàsom lefeküdni, főleg nem egy szertárba, főleg, hogy valaki mást... tetszik.- eredetileg azt akartam mondani, hogy mást szeretek, de az utolsò pillanatban gondootam meg magam. Még nem akarok Davidnek kitálalnin Nem azért mert nem bìzok benne, csak nem éreztem megfelelőnek az időt, meg a helyet.

Csak kapkodtam a fejemet Dan mondatai után. A beszélgetés csapongott, kibillent a kettesben a szertárban a barátnőmmel mederből. Szóval került Dan testvére. Szívem szerint ezt a témát most hanyagoltam volna. Mégis megütött egy kicsit, hogy pont ebben a helyzetben hozza fel ellentétpéldaként a közel sem mintatestvérnek nevezhető öccsét.
- Tudom, hogy nem szoktál hazudni, Dan. Nálam jobban kevesen ismernek. Te pedig engem érts meg! A folyosókon mindenki azt suttogja, hogy félreérthető helyzetben nyitottak rátok.- hadartam a szavakat, teljesen bizonytalanná váltam. Elég rég ismerem Danielt, ahhoz, hogy ne vonjam kétségbe a szavát, a rosszindulatú suttogások azonban megtették a hatásukat. A végén mégis győzött a barátság.
- Oké, elhiszem, hogy nem történt semmi köztetek.- fejet hajtottam az elmúlt évek bizalmának, ami kettőnk között kialakult. - De tudnom kell még valamit. Egyikőtök sem akart semmi többet? Még csak egy kicsit sem?- félve kérdeztem. Dan jó fej, ráadásul a legtöbb lány bolondul érte. Tisztelet a kivételnek. Abban a helyzetben bárki meginoghat. Szörnyen éreztem magam, hogy bármelyikőjükről ilyet feltételezek, mégis, jobban szeretem kimondani a dolgokat. Az elnyomásból soha semmi jó nem szokott kialakulni. Az biztos, hogy lesz Sutton-nal is egy kellemetlen beszélgetésem erről a témáról. Attól függetlenül, hogy mire jutunk Daniel- lel. Mindketten tudják, hogy gyűlölöm a titkokat és szeretem rendezni magam körül a dolgokat.
- Na álljuk csak meg! Honnan tudtad, hogy szeretem? Még én is csak nemrég jöttem rá. Ennyire egyértelmű volt?- Ezek szerint igen. Mindenki látta, csak mi nem... Még most sem értem, hogy lehettünk ennyire... nehéz felfogásúak.- De egyszer ennek is vége lett. Most pedig itt az első akadály.
- Láttam, persze. Edzések előtt, után... de nem gondoltam, hogy ő többet jelent neked. Mert azt be kell ismerned, hogy rajongókból van bőven. Még azt se vettem észre, hogy én mit érzek Sutton iránt, úgyhogy a te érzéseidet főleg nem láttam Nati iránt.- immár nevetni volt kedvem, és homlokon csaptam magamat. Elég idiótának éreztem magam. Végighallgattam még egyszer, hogy Dan nem tekint másként Sutton-ra, pusztán barátként.
- De azért álljunk már meg egy szóra. Az nem lehet, hogy te is azt hiszed, amit én hittem Sut-tal kapcsolatban? Mi van, ha Nati nem csak barátként tekint rád? És menj már azzal a húsz éveddel! Nati már nem kislány!- veregettem vállon Danielt. Hát ez lett a nagy számonkérésből. Baráti vállveregetés...

