Tammy Levine - kész

Naughty Little Girl

az engem bemutató tankönyv

Becenév: Tammy
Születési hely/idő:1995.06.24., Florida
Kor:17

...akik nem tudom hogy várnak e otthon

Apa: Aaron Levin, 45, sokat dolgozik, úgyhogy nem nagyon látjuk, imádja az állatokat, ezért mindig hoz egyet, ha visszajön egy hosszabb utazásból, ezzel sikeresen kárpótol minket, szóval vele is jóban vagyok
Anya: Laura Heartwood, 39, a húgom is én is imádjuk, mert mindig kedves velünk, csak akkor lesz elegem belőle, ha beleszól az életembe, pedig tudom, hogy jót akar
Testvérek: Faith Levin, 16, folyton idegesít, de ennek ellenére nagyon szeretem, bár nem törődöm vele annyit amennyit kéne (ő is a suliba jár)
Párkapcsolat:-

itt egy kis megtanulnivaló

Csoport: Népszerű
Rang: The Liar
Tanulmányi átlag: 3,9
Osztály: 11. osztály
Szeretem:
~pia
~bulik
~szex (legfőképp egyéjszakás kalandok)
~állatok
~mutogatni magam
~ugratni másokat
~adrenalin
Utálom:
~unalom
~"életképtelen" emberek, akik nem képesek úgy pörögni, mint én
~szerelem
~lapos talpú cipők
~szabályok
~ha egy helyben kell ülnöm sokáig
~kórházak
Megjegyzés: gyógyszerfüggőségem van

Személyiség

Én vagyok az a lány, akivel minden party-n találkozhatsz, de nem azért, mert menőzni próbálok ezzel, hanem imádok bulizni. Mindenki egy drogos …-nak gondol és ezért nincsenek nagyon barátaim, vagy legalábbis közeli barátok, akikkel megbeszélhetek egyet, s mást, mert a többiek nem bíznak bennem. Jó persze olyan szinten elvagyok a társadalomban, hogy meghívnak a buikba, de én tudom, hogy csak azért, mert már mindenki hozzászokott, hogy ott vagyok. Amúgy, akik ismernek szerintem azért cukinak írnak le, mert én nem az a rideg rosszkislány vagyok, aki mindenkinek beszólogat, hanem azért kedves vagyok. Csak hát nehéz elképzelni, hogy az a lány, aki az előbb füves cigit szívott, aranyos is lehet. Nagy szükségem lenne komolyabb barátokra, bár ezt nem szoktam bevallani magamnak, nem vagyok én panaszkodó típus. Na, de a társadalmi dolgaimon kívül, néha elég lobbanékon vagyok, igazából azt hiszem szeretek veszekedni, de ez csak akkor következik be, ha valaki nagyon felhúz. Nem tolerálom, ha (a legtöbb esetben a szüleim) megmondják, hogy mit csináljak, mert mindenki csak a jót akarja nekem, rajtam kívül. Nem azt mondom, hogy tönkre teszem magma, csak nem látom át, hogy miért kéne folyton jót cselekednem, ha rossznak lenni jobb érzés. Szeretek a tilosban járni, de csak egy bizonyos határig, amíg senki sem sérül meg, de ez nem mindig sikerül…

Külső

A szemem és a hajam eredetileg sötétbarna, de az utóbbit(nyilván)néha szőkére szoktam festeni, mert ki akarok tűnni a csupa barna hajú családomból. Nálam a smink alap, olyan, mint másnak az, hogy felöltözik. Jó ezt most ne úgy értsétek, hogy abban fekszem, abban kelek, de ha csak egy kevés is, mindig van rajtam. Nem kérdezzétek miért, de én ebben élem ki a művészi énemet. Az öltözködésem olyan cuki csajos, de a bulikba néha felveszek egy kicsit vadabb ruhákat is. Nagyon szeretem a ruháimat és mindig csak olyanokat veszek, amikben kényelmesen érzem magam, nem feszengek(kivéve a magassarkú, de arról soha nem mondanék le). Szerintem első látásra mindenki egy aranyos lánynak lát, aztán jön a közelebbi megismerés mondjuk egy bulin és talán még mindig szimpatikus vagyok, de már kicsit tartanak a pörgős stílusomtól. Pedig én mindig mosolygok.

