Dean Weston és Ashton McKnight szobája

Nyújtózva álltam fel székemről, s pillantottam körbe szobámban. Végre egy nyugodt nap, mit teljes mértékben a pihenésnek szentelhetek, mikor nem zavar meg senki sem, és végre a lehető legnagyobb mértékben szentelhetem figyelmem akár a hobbimnak is, vagy a tanulásnak. Van némi pótolni valóm az elkövetkezendő időben, de szerencsére nem az a horribilis mennyiségű, mit egyszerűen nehéz véghezvinni.
Eloldalogtam a kis hűtőig, kivettem belőle egy doboz gyümölcslevet, felráztam, majd egy nagyobb pohárba öntöttem, s letettem az asztalra, majd a festőállványhoz lépdeltem.
Fülem mögül előhúztam az ecsetet, majd zenét kapcsolva nekiveselkedtem a befejezésnek.
Reménykedni mertem csak, hogy végre sikerül méltó befejezést adnom ennek a nem mindennapi képnek, mit „ világra hozok”.
A szobatárs nélküli élet előnye, hogy mindig akkora helyet foglalhatsz le magadnak, amekkorát csak akarsz. Nem kell félned tőle, hogy valamidet eltulajdonítanak, vagy valamit elrontanak ami neked fontos lehet.
Az egyik sarokban a szekrényre felakasztva a frissen mosott mezem volt, s mellette a polcon, előző sulimból származó labda, amivel a győztes meccset szereztem. Csodálatos nap volt az, s akkor még odahaza is minden rendben ment,, s még kilátásban sem volt, hogy elküldenek otthonról, csak azért, mert nem kívánt személyiség vagyok.
-Fenébe....morgolódtam, majd leszakítottam a vásznat, összegyűrtem, s a közeli szemetesbe hajítottam.
Megtörölgettem kezem egy amúgy is szakadt rongydarabban, majd letelepedtem gépem elé, s úgy döntöttem, ha ez nem megy, akkor inkább végighallgatok egy AC/DC albumot, s tanulásnak szentelem a napnak ezen szakaszát.

.............................................................
To: DEAN WESTON

Már épp végeztem volna a leckémmel, mikor léptek zaja ütötte meg fülem, majd egy srác hangja. Azt mondta,a szobatársam lesz... tehát akkor nem sokáig bírták elviselni, hogy egymagamban tengessem mindennapjaimat egy szobában. Kiosztottak mellém egy srácot is. Hát, egyszer ennek is el kellett jönnie.
Megfordultam székemben, majd felkeltem, kiegyenesedtem. Úgy gondoltam, ebből elég volt ennyi, többet ma már nem magolunk, jöhet majd a szórakozás.
-Igen, és igen.-bólintottam, majd odaléptem hozzá, s kezet nyújtottam.-Üdv itt! Én az alsó ágyon alszom...a felső még szabad.-mondtam, majd megengedtem magamnak egy apró mosolyt, kezet nyújtottam, aztán ismét a képre pillantottam, mi egy nem mindennapi jelenetet ábrázolt. Abban az időben megrögzötten plakátot akartam készíteni az egyik Iron Maiden albumhoz, így a festményen is egy hasonlón, enyhén talán brutálisnak tűnő alak látszott.
-Igen.-pillantottam a mezemre.-Az előző sulimban Fogó voltam...bár ez mellékes.-megvontam vállam, majd összeszedtem cuccaimat, had legyen azért neki is helye.
Kérdésére őszinte vigyor költözött arcomra.
-Nos Ash, majd kitapasztalod. Az én ízlésemnek idősebb a kelleténél. - villantottam meg egy mosolyt, majd nekitámaszkodtam a szekrény oldalának.-Jó nőből akad itt pár, azt meg kell hagyni.
Én magam eddig még nem találkoztam olyannal, kit szeretni is tudnék, s nem csak arra a bizonyos egy éjszakás kalandra vágynék tőle csak. Olyan, kivel hosszabb távra tervezek...nos eddig még nem találkoztam vele...legalább is itt nem.
-Lesz időd körbenézni, és eldönteni magadban-tettem még hozzá, majd lekapcsoltam a zenét. Így azért még is csak kellemesebb.

.............................................................
To: DEAN WESTON

A manónak sem volt kedve csak azért megadni a választási lehetőséget, mert új volt itt. Azt az ágyat egyszer próbáltam ki azóta, mióta itt vagyok, de nem nőtt a szívemhez azok után, hogy egy kisebb bulisabbra sikerült koncert éjszakája után, lezúgtam róla, és eltörtem a csuklómat. Akkor döntöttem úgy, inkább a lenti ágyon foglalok helyet, hiszen ott még is
csak kellemesebb a földre huppanni, mint a magasból lezuhanni.
-Akkor te se lepődj meg, ha netán visszakapod Haver...-villantottam meg egy mosolyt, miközben arra gondoltam, ha egy ilyen sráccal kerültem össze, innentől kezdve aligha lesznek nyugodt, vagy éppen unalmas mindennapjaim.
Láttam milyen kelletlenül viseli a választás nélküliséget, de ahova egyszer már berendezkedtem, onnan nem mozdulok el, s ha kell akár meg is küzdhetek érte. De meg ám! Mikor azonban felbaktatott a lépcsőn, s elfoglalta az ágyat, rájöttem, talán annyira nem is lesz gázos ez az én újdonsült szobatársam.
Csak abban reménykedtem, nem egy fafejű bunkó lesz, akinek mindene a buli és a szórakozás, s nem hagy szabad percet eddigi megszokott életemnek.
Mikor lerohant, és elém állt, én épp egy új vásznat próbáltam kifeszíteni a keretre, mivel a régit sikeresen tönkretettem. De hát ha valami nem megfelelő, akkor tenni kell ellene.
Benedvesítettem alsó ajkam, majd elvigyorodtam. Elfogadtam a felém nyújtott kezet, s csak bízni mertem benne, hogy nem egy disco őrülttel hozott össze a véletlen.
-Részemről oké...csak Disco közelébe ne menjünk...-fintorodtam el, majd szinte másodpercek múlva vigyorodtam el, s rövid ideig tartó kézfogásunk után, szekrényemhez léptem, kivettem belőle egy tiszta pólót, s kiterítettem székem hátlapjára.
-Valóban...-bólintottam. Tényleg rám férne a pihenés, de nem a tanulás miatt. Inkább az edzések az okai úgy hiszem – Ugyan... ez csak egy pótlás volt... nem vagyok az a folyton tanulós fajta... – azt már nem tettem hozzá, hogy azért mindig megteszem a tőlem telhető legjobbat, hogy ne csak a sport miatt jussak tovább fősulira.
Mikor francia akcentust vett fel, szinte akaratlanul is elvigyorodtam. Igaza volt, hiszen kellő behatás nélkül, nem létezik tökéletes műalkotás. Itt is túl rég történt már izgalmas dolog ahhoz, hogy legyen valami értelme is annak a festegetésnek.
-Igazad van.- egy pillanatra elhallgattam. Úgy gondoltam a bratyizást meghagyom estére, hiszen akkor is kell valamiről csevegni, s nem csak a falakat bámulni megállás nélkül, egymást untatva.

.............................................................
To: DEAN WESTON