Lux Tiffany Beauerˇ~Miss Sweety Girl <3

Sweety Girl

az engem bemutató tankönyv

Becenév: Lux, Tif, Fanny.
Születési hely/idő: 1995. july, 25., L.A.
Kor: 17

...akik nem tudom hogy várnak e otthon

Apa: Richard Beauer; meghalt.
Anya: : Elena Beauer, 36, nem igazán jó a viszonyunk apa halála óta, fontosabb az új férjecskéje
Testvérek:Andrew Beauer, 20, el van a maga kis, drogos világával.
Párkapcsolat: A love-storymat a sors még írja...

itt egy kis megtanulnivaló

Csoport: Lúzer
Rang: The Liar
Tanulmányi átlag: 4
Osztály: 11.
Szeretem: Tengerpart, zene, tánc, olvasni, az izgalmas és titkos dolgokat, mostohaapu orra alá borsot törni.
Utálom: : mostoha apu, a kétszínű, pom-pom lányokat-fiúkat, a hideget, és a túl zsíros kaják.

Személyiség

Általában makacs, kedves, magabiztos, személyiséget takar bájos külsőm. Annak köszönhetően, hogy apu meghalt, anyu újra férjhez ment egy gazdag palihoz megtanultam, hogy ebben az életben sok jóra ne számítsak. A magam ura vagyok, tudom, hogyan kell irányítani másokat, hogyan érjem el azt amit akarok az eszemmel. A szám sosem áll be, imádok beszélni, ha elakarom mondani a véleményem, akkor kinyilvánítom, akár tetszik, akár nem. A nagy szám miatt mindig bajba keverem magam, de ki is dumálom belőle. Szeretek gondolkodni, használni a fejem. Néha hisztis vagyok, de én is nőből vagyok, ki ne lenne néha az? Keresem azt a személyt aki felrobbantja a szívem köré épített rideg és kegyetlen falakat. Vadóc vagyok, de ezt megpróbálom titkolni, a saját fejem után megyek, sosem hallgatok senkire sem. Imádom a veszélyt, az izgalmakat. Szeretek tanulni, egész jó vagyok benne. Barátságos, kedves vagyok a számomra új emberekkel, mindig segítőkész. DE van egy másik oldalam is, amit megpróbálok eltitkolni, ezekről nem sok mindenki tud.

Külső

Isten nem sajnált semmit, mindenből kaptam egy picit, így az összeállítás, mondhatni tökéletes lett. Azért mondom, hogy csak mondhatni, hiszen tökéletes ember nem létezik, még Aphrodité sem volt az. Termetem nem haladja meg a 160 centimétert, igaz, hogy kicsi vagyok, de annál szívósabb. Alakom karcsú, törékeny, minden- féle ruhadarab jól áll rajtam, a miniszoknyától a motoros szerkóig. Bőröm hófehér, szinte már áttetsző, tekintetem égszínkék, mely ártatlanságot sugározz. De ugyebár a látszat néha csal! Világosbarna (bár van amikor fekete, vagy szőke) tincseim a derekamig ér, melyet általában egyenesen hordok, de van mikor begöndörödik. (Ilyenkor fogom fel inkább lófarokba!) Szekrényemben megtalálható a szexi miniszoknyától elkezdve, a necc harisnyán át, a magassarkún keresztül, a farmernadrág, motoros dzsekiig. Persze a szexibb cuccok csupán eldugva a szekrény mélyén. De általában magassarkúban érzem jól magam, kompenzálja magasságom, olyan számomra, mint mások számára az edzőcipő..