To: David

Örültem, hogy végül sikerült meggyőznöm Davidet, de persze ezek után nem tudom hogyan nézek a szemébe. Nem tettem semmit, de nagyon kellemetlenül érint a dolog. Mint egy rossz komédia. A focista barátok mind ketten szerelmesek egy-egy lányba, aztán az idősebbik, Daniel Tristan Brown beragad a szertárba a barátja barátnőjével. Hogy mi történt ott? Semmi. Aztán mégis mindenki azt hiszi, hogy bent a szertárban, mint az állatok... nem is lehet azt mondani, hogy lefeküdtek, mert tulajdonképpen nem volt ahhoz hely, hogy le lehessen feküdni.
- Örülök, hogy elhiszed. Tudod miért imádkozom jelen pillanatban? Hogy BB fülébe ne jusson a dolog... bár ezzel szerintem elkéstünk. El se tudod hinni, hogy milyen dühös leszek, ha csak arra gondolok, hogy ott írja azt a rohadék cikket és... hjaj.- magam se tudtam megfogalmazni, ami bennem kavargott. Úgy kavarogtak bennem a gondolatok, mint egy tál müzliben a zabpelyhek. Eddig még soha nem adtam arra okot, hogy valaki egy rossz gondolatot a fejébe vegyen rólam, erre tessék. A tökéletes Danről kiderül, hogy mégsem az.
- Ami azt illeti, szerintem nem. Én biztosítottam Suttont, hogy ha akarnék is tőle valamit, nem ilyen körülmények közt csinálnám, meg nem úgy, hogy a legjobb barátom barátnőjéről van szó.- válaszoltam nemes egyszerűséggel.
- Ő pedig azt mondta, hogy ki se nézné belőlem, meg eléggé megnyugodott miután mondtam neki. Szóval nem, biztosan nem akarta ő se.- teszem hozzá. Mikor David azt kérdezte, hogy honnan tudtam, hogy ő érez valamit Sutton iránt, mikor ő se tudta, csak kajánul elmosolyodtam.
- Izzott körülöttetek a levegő, szerintem mindenki tudta, csak ti nem.- mondom. Nekem legalábbis teljesen nyilvánvaló volt, hogy lesz a dologból valami, de lehet, hogy csak azért, mert már nagyon régóta ismerem Davidet.
- Rajongóból van bőven, de aztán tudod mire megy mindegyik. Hú, itt a focicsapat kapitánya, aki eszméletlenül dögös, ráadásul pénze is van meg egy úriember... emellett művelt is, meg több nyelven beszél... de azt senki nem tudja, hogy milyen is vagyok, mert csak ezt látják. Gyakran megbánom, hogy ilyen álompasit csináltam magamból.- forgatom meg a szemeimet mosolyogva. Kicsit rosszul esik az embernek, ha csak egy éjszakára kéne, mert menő pasi, s az is csak azért, hogy elmondhassa magáról a másik, hogy nekem megvolt, neked meg nem.
- Sokkal inkább lennék a helyedbe, hidd el.- mondom neki őszintén. Mindig az álmom volt, hogy ilyen sikeres meg népszerű legyek, de nem ilyen árral. Azt hittem, hogy nem lesz olyan problémám, hogy nem merem elmondani egy lánynak, hogy szeretem, mert attól félek, hogy viszonzatlan.
- Ami azt illeti... nem tudom, Mindig van valami a tekintetében, ami azt mondja, hogy ne tegyem, ne mondjam el neki, mert megbánom.- mondom, majd lesütöttem a szemem.

Kimondta azt a szót, vagyis inkább névtelen nevet, amelytől én is tartottam. Elég kellemetlen volt ez a szituáció nekünk is, hármunknak, vagyis, ha Natira gondolok, akkor már négyünknek. Nem volt szükségünk további hírverésre, a legjobb lett volna ezt az ügyet csendben elsimítani.
- Na őt aztán ne is említsd! De az eddigiek alapján, kétlem, hogy ne jutna a fülébe. Ha jól hallottam, elég sok szemtanú volt a szertárnál. Szinte kizártnak tartom, hogy nem rajtunk fogja élesíteni a tollának a hegyét.- Emlékszem az eddigi cikkeire, még ha nem is olvastam el mindet, tökéletesen képben voltam a témákat illetően. Amiről ez a rejtélyes lány ír arról beszél napokig az iskola. Közszájon forog a cikkekben megemlítettek élete, kapták a keresetlen tanácsokat, a megsemmisítő pillantásokat. Ezek közül én mindegyiket szerettem volna elkerülni.
Örültem a félve feltett kérdésemre kapott válasznak, nem vártam mást, megnyugtatott az utolsó kételyt eloszlató mondat is.
- A legtöbben fél karikat adnák ezeknek a tulajdonságoknak csak a feléért, vagy inkább egy részéért. A csapatkapitányi karszalagról nem beszélve.- emeltem rá pillantásomat.
- Bár nem farkastörvény, de elég jól mutatna, ha a foci és a pom-pom CsK. egy párt alkotnának.- nevettem el magam.- Egyébként is, szinte az összes focistáknak pom-pom lány barátnője van. Ne te légy a kivétel.- igazából nem ide akartam kilyukadni, ezek csak felszínes ürügyek voltak a valódi gondolat felvezetéséhez.
- Figyelj, Dan. Tanulj az én példámból. Ha Te nem csapsz le Nati-ra, le fog valaki más. Egy másik focista, vagy bárki. Pont múltkor hallottam a csapat egy részének beszélgetését. Natiról.- tettem hozzá halkan.
- Sutton tekintetében is volt valami hasonló, és csak akkor jöttem rá, hogy mennyire fontos ő nekem, amikor majdnem elveszítettem. Ne juss idáig, Dan. Vágj bele!- akkor majd kiderül, mit akar Natalja.
- Lennél a helyemben? Ami azt illeti, nem adom. Ezek után már nem.- nevettem őszintén.

