Velizarii O'Reely - kész!

Goth Prince

az engem bemutató tankönyv

Becenév: Vel, Gothica
Születési hely/idő: Chicago, 1994. november 5.
Kor: 19

...akik nem tudom hogy várnak e otthon

Apa: Gregory O’Reely, 40, menő ügyvéd, rühelljük egymást
Anya: Clarissa Walters, 39, grafikus mérnökasszony , átlagos viszony
Testvérek: Candyce O’Reely, 16 éves, tanuló, nem a legjobb, de elmegy. Havonta egyszer beszélgetni is szoktunk.
Párkapcsolat: -

itt egy kis megtanulnivaló

Csoport: Népszerű
Rang: Liar
Tanulmányi átlag: 3,6
Osztály: 12 B
Szeretem: Zenét hallgatni, ha mások békén hagynak, a zenetörténelmet, a cigit, a gyors kajákat, az ékszereket, és a goth dolgokat, a rajzolást, az irodalmat is végül is
Utálom: a nagyképűséget, a túlságosan erős fényt, a neonzöld dolgokat, a gombát, a csípős kajákat, a spenótot a szőke cicababákat

Személyiség

Hee? Jah, jellem rajz, akkor meg azt mondd.
Szóval, nem mondom magam gonosznak, de jónak sem. A kettő között rekedtem, ilyen darkosabb jellem vagyok, imádok másokat idegesíteni, és húzni, de nem riadok vissza attól sem ha ütni kell. Általában jól taktikázom, és mindig azt veszem figyelembe, hogy nekem mi a jó ebben, így hát igen, eléggé én-központú is vagyok. Nyugodt, valamint kissé ironikus, szarkasztikus humorommal bárkit kihozok a sodrából, de ennek története van… Ismerkedni nem nagyon szoktam, és nem is nagyon megy, zárt, és titkolózó jellem vagyok, uuuutálom ha valaki a múltammal nyaggat, azt meg szoktam ütni általában, ha túl rámenős. Ha meg lány az illető, hát, nos akkor is. Nem érdekel. Khm, lobbanékony lennék és agresszív? Nem mindig, de néha ki tudják hozni belőlem, az emberi ostobasággal. Sejted ugye hogy nem a barátaimról vagyok híres?

Külső

Nem látod? Egy adónisz vagyok!
Magas vagyok 180-190 centi között, nem szoktam magam centivel megmérni. Test felépítésem teljesen átlagos, nincs három kezem, vagy négy lábam… Kellően izmos és edzett vagyok, hiába, ez szakmai ártalom, muszáj mindig fittnek lennem. Hajam vörös, néha fekete csíkok is vannak benne, és nem hosszú, nem ér le a vállamig sem. Egyenes és elől van kicsit hosszabbra hagyva, hogy az arcomat keretezze. Az arcom, kerek és elég karakteres látvány. Sötétzöld szemeim vannak, és íves szemöldökeim, valamint az orromban egy piercing látszik. Általában sminkelem magam, nem egyáltalán nem vagyok meleg vagy lányos oké?! Csak nekem így tetszik. Szóval, smink az van, valamint néha körömlakk, de nem mindig. Ékszer, hát viselek egy párat, pl egy karomszerű gyűrűt, vagy egy szárnyas angyalkát a nyakamban… Tetoválásom ezzel szemben.. hát erről most nem beszélnék. Kedvelem a fekete-vörös dolgokat, és jól is állnak nekem, de általában mindent felveszek, bár a kedvenc ruhadarabom, a hosszú bokáig érő bőrkabátom. Ebből kettő is van, egy sima, meg egy bundával bélelt, a téli időszakra. Nem, nem veszek fel szövetkabátot! Jah, meg nagy bakancs párti vagyok. Általában szeretem a magas nyakú pulóvereket

születésemtől a mai napig, vagy egy pár pillanat az életemből

Egy álomból idézve...

" Nem tetszik hogy kihasználja a fölényét, de nem tudok ellene mit tenni, élve szeretném ezt megúszni, mint eddig mindent. Túlélő vagyok, nem ostoba, hogy megvárjam, míg egy vámpír begorombul, és tettlegességig viszi a dolgokat, az nem az én esetem. Nem szeretnék sebeket, vagy újabb feltépett torkot. Nem értem minek ekkora cécó a nevem miatt, még csak nem is szép.

- Jó neked, nekem nem annyira - vonok vállat, de nem folytatom, persze az ember megváltoztathatja a nevét ha akarja, de én nem akarom. Voltaképp nem is tudom mi a rendes nevem, ezt valamikor menet közben kaptam, mint személyazonosság. Ha a szüleim el is neveztek valahogy, azt sosem tudtam meg. Ch, nem is érdekel, ha nem voltak rám kíváncsiak, akkor engem sem érdekelnek, pedig lehet hogy még élnek. Elborul egy kicsit a tekintetem, ahogy erre gondolok, és düh csap át rajtam, de igyekszem hamar úrrá lenni rajta.

- Sajnos igen, bezzeg azzal akivel szeretnék, nem olyan gyakran. Micsoda szívás az élet... - sóhajtok fel kissé drámai sóhajtással, mert mennyire jó lenne ha Sophie helyett Victoriussal találkoznék... Tőle legalább nem kellene félnem, megölni nem ölne, és nem is tetszenék neki olyan értelemben, mint ennek a vámpírszukának. De hát az élet nem kívánságműsor, jó lesz ha megszokom. Ahogy válaszol, összeráncolom kissé a szemöldököm. Hát az biztos, hogy nem vagyok olyan mint az átlag, de nem tartom magam se jobbnak, se rosszabbnak mint a többség. Jobban megy a mágia, mint sokaknak, de ez inkább tehetség. Nekem tehetségem van, nekik tudásuk, szóval...

- Érdekes meglátás. Az igaz, nem vagyok olyan mint mások, nekem nem kell az unalmas, semmitmondó élet. Házasság, feleség, gyerekek... Nekem nem kell, nem tudnám megállni a helyem így a világba, és nem akarom máshoz kötni az életem. Nem leszek senkié - válaszolok, kicsit fejtve csak ki, hogy miért vagyok más, mint az átlag nekem nem kell az amerikai álom, fehér kerítéses kertesház, feleség, és két gyerek... Az annyira nem az én világom, különben is, megijednének a saját apjuktól.

- És ugyan miért érdekel az téged? - vonom fel a szemöldököm, és ahogy közelebb lép, nem húzódom el, mert megint egy fa állja az utam hátulról. Pics*ba van itt ennyi rohadt fa.... Ahogy közelebb lép, már nem tudok ellépni, így inkább enyhe szorongással figyelem. Nem vagyok én sem a világ legbátrabb embere... Ahogy lepillantok rá, közli hogy a nyelvpiercingem érdekli, ami már önmagában nem egy jó hír. Mi az istennek nincs egy vámpír testőröm, aki leszerelné rólam ezt a nőt. Felnyúl, és kicsit megszorítja az állam, érzem benne az erőt, simán összeroppanthatna ha akarna. Megsimítja az ajkaim, és nekem dől, hozzám préselve a testét, amit nem igazán díjazok, mert olyasmiket kelt fel a gondolataimban, amiket nem kellene. Elkapom a kezét, és elhúzom az államtól, nem erőszakosan, hanem inkább figyelmeztetően. Enyhe erővel csak.

- Akkor javaslom keress valakit akinek van, és nem én vagyok az - javaslom, és leengedem a kezét. Régen ért már hozzám ennyire közel nő, főleg olyan nő, akire amúgy nem is vágyom. Persze, volt rá példa, de hát az éltem mély bugyraiban kevés olyasmi van, amit ne éltem volna át. Még élek, és ez a lényeg. Ahogy nekem préselődik, érzem kerek melleit, ahogy puhán nyomódnak neki a mellkasomnak, de valahogy... nem is tudom. Nem a vágy önt el, inkább a kezdeti pánik roham jelei kezdenek mutatkozni. Ami nem olyan jó dolog.
- Na, hagyj békén engem, vannak más vörös hajú gótok is - húzom el a szám, nem tetszik hogy ennyire nyomul rám."