Skyler Lawson szobája, egy ágy kiadó

..

Nem túl sűrűn járok erre felé és ma sem jöttem volna ide csak Rogert kerestem és mihelyt nem volt ma edzés ezért gondoltam, hogy a szobájába lehet. Unottan lépkedtem fel a lépcsőn és szívem szerint bevertem volna pár srácnak amint el haladta a szobájuk előtt. Természetesen ezeknek a fiúknak más nem is jár a fejükben csak az, hogy szerezzenek maguknak egy bombázó csajt és letudják őt fektetni. Nos, üzenem minden izomagyúnak, hogy ahhoz hogy engem letudjanak fektetni több kell mint egy csábító mosoly meg rengeteg kis bók. Éppen elég az, hogy tudom, hogy Roger nem csal meg és igaz szerelmet érzünk egymás iránt, nem kell nekem más meg minden csak ő. Mikor ezek kavarodtak a fejemben benyítottam egy szobába és meg sem néztem a felíratot, hogy kik szobája lehet. Mikor be nyitottam akkor éppen valaki a fiókját csapkodta.
- Öhm... bocsi azt hiszem rossz helyen járok.- feleltem és már mentem is kifelé. Egy hirtelen ötlettől vissza fordulva gondolva, hogy nincs mit veszítenem.
- Bocsi, nem tudod, hogy hol van Roger Leonard? Mert lenne pár megbeszélni valóm vele.- feleltem. Nos, remélem tud segíteni mert tényleg fontos dolog miatt keresem.
- Amúgy Jasmine Gray a nevem és Pom-Pom lány vagyok.- mutatkoztam be.- És téged hogy hívnak?- kérdeztem az ágyon fekvő sráctól és belyebb léptem a szobában. Hm.... be kell vallanom nem valami csúnya egy fiúval találtam szembe magamat. Sőt... ha Roger nem lenne még az is lehetne hogy jobban meg akarnám ismerni és lehet hogy több lehetne köztünk mint szimpla barátság. Már nem mintha most bármi is lenne mert még nem is ismerem a fiút. De egy dolog biztos; a foci csapat tagja. Hogy ezt honnan tudom? Általában mikor edzésen vagyok sokszor pillantok Roger felé és néha-néha meg pillantom az új srácot is és be kell vallani nagyon tehetséges.

Felhúzom a szemöldökömet arra ahogy beszél. Meg kell hagyni ahhoz képest, hogy ilyen helyes rohadt pimasz is. Talán épp ez fogott meg benne.
- Bocsi- mondom ugyan olyan stílusban ahogy ő kérdezte.
- Talán azért kell nekem Roger mert ő vele akartam bezsélni. és nem téged kerestelek.- feleltem egyszerűen és gúnyosan.
Már kezd idegesiteni, hogy ennyire kíváncsi.
- Semmi közöd nincs hozzá.- feleltem. A következő válasza kicsit meglepett. Vagy ilyen h@lye vagy csak ilyen a modora nekem tök mindegy, de rohadtul nem tetszik, hogy így beszél. Már viszketett a kezem egy pofonért, de nem tettem meg. Még az is lehet, hogy ebből még hasznom is lehet.
- Milyen szórakozásra gondolsz? És amúgy is mi vagyok én, hogy szórakoztatlak?- kérdeztem gúnyosan.
Minden egyes pillantását és mozdulatát követtem a tekintetével. Azt is mikor elöről és azt is mikor hátulról figyelt meg. Nem kell mondanom kicsit kellemetlen volt, de mindegy.
Sőt, az sem kizárt, hogy ő is ugyan olyan mint a többi srác akikkel találkoztam ide felé menet.
- Hogy hogy egyedül vagy itt? Általában ilyenkor mindenki bulizik és a városban vásárolgat.- kérdeztem. Miközben fel tettem a kérdésemet közelebb léptem az ágyához.
Nem tudom, hogy mi ütött belém, de le sem tudtam venni róla a pillantásomat. Egyszerűen valami megfogott benne és most nem nagyon érdekelt Roger csak az, hogy innen ne menjek ki olyan hamar.