To: David

Igen. Szòba került életem rémének neve, aki foltot fog ejteni a becsületemen, s már nem lehetek az a megfontolt, s odafigyelő Dan aki voltam. Kétségbeesetten ereszkedtem le az ágyamra, majd a fejemet a tenyerembe temettem. Persze, a suli menőinek nagy részén már csámcsogott párszor BB, de ilyen velem még soha nem történt, ráadásul tudomásom szerint Daviddel se. Egy egyszerű véletlen miatt leszek egy vadállatnak elkönyvelve.
- Ami azt illeti, ha Nati ezt megtudja, már nem is kell magamat azon törni, hogy mi lesz, ha nem kellenék neki. Biztos nem fogja elhinni, mert tényleg olyan... nem mindennapi dologròl van szò.- szòlalok meg végül, mert mondanom kellett valamit. Nem akartam magamat sajnàltatni, de arròl nem tehetek, hogy a legjobb baràtom nőjével beragadtam egy takarítòszertárba, aztán mindenki azt hiszi, hogy annyira ki vagyok éhezve a másik nemre, hogy rögtön kaptam az alkalmon.
- Annyi munkába telt, hogy megszerezzem ezeket a tulajdonságokat, erre jön ez a r!banc, hogy romba döntse az életemet. Mostantòl hàrom hétig mindenki furán néz majd rám, vagy nekiáll kioktatni, én pedig ebbe bele fogok bolondulni, na az biztos. Feg, hogy te is belekeveredtél, amikor nem tettél semmit.- mondom, elég paprikás hangon, de hamarosan elszállt a dühöm, mert tudtam, hogy eléggé tùldramatizálom a helyzetet. Semmi szükség arra, hogy ennyire kiboruljak, de azt meg egyáltalán nem akarom, hogy mindenki azt kérddzgesse, hogy mi volt abban a rohadt szertárban. Mert nem volt semmi, de ezt magyarázzam meg annak, aki minden erejével azon van, hogy elhigyje, s el is hiszi, hogy volt valami. Inkább lenyugtattam magam, mert ha idegeskedek, azzal csak annyit érek el, hogy mèg a végén kapok megáll ezen a szent helyen a szívem, aztán az is az én bajom lesz. Bár ennek kicsi az esélye, mert a szívem tökéletesen működik, de akkor se akarok idegbajt kapni.
- Köszi a bíztatò szavakat. Tényleg. Azt hiszem igazad van, nem kéne megvárnom, hogy más találja meg. Amùgy meg, csak nekem tűnt fel, vagy tényleg sokkal csinosabb, mint a nővére?- kérdezem kaján vigyorral a képemen. Tatit soha nem kedveltem tùlzottan, elég gyakran nyomult rám az évek folyamán, de nekem nem volt az esetem. Natit mindig sokkal jobban szerettem a nővérénél.
- Megértem barátom. Legyetek boldogok.- mondom neki mosolyogva, majd felálltam, s kitártam a karjaimat egy baráti ölelésre.