születésemtől a mai napig, vagy egy pár pillanat az életemből

Csak állok lefagyva, ledermedve, igazából az agyam fel sem fogja ami körülöttem történik. Középen anyu áll, hatalmas krokodil könnyei potyognak, a bátyám belekarolva áll faarccal. Mindenki feketébe szobrozik apám sírja előtt, én próbálok sírni, de nem jön könny a szemeimből. Olyan szárazak, mint a sivatag. Csak mély levegőket veszek, és érzem a mellkasom majd kiszakad a helyéről. Miért pont most? Miért pont ő? Mi lesz most velünk? Velem? Kinek a karjaiba bújok este, ha mesélni akarok a suliról?? DE rá kell jönnöm, hogy nem fog már vigasztalni, nem fog babusgatni, nem fog puszilgatni…
Mire feleszmélek már otthon vagyunk a nappaliban, a halotti toron. Anyut ezer éve nem láttam, mondjuk el húzódtam egy sötét sarokba, nincs kedvem anyut hallgatni, úgy is tudom mit mondana. Mostantól vigyáznod kell, nincs apád, nem védd meg, nem kényeztet…-szinte hallom rikácsoló hangját. Jobb lesz, ha felmegyek a szobámba mielőtt valamelyik rokon megtámad. Mint valami hatodik érzék, jön is Jenny néném.
-Ne haragudj, nénikem, de megnézem anyut,- bocsánatkérő mosolyt varázsoltam arcomra, majd felszaladok a lépcsőn. Mikor elhaladok a szüleim szobája előtt hangokat hallom, de a képzelet szüleményének tartom. Azért, hogy megbizonyosodjak ép elméjűségemről visszasétálok, fülem rányomom a tölgyfaajtóra, erősen kell fülelnem, mert halkan hallom. Résnyire kinyitom az ajtót, hisz a kíváncsiság mindig gyenge pontjaim közé tartozott.
-Ne aggódj, cica senki nem fog rá jönni,- hallom egy reszelős, ismerős férfi hangot.
-De Jack, tudod nagyon jól, hogy Tiffany okos kislány, hiába tetteti magát hülyének,- akadékoskodik anyám. Jack…? Tátott szájjal eszmélek rá, hogy apám legjobb barátjáról van szó, aki mindig hozta nekem karácsonyi sütit!
-Ne aggódj, van egy kiváló ötletem, a fiad mindig be van drogozva, ő le van szarva. Viszont a cserfes kislány,- hallom elgondolkodó hangját,- áhhh megvan. Van egy barátom, az egyik floridai bent lakásos iskolában. Elintézem, hogy felvegyék, ösztöndíjjal. Így ki kerül innen, nem fog sejteni semmit, sőt hálás lesz, hogy egy ilyen iskolában tanulhat, hisz a saját erejéből nem érné el, akármilyen okos tojás is. –hallom magabiztos hangját.
-DE Jack, az mégis túlzás volt, ahogy végeztünk vele…-a fejem zúgni kezdett, szédültem, hányingerem volt. Undorodtam, undorodtam a saját anyámtól, egyre szaporábban vettem a levegőt. Úgy éreztem megfulladok. Lassú léptekkel indultam el a szobám felé, mikor beértem, dühösen csaptam be az ajtót. Zavarodottan ültem le az ágyra, ez nem lehet. Kell lennie valami épeszű magyarázatnak, mint például biztos behalloztam. De nem, hiszen, ha hiszen ha behalloztam volna akkor nem lennék normális. De én igen is eszemnél vagyok. Végül rá kellett döbbennem, hogy az anyám megölte az apámat, azért, hogy összeálljon apám régi haverjával. Mindenkinek ilyen klassz élete van?
***Pár héttel később**

Nos gondolta volna valaki, hogy anyu annyira gyászolta aput, hogy egy hét múlva már Jack felesége volt? A bátyám nem igazán foglalkozott az egésszel, én pedig minden ötödik percben összebalhéztam vele, anyu mindig mellé állt. Egészen addig, míg nem közölték, hogy másnap megyek abba a suliba. Csak nagy nehézségek árán sikerült befognom a szám, hogy tudok apuról, meg az egész tervükről. Akkor fogadtam meg, hogy amint tudom, börtönbe juttottam mindkettőt.
Másnap beültettek a kocsiba egy szó nélkül, én pedig durcás, néma tiltakozásba kezdtem. Az úton végig arról magyaráztak milyen jó lesz nekem, de egyik fülemen be, a másikon ki. Két óra múlva ott is voltunk, én köszönés nélkül hagytam, hogy körbevezessenek, majd miután lepakoltam, mehettem az első órára. Ahogy bevágódom az egyik padba, unott arccal várom, hogy belépjen a 80 éves, szemüveges, öreg bácsi, aki ha csak rosszul nézel rá, már egyest ad. A padtársamra bájosan mosolyogtam, miközben kedvesen válaszolgattam fárasztó és uncsi kérdéseire.
Végül belép a tanár úr, én pedig tátott szájjal, elkerekedett szemekkel bámulom őt. Hát nem éppen a matek tanárok példaképe, gyönyörű, b#gyi bizsergető KÉK tekintetével, jóképű arcával, magabiztos, beképzeltségével. Próbáltam figyelni egész órán, de egyszerűen nem hallottam semmit, hol tekintetét bámultam, hol pedig a fenekét, ami valljuk be egész jó. Mivel nem vagyok vak, feltűnt, hogy én sem vagyok számára közömbös, hiába vagyok egy taknyos…