Istenem, de utálom az ilyen izomagyú taplókat. Azt hiszik magukról, hogy annyira jófelyek és számítanak bármit is. A legrosszabb az egészben, hogy kezdem megkedvelni. Azon pedig csak elnevemet magam mikor azt mondja, hogy Roger csajozik.
- Kétlem, hogy csajozna- mosolyogtam el. Még magamnak is nehéz volt bevallanom, de tényleg jó társaság volt. És hazudnék ha azt mondanám, hogy csak szimplán egy kis beszélgetést akarok ma. Nem tudom miért, de én többet akarok Sky-tól. Persze ezt neki nem mondtam el ahogy azt sem hogy jó társaság.
- Bocsi, de én nem szoktam szórakosztatni embereket.- valltam be a kőkemény igazságot.
Nem tudom, hogy ő mit várt tőlem, de ha valamit akar akkor ki nyitja a száját és elmondja.
- Hm.. akkor ezek szerint én is csak egy hülye cicababa vagyok?- kérdeztem roppant gúnyosan. Nem tudom miért lehet hogy épp a h@lye modora miatt, de egyre jobban és jobban megkedvelem őt. De nem szabad elfelejtenem, hogy én Rogerrel járok és mihelyt ő nem csal meg ezért én sem csalhatom őt meg. Bármennyire is vágyok arra, hogy mást is csináljunk Sky-al a beszélgetésen kívül az nem lenne rendes. Nem mintha Roger bármikor is megtudná csak.... ahh mindegy.
Lehunyom egy pillanatra a szememet.- Öhm.. ne vagy jó társaság csak jobb a semminél. És nincs kedvem bemenni a városba.- feleltem. Természetesen ez szedett vetett hazugság volt hisz élveztem itt lenni.

Hm.. végig kellett gondolnom, hogy mit válaszoljak neki.- Tényleg érdekel, hogy mit szoktam csinálni?- felelem gúnyosan és közelebb megyek hozzá. A következő kérdésére felvonom a szemöldökömet. Nem is tapadtam rá. Nah jó talán egy kicsikét....
- Én? Én aztán sohasem tapadtam rád. Nem is ismerlek.- felelek ellenmondást nem tűrő hangon. Oké, még magamnak sem mertem bevallani nem hogy Sky-ban.
Már éppen válaszolni akartam, hogy mihez lenne kedvem, de lehet, hogy ő ezt nem nézné jó szemmel vagy nem tudom és ezzel csak leégetném magamat előtte hisz furcsa lenne azt mondani válasz képen, hogy veled lenni az ágyban, mert ha ezt kimondanám akkor egyből jönne a régi barátom vagy is a lelkiismeret-furdalásom hisz ha Roger kibírja, hogy nem csal meg akkor nekem is ki kéne nem? Mert az más, hogy az agyam azt mondja, hogy menjek oda teljesen testközelbe hozzá és csókoljam meg, de utána jönne az amit a szívem mondana vagy is az, hogy rosszul cselekszem. Már csak egy hajszál választ el attól, hogy megcsókoljam... mióta bejöttem ide azóta le sem veszem róla a szememet. Még sosem csaltam meg senkit és nem most akarom elkezdeni csak még is.... van valami vágy belül a testemben ami ki akar törni és ez ellen nem nagyon tudok lassacskán mit csinálni. Már egymás előtt voltunk ami csak rontott az egész helyzeten.
- Nem tudom.... nem tudom, hogy mit akarok.- kezdtem a mondandómat erőtlenül.- Azt hiszem, hogy Roger várhat egy kicsit.- feleltem és teljesen testközelbe léptem hozzá és mélyen a szemébe néztem. Istenem, annyira gyönyörű szemei vannak és... egyszerűen beleszerettem.
- Oké, rád tapadtam- mondtam ki hirtelenül és lehunytam a szememet. Ez az a mondat amit egész életemben bánni fogok.

Hm... kicsit furcsán hallottam a két szót amit kimondott mert eddig úgy látszott, hogy akar tőlem valamit, de akkor csak én voltam annyira hülye, hogy ezt elképzeltem magamban.
- Nem is bizonytalanodtam el és nem vagy jobb társaság Rogernél csak... jó veled beszélgetni és kész.- feleltem és egyre messzebb mentem tőle hisz már szerintem elég nyilvánvaló, hogy nem akar semmit.
- Jól hallottad, de inkább hagyuk ezt az egész ügyet mert nincs értelme.- feleltem lágyan és halkan. Igen, pontosan ez az a hangnem amit csak nagyon kevesen ismernek. Általában a legjobb barátaim, Roger és most már Sky. Nem nagyon szoktam beismerni ha valaki győz egy adott témában, de igen ő nyert. Talán az életem során most éreztem magam a legszomorúbbnak - oké nem voltam azért annyira szomorú csak látszott a tekintetemen, hogy nem ezt a reakciót vártam - és ez azét kicsit szomorított hisz én mindent elérek amit akarok.
Egy kis idő után átgondoltam az egészet és nem mentem el hanem leültem Sky ágyára a fejemet a térdemre hajtottam és felsóhajtottam. Végig kellett gondolnom minden egyes szavamat amit mondok neki, mert ő más mint a többi srác. Nála nem elég pár édes mosoly és szempilla rebgetés, de mindegy totálisan feladtam. Végig gondoltam, hogy mit akarok mondani neki és bele is vágtam.
- Csak Rogert kerestem, de nincs itt szóval lehet, hogy az lenne a legjobb ha inkább elmennék.- feleltem halkan.