- Ha ez jelent bármit, szerintem Sutton is, és én is készségesen segítünk, hogy ti is tisztázni tudjátok ezt az egészet. De szerintem hinni fog neked- nyugtattam Dan-t, mielőtt tényleg pánikba eshetne. Ő pont nem az a srác, aki össze-vissza hazudozik minden lánynak, és azt sem tudja, melyiknek mit kamuzott. Ő az a srác, akinek látszik. Normális, kedves, őszinte. Nem is értem, hogyan feltételezhettem róla, hogy bármivel is bepróbálkozna Sutton-nál.
Felnevettem a Bloody B- re tett megjegyzésén. Dan oly ritkán leeht hallani káromkodni.
- Figyelj ide. Aki szerepelt már az ő magazinjában, az tudja, hogy mivel jár ez. Azzal is tisztában van mindenki, hogy te milyen vagy! Csak nyugi! Nem csak rajad fognak csámcsogni!- veregettem vállba. - De hadd tegyék! Ha nincs jobb dolguk, nem igaz? A lényeg, hogy mi tudjuk az igazat. Mindegy, mi van leírva a faliújságba. Natalja is neked fog hinni. Miért ne tenné?- vontam fel a szemöldökömat. A kapcsolatok alapját szerintem a bizalom szolgáltatja. Dan-ben határozottan meg lehet bízni.
- De ne szidd a pletykarovat szerkesztőjét, mert ezzel is bekerülsz a cikkeibe.- vigyorogtam ostoba képpel. Nem mintha nem érdemelné meg a rejtélyes írónk is, hogy róla is szülessen egy- két cikk, kár, hogy senkinek nem volt eddig mersze róla is írni egy hasonlóan fűszeres fogalmazást, mint amilyet ő szokott rólunk.
- Ami Natalját illeti, ha rám hallgatsz, már most elindulsz hozzá, és még azelőtt elmondod neki ezt az egészet, mielőtt a faliújságról kell értesülnie róla.- próbáltam a legideálisabb tanáccsal ellátni dan-t,a zzal, amit én is elvárnék a mostani helyzetben Sutton-tól. Nagyra tudom értékelni, ha első kézből származik az információ. És azt hiszem ezzel nem csak én vagyok így. Nati előbb- vagy utóbb biztosan meg fogja tudni ezt a furcsa véletlent, a legjobb lenne, ha Daniel szájából hallaná az eredeti verziót, nem egy elferdített valóságot visszaadó pletykából kellene kiindulnia.
- Hát, én ebben nem igazán nyilatkozhatok. - húztam el a számat.- Tudod, párkapcsolat... de ha belegondolok a két lány külsejébe, akkor igen, Nati határozottan szebb, mint a nővére. És sokkal bájosabb is. Ne hagyd veszni!- mosolyogva csóváltam meg a fejemet, Dan határozottan a szerelem tüneteit produkálta.
- Ti is! És most indulj!

