Abigail Lissa Dragomir&Tristania Tayson ~ A tegnap nagy dobása

ABIGAIL LISSA DRAGOMIR

Magányosan üldögéltem a piknik parkban, reménykedve, hogy megint összefuthatok Matt-tel, de a reményem jò darabig nem jött be. Sajnos sikerült elkerülnünk egymást, de ha már itt vagyok, akkor ehetnék is. Magammal hiztam egy egész kosár kaját, amit simán le tudok nyomni a torkomon, ugyanis reggel òta egy falatot se ettem, s eléggé megéheztem. Kivettem eegy szelet pizzát, majd rágcsálni kezdtem a szélét. Nem igazán volt kedvem semmihez. Megpillantittam Jasmine Gray-t ahogyan azzal az önelégült arckifejezéssel figyelt... bárcsak olyan lehetnék, mint Ő! De nekem soha nem lesz akkora szerencsém. Èn ilyen kis szürke egérkének születtem. Most éppen melegítőt viseltem, a hajamat felkötve, s egy ideje már nem sminkeltem magam. Hirtelen eszembe jutott Dean, aki annyira kedves volt velem, de biztosan nem akarhat tőlem sdmmit. Pedig nekem Ő nagyon tetszik. Annyira... sármos. De mindegy is, hiszen közöttünk sose lesz semmi. Mert nem lehet. Nagyot haraptam a pizzámba, majd szabadjára engedtem a könnyeimet. Nem akartam sírni, főleg nem Jasmine előtt, aki a végén idejőnne szekálni, de valahogyan kibuggyant belőlem. Annyira rosszul érintett meg az egéaz helyzet, hogy én soha nem leszek szép. Pillanatok alatt eltűntettem a pizzát a kezeim közül, majd fogtam egy zsepit, s kifùjtam az orromat. Ez így nagon nem lesz jò. Össze kéne szednem magam, de sajnos az nem ennyire egyszerű. Hiszen én nem egy szőke porcelánbaba akarok lenni, akinek van eegy hatalmas pattanás a homlokán. Èn egy szép lány akarok lenni. Vajon mennyit lehetne kihozni belőlem? Nem sokat? Vagy épphogy rengeteg mindent? Talán népszerű is lehetek? Nem akartam magamat édes álmokba rigatni. Inkább elővettem egy szelet lùdláb tortát, majd egy műanyag villácskát, majd enni kezdtem az édes tésztát. A könnyeim már nem hulltak, de az arcom két csíkban még mindig nedves volt.