Már annyira nem volt kedvem ellent mondani ezért igen bevallottam.- Igen, jó társaság vagy.- jelentem ki hirtelen. Ez olyan mondat volt amilyenre nem nagyon emlékszek hisz neki volt igaza.
Nem mondok inkább neki semmit. - csöndben megjegyzem, hogy nem is vagyok bonyolult - Nem válaszoltam semmit csak tovább ültem az ágyán és a fejemet a lábamon pihentettem. Annyira meg akartam már csókolni, de a lelkiismeret-furdalás mindig visszahúzott és ezt már nem bírtam.
Mikor hallottam a lépteket akkor óvatosan fel emeltem a fejemet és a tekintetemmel pásztáztam a mozdulatait és figyeltem ahogy leül mellém az ágyra. Nah, pont ez a pillanat volt az amikor legszívesebben egyből megcsókoltam volna és sorolhatnám... - nem fogom részletezni - Nem mondtam meg, hogy mihez lenne kedvem csak fel pillantottam közelebb ültem hozzá és óvatosan megcsókoltam.
Nem akartam, de belenéztem a szemeibe és nem tudtam mit csinálni egyszerűen csak megcsókoltam a kezeimet a hajába túrtam és tényleg megcsókoltam. És ebben a pillanatban nem érdekelt se a lelkiismeret-furdalásom, se Roger se ha benyitnak hozzánk semmi sem érdekelt csak az hogy megcsókoltam.
Lehet, hogy később lesz majd lelkiismeret-furdalásom, de nem izgat mert jó volt ez a döntés és talán csak arra vártam, hogy leüljön ide mellém, a szemébe nézhessek és az ajkaim az övéhez érjenek.

Lehet, hogy ezt még megfogom bánni, de engedtem, hogy a hátamra fektessen és a pólóm alá nyúljon. Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen csak élveztem minden pillanatát.
- Igen, tetszel csak...- azt a végét nem mondtam el, hogy van pasim.
Engedtem minden érintésének és puszijának. Némelyik pillanatban még én is meglepődők azon, hogy mit művelünk hisz nem ezért jöttem ide.
- Nem tudom. Talán azért mert jó itt lenni.- feleltem. Igazából még magam sem tudom, hogy miért vagyok itt csupán csak annyit, hogy nem akarom, hogy vége legyen. Mikor újból megcsókol akkor én is vissza csókolok és a karjaimat lágyan a nyakára teszem.
Először nem nagyon akartam mondani semmit hisz nem azért jöttem ide, hogy ezt csináljuk hanem azért mert Rogert; a pasimat kerestem.
- Mondhatjuk úgy is, hogy ezt akartam.- hazudtam ügyesen.
Mikor kimondtam a mondatomat közelebb hajoltam hozzá és újra megcsókoltam.
Sok minden kavarodott az agyamban az, hogy ő mit akar, hogy én mit akarok és hogy ennek mi a fr@nc lesz a vége. És legfőképp mi lesz ebből ha Roger ezt az egészet megtudja. Ha megtudja akkor tuti, hogy nekem végem van. De nem tudom melyik lenne jobb választás ez vagy az, hogy abba hagyom ezt az egészet.
Mindenki egyszer él és ki kell használni az adott alkalmakat és az ember attól ember, hogy hibázik, nos én lehet, hogy nagyot hibázok mert nem megyek el hanem itt maradok.
Lehet, hogy ezt megbánom, de nem érdekel hanem élek a mának és a pillanatnak.