DAVID CRAWFORD

Ahogy hallgattam Davidet, úgy jöttem rá, hogy teljesen igaza van. Nati miért is ne hinne nekem? Hiszen mindig is a legjobb baràtai között tartott számon. De itt jön a következő akadály... hogy el kéne mondanon neki, hogy milyen érzéseket produkálok iránta. Biztos, hogy meg kell tennem? Mivan, ha visszautasít? Vagy én nem az a fajta pasi vagyok, akit senki nem utasítana vissza? Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy Davidnek teljesen isgaza van. Èn mindig magabiztos vagyok, szòval nincsen arra okom, hogy parázzak. Végtére is, csak ey lánynak kel szerelmet vallanom. Ez egyáltalán nem nehéz dolog. Azt hiszem sikerült meggyőznöm magam.
- Igazad van. Emlékszel a régi kapitányunkra, amikor idejöttünk? Mekkora bunkò volt... meg elvileg az előtte levő is. De jò játékosok voltak, de akkor minek váltották le rám?- kérdezem, s tudom, hogy nem illett bele a témába, de kíváncsi vltam David véleményére.xBiztos nem lesz elfogult, akkor se, ha ròlam van szò. Már első òta ő a legjobb barátom, mindig hozzá mentem, ha az öcsémnek sikerült megkeserítenie. Ami valljuk be, elég gyakori eeset vlt. Davidnek sikerült megnyugtatnia, remélem, hogy ezt az oncidenset hamar elfelejtik, mert arra mindig érzékeny voltam, hogy mit tudnak ròlam, meg a magánéletemről.
- Igaz, eddig is csámcsogtak ròlam, max majd még egy kicsit. Egyszer ùgyis hallottak volna ròlam valamit, ami miatt rosszul érezném magam, mert nem igaz. De ezzel te is kellemetlen helyzetekbe kerülhetsz, az zavar.- pillantok rá, őszinte aggodalommal a tekintetemben. Sok embert idegesít, hogy... ilyen vagyok. Néha egy szobornak érzem magam, mert az is emberibb nálam. Persze én is hibázok, de csak nagyon ritkán, mert egyszerűen nem engedem meg magamnak azt a luxust. Nekem is vannak ossz tulajdonságaim, de visszafogom magam, s palástolom őket. Miért akartam ennyire tökéletes lennk? Na mindegy. Jobb, mintha buta lennék, bunkò, meg tiszteletlen. Legalább nehéz rám igazán rosszat mondani. Vannak előnyei is a dolognak. Nem is nayon figyeltem oda David szavaira, ami nem vall rám, mert mégis csak a legjobb barátomròl lenne szò, vagyis van szò, de most máshol járt az agyam.
- Azt hiszem megkeresen Natit. Már itt sem vagyok. Mindent köszönök.- mondom, majd megöleltem Davidet, s meglapogattan a hátát. Amint elengedtem, gyorsan az ajtò felé iramodtam, s már ki is perdültem rajta.
//Köszönöm a játékot.^^//

Éles kanyarulatot követően hirtelen a focipályán találtam magunkat- legalábbis képzeletben. Eleinte nem értettem, hová akar Dan kilyukadni, de a mondatok előrehaladtával egyre nyilvánvalóbbá vált. Megdörzsöltem az államat, majd válaszoltam a semmiből felbukkanó kérdésére.
- Igaz. Jók voltak a pályán. De szerintem egy kapitánynak nem csak a pályán kell élen járnia. Az igazi vezető csapatjátékos, kiegyensúlyozott és pályán kívül is lehet rá számítani- ecseteltem a fejemben felbukkanó gondolatokat. Valóban éles volt a váltás az előző kaptiány és Dan között, de a csapat is és az iskolai is jobban járt, hogy nem egy üresfejű kőbunkó vezeti a focisták. Aki nem csak ordibálni tud, nem csak követelni, hanem, segíteni is. Dan-nek pedig most az én segítségemre volt szüksége. Midnen tőlem telhető érvet bevettem a meggyőzése érdekében, át tudtam érezni, amit akkor átélt. Kívántam, hogy neki bejöjjön ez a taktika, hogy ő menjen a baj elé, és ne várja meg, míg fordítva történik. Arra vágytam, hogy ez az én esetemben is így legyen. Sutton-nak igenis elém kellene állnia, elmondania ezt az egészet, még akkor is, ha Dan meggyőzött, akkor is, ha lényegtelen, akkor is, ha nem számít. A bizalom mindennek az alapja. Biztos voltam benne, hogy Dan az őszinteségével el fogja érni a célját. És ha már ott van, épp itt az ideje annak a vallomásnak.
- Ez ne zavarjon. Megoldom- biztatóan megveregettem a vállát.- Majd egyszerre csámcsognak rajtunk. Ilyen úgyis ritkán van. Mi még a bajba is együtt mászunk bele- nevettem fel keserédesen. Halvány bólogató mosoly volt a megállapításra tett reakciója, majd egy gyors ötlettől vezérelve útnak indult. Előtte barátian összeborultunk, tovább erősítve a kötelékünket.
- Nincs mit, de most már tényleg indulj!- Pár pillanattal később már nem volt bent a szobában, magamra hagyva a várakozás idegtépő perceivel.