születésemtől a mai napig, vagy egy pár pillanat az életemből

- Na, mondd már, nem bírok várni. – Faith izgatottan figyelt engem nagy, barna őzike szemeivel. Nem is tudom, miért nem talált még magának pasit, ezekkel a szemekkel bármit megkaphat. Sajnos ez a válaszomra is vonatkozott.
- Elutazunk a hétvégén Vegasba. – direkt fogalmaztam úgy, hogy ne tudja rögtön kitalálni, hogy én és ő, vagy én és más.
- Ja, oké. – mondta kicsit csalódottan, tehát félreértette. – Jó szórakozást nektek.
- Te buta, veled megyek. – nem bírom magamban tartani a nevetést, de amint meglátom sértődött arcát, már csak mosolygok. – Bocsi, muszáj volt.
- Tudod, hogy mennyire szeretnék Vegasba menni. Alig várom, hogy a híres partykirálynővel tölthessek egy hétvégét.
- Hát az biztos, hogy nem fogunk unatkozni.
- Főleg, ha ez nálunk lesz. – Faith feláll lila ágyáról és a fiókhoz megy, majd kivesz belőle egy csomag…. kokaint. Te jó ég vajon honnan szerezte? Ennyire a nővérére ütött?
- Faith, hol vetted ezt? – kérdezem megdöbbenve. Azt hiszem kezdek rájönni, hogy én rontottam el ennyire a húgom. Hányszor láthatta, amint drogot rakok a táskámba egy-egy ferde este előtt. Basszus, hogy én milyen rossz testvér vagyok. – Ezt most rögtön odaadjuk valaki másnak.
- Miért? Ráment az egész zsebpénzem. – durcásan közelebbhúzza magához a zacskót.
- Faith, ez nem játék, ezzel nem lehet szórakozni. Nem neked való. Te még… túl… fiatal vagy hozzá. – amint kimondom tudom, hogy ezzel nagy hülyeséget csináltam, hisz akkor én miért drogozok? Még én is csak 17 vagyok, a húgom erre nagyon gyorsan rájön és az iménti gondolataimat közli velem szóban.
- Mert te nem? – na, azt hiszem jobb lenne ezt a beszélgetést lezárnunk, mert ebből már sehogy sem jöhetek ki jól.
- Sajnálom Faith, igazad van, de ezt most akkor is eladjuk, így visszakapod a zsebpénzed és Vegasban csak berúgunk. – próbálom a szokásos cinkos, rosszkislányos mosolyomat villantani, amit már annyiszor gyakoroltam, hogy még ilyen feszült helyzetekben is működik, Faith visszamosolyog.
- Na most megyek, majd még találkozunk. – mondom, majd minél gyorsabban elhagyom Faith szobáját. Felveszem a kabátom és elindulok ki az iskolából. Céltalanul sétálgatok az utcán. Most, hogy így szembesültem vele, hogy milyen az életem, kicsit furcsán érzem magam. Tudom, hogy ezt sosem hagynám Faithnek, de akkor én miért csinálom? Nincs hozzá jogom, ha neki megtiltom. Én más vagyok, én érettebb vagyok, nekem meg van engedve. Ezzel nyugtatom magam. Kicsit késő van, az órára nézek, vissza kéne mennem, sőt, el sem kellett volna indulnom. Nem fogok visszaérni 10-ig, basszus, ezért még fogok kapni. Futva megyek az iskola felé, de még így is 10:03-kor érek a kapu elé. Szerencsére van egy mellékkapu a konyha felől. Megfogom a kilincset és lenyomom. Nyitva, még jó, nem lett volna kedvem kint éjszakázni. Gyorsan besurranok és felmegyek a szobámba, Lilly a szobatársam most nincs itt, mivel megbetegett és a szülei ragaszkodtak hozzá, hogy hazamenjen. Furcsa, hogy a konyha még nyitva volt, nem nagyon reménykedtem benne, hogy bejutok, de hát mindig is szerencsés voltam. Átöltözök, majd fáradtan dőlök le az ágyamra, nyugodtan elalszom, mert holnap még csak vasárnap, úgyhogy még van időm tanulni.

Másnap

- Tammy, kelj fel lécci. – Faith rémült és könyörgő hangja ébreszt. Nem vagyok egy korán kelő típus, úgyhogy az órára nézve látom, hogy fél tíz van.
- Mi a baj? – kérdezem álmosan, felülök az ágyban.
- Camilla meghalt, valaki leszúrta, ma reggel találták meg a konyhában. – döbbenten néztem a húgomra, Camilla a szobatársa… volt.
- Hogy került a konyhába?
- Azt senki nem tudja, de állítólag nyitva volt a mellékajtó, ami az utcára nyílik, bárki bejöhetett rajta. – igen, bárki, még én is. Ha kiderül, hogy én azon az ajtón jöttem be, nem csak a kijárási tilalom megszegése miatt leszek bajban. – A rendőrség már nyomoz, valószínűleg minket is meg fognak keresni.
- Minket? Azt értem, hogy téged, mert a szobatársa vagy, de engem minek?
- Tudod, ilyen rutin mittudoménmicsoda. Te is voltál a szobánkban tegnap. – mondja nyugodtan Faith, majd hirtelen megváltozik az arca. – Basszus, nyilván átkutatják majd a szobánkat, a kokainnal mit csináljak?
- Add ide, majd én elteszem, már jártas vagyok az eldugásában.
- Oké, most rögtön hozom. – Faith úgy pattant fel, mintha rugón ült volna és már csak az ajtócsapódást fogtam fel.
Ha elkapnak, sittre vágnak. Ennyire sosem voltam még bajban, pedig sok rosszat tettem már. Felállok, majd a szekrényemhez megyek, hogy helyet csináljak a nemsokára érkező rakománynak. Ahogy a ruhákat pakolom, valami megcsillan köztük, először azt hiszem, hogy csak valamelyik flitteres fölsőm, de amikor kiveszem egy kés az. Egy véres kés. Ilyenkor átkozom magam, hogy miért nem szoktam zárni éjjelre a szobám ajtaját.