- Az most rohadt lényegtelen.- felelem és újra hevesen megcsókolom.
Érzem ahogy magához húz - és még mást is - miközben megcsókolom elkezdem kigombolni az ingjét.
Egy pillanatra elkezdtem gondolkodni és csak abban reménykedek, hogy nincs szobatársa és, hogy Roger nem fog betoppanni mert akkor nekem végem.
Elmosolyogtam arra mikor azt kérdezte, hogy arra vágyok-e és meg kell mondanom, hogy igen. Már csak az a kérdés, hogy ő mit akar.
- És te mit akarsz?- kérdeztem egy huncut mosollyal az arcomon.
Kicsit furcsán nézek rá mikor felteszi nekem a kérdést, de végül is válaszolok rá.
- Nem, nem vagyok.- feleltem és eszembe jutott az első este Rogerrel. Nem értem, hogy hogy a francba nem tudom csak egy picike kis pillanatra elfelejteni őt.
Csak élveznem kéne ezt az egészet és azt a látványt amit Sky teste nyújtott, de neeeem nekem mindig eszembe jutott a pasim; Roger.
Élvezem minden pillanatát annak, hogy itt vagyok, de egyszer csak a szívem azt mondja, hogy hagyjam abba. Lehunyom a szememet utoljára megcsókolom és el tolom magamtól és kicsit arréb megyek tőle.
- Bocsi csak... ez nem helyes.- mondom neki és közben érzem, hogy ezt nem akarom, hisz jól éreztem magam, de akkor is...
Egy hirtelen ötlettől kapva vissza mentem hozzá jl közel és lelöktem őt úgy az ágyra, hogy a hátán feküdjön és most én voltam felül. Egyből elkezdtem újra csókolgatni és még sorolhatnám.

Skyler

Ahogy levette a felsőmet én egyből a gatyájához nyúlok és leszedem róla. Hevesen csókolom, de közben abban reménykedek, hogy csak egy egy éjszakás kalandot akar.
- Várj...- kezdem és ismét eltolom magamtól.- Te ugye nem akarsz semmi komolyat?- kérdeztem. Mert mondjuk én tőle nem akarok semmit... nah jó csak ezt, de ez most nem lényeges. Mondjuk Sky alapból nem úgy néz most ki mintha komoly kapcsolatot akarna szóval szerintem e miatt nem nagyon kell aggódnom. Az jobban izgat, hogy mi lesz ha valaki be nyit hozzánk. Főleg azért mert mindenki tudja, hogy én és Roger egy párt alkotunk - oké talán Sky nem tudja - ennek hangot is adok.
- Figyi, nem aggódsz, hogy be nyit valaki?- kérdeztem és még mindig elég távol voltam tőle. Valahogy azt hiszem, hogy már kezd unni, hisz egyszer megcsókolom meg le veszem a pólóját és a gatyáját egyszer meg eltolom magamtól és kérdezősködök. Mondjuk ezt már én is unom, de nem tehetek mást ha biztosra akarok menni. El sem merem képzelni ha mondjuk Sutton, Maya vagy netalántán Nati nyitna be - nem mintha nagyon ők erre járnának - nem mintha a srácok nem tudnák a Roger-Jasmine kapcsolatot szóval komolyan van okom arra, hogy aggódjak -
- Bocsi, csak biztosra akarok menni, hogy nem nyit be senki mert akkor nekem végem.- azt már nem mondtam el, hogy miért és remélem, hogy nem is foglya érdekelni mert arra már nem tudok mit kitalálni.
Mindegy, majd kitalálok valamit ha nagyon tudni akarja.

Valószínűleg először nem esne le, aztán amikor valakit kibeleznének, akkor meg merném kockáztatni, hogy megkérdezzem, miféle vígjátékot is nézünk.
- Én... - kicsit rémülten pislogok felé, azon agyalok tényleg megtenné e velem. Arra jutok, hogy simán. - ... Hé! Ne gúnyolódj. Én komolyan sokkos állapotba tudok kerülni - szólok rá, de azért magam sem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el. Az arcomat a tenyerembe temetem. - Szerintem tényleg nem akarod látni - ellenkezek továbbra is. Már csak azért sem, mert nem akarok gáznak tűnni előtte. Néha poén, hogy mennyire képes vagyok megijedni ilyen dolgoktól - még ha nem is nekem, aki közben szívrohamot kap a sarokban -, de valljuk be: 18 évesen félni ennyire a horrorfilmektől... Gáz. Vagy legalábbis nekem nagyon az, mert mindig próbálok kiegyensúlyozottnak és normálisnak tűnni, ilyenkor meg össze-vissza pisilem magamat. Hogy néz már ki kérem szépen? Már csak azért szoktam megnézni egyet-kettőt, hogy hátha kikúrálom magamat, de valahogy mindig napokig azzal álmodok, hogy kinyírnak. De ezek az álmok még mindig jobbak azoknál, amikor apa hal meg. Jah igen. Ez a másik dolog, amiért nem szeretem az ilyen filmeket. Gyakran álmodok tőle rosszat. És hiába vagyok annyi idős amennyi, a rossz álmok ettől még rosszak maradnak, és ugyanúgy azt hiszem, hogy megtörténik velem. Megborzongok.
Meglep a kérdése. Mármint, az, hogy járnék e vele. Másrészről pedig örülök, hogy ezek szerint nem tartozok az átlag lányok közé. Tudom, hogy sokaknál számít a kor, de