Katherine Watson -Kész-

The Strange Genius

az engem bemutató tankönyv

Becenév: Kate
Születési hely/idő: 1995. január. 22
Kor: 18

...akik nem tudom hogy várnak e otthon

Apa: (Greg Watson de már halott) John Eastwood, 41, nevelőapja alapvetőn jól megférnek egymás melett de még szokják egymás szokásait
Anya: Rose Hailey Averay, 38, jó a viszonyuk bár kissé haragszik anyjára a költözés miatt
Testvérek: Kilátásban egy kis tesó
Párkapcsolat: Egyedülálló

itt egy kis megtanulnivaló

Csoport: Nyomozó
Rang: The True
Tanulmányi átlag: 5
Osztály: 12
Szeretem: könyvek, zongora, hegedű, bűntények, fiúk, London
Utálom: ha valamibe nem vagyok beavatva, új helyek, unalmas emberek akik csak untatnak amikor beszélnek, túl könnyű feladatok, értetlenség

Személyiség

Hajaj igen nehéz természetű és makacs lány. Meg hát nem utolsó sorban kissé furcsa. Megszállottan vonzódik a bűntényekhez minél érdekesebb és nehezebb egy annál jobb. Mániákus könyvgyűjtő a polcán sorakozik az összes Sir Arthur Connan Doyle és Agatha Christie könyv. Tipikus angolnak mondható kemény és tisztelettudó habár elég sokszor megmondja a maga csípős stílusában a véleményét. Elég nehéz megnevettetni. Különösen okos lány mindig is kitűnő tanuló volt. Sokan úgy vélik koravén, hiszen olyan a világfelfogása és viselkedése, mint egy 30 éves nőé. Nehéz közel férkőzni hozzá igazából nincsenek barátai. Meg kell szokni a modorát és eltűrni csak így lehet vele megférni egy légtérben. Hobbiból gyűjti a különös gyilkossági és betörési újságcikkeket már vagy három vastag mappája van ezekkel tele.

Külső

Hosszú kulcscsontig érő sötétbarnabarna hullámos haja van. Amihez ugyanolyan barna szemek tartoznak. Az átlagnál kissé magasabb és karcsú alakja van. Arca hosszúkás és enyhén sápadt.

Ruhákban igen változó az ízlése néha lázba tudja hozni egy-egy szép pulcsi vagy egyéb ruhadarab, néha pedig igazán hidegen hagyják az ilyen dolgok. Örök kedvencei a hosszú vádliig érő kabátok. Magában a ruhaszínekben nem válogat, felvesz egyaránt élénk és sötét színeket is amilyen kedve, van éppen, persze kivéve a rózsaszínt, ami tiltólistán van nála. Az öltözködése lezser és nőies a maga módján.

születésemtől a mai napig, vagy egy pár pillanat az életemből

Tipikus esős nap a mai Londonban. Ilyenkor tudom szétunni az agyamat a szobámba. De most más a helyzet nincs időm az unalommal törődni, amikor az a helyzet áll fent, hogy költözöm. Nem vagyok az a ragaszkodó típus de, ha valamit meg kell nevezni, ami közel áll hozzám az London. Egyszerűen lehangol, és egyben feldühít a tudat, hogy nem itt fogok élni többet, hanem Amerikában.
Búcsút inthetek annak az elképzelésemnek, hogyha lediplomázom, továbbtanulok, mint bűnügyi oknyomozó és majd egyszer a Scotland Yard-on fogok dolgozni.
A tudásom és az iq szintem tökéletesen megfelel a követelményeknek, és a logikámmal sincs semmi baj, sőt iskolai sakk bajnok vagyok. Nagyképűen hangozhat de, igen tehetséges vagyok mások szavával élve zseni, és ha mások is mondják, akkor valószínűleg kell lennie alapnak. Egész életemben krimi megszállott voltam és mindig úgy képzeltem, hogy olyan leszek egyszer, mint Sherlock Holmes.
Voltak már ügyek, amiket megoldottam. Kisebb lopási ügyektől kezdve testi sértés gyanújáig. Várat még rám az úgynevezett nagy ügy, mint például egy gyilkosság.
A dedukciós képességeim jók és próbálom fejleszteni őket amennyire, és ahogyan lehet, remélem majd Floridában is lesz részem majd több érdekes ügyben, amik majd bekerülhetnek a mappáimba. Idegesen járkáltam tovább a szobámba és próbáltam emészteni a dolgokat.
Az egyetlen vigasztalásképpen szolgáló ok az, hogy ha leérettségizem, talán visszajöhetek és folytathatom a tanulmányaimat itt Londonba és az amerikai tartózkodásom szolgálat tapasztalatszerzésként is mit új bűntények megismerése.
Ez egy igen elfogadható megoldás számomra és tudom, hogy anyámat is rá tudom erre venni. Anyum új férje egész jó fej és kedves tőle, hogy felajánlotta, hogy költözzünk ki a régi házába, az USA-ba de inkább ne tette volna. Abbahagytam a járkálást és elindultam lefelé a nappaliba, ahol a zongora és a hegedűm található.
Amint leértem a rengeteg bedobozolt holmi terült a szemem elé. Nagy nehezen kiszúrtam a hegedűmet a dobozrengeteg között majd oda suhantam a kanpapé mellé ahol a hangszer feküdt. Kezembe vettem majd a dupla ablakhoz sétáltam és a hangszert a nyakamhoz emeletem és rákezdtem egy saját szerzeményre, amit a napokban írtam. A dallam egészen magával ragadott és teljes figyelmemet a dalnak fordítottam. A koncentrációmból az ajtó hangja zökkentett ki. Tudtam, hogy anyám és John jött meg. Nem sokkal már a hangjukat is hallottam de nem törődtem velük csak zenéltem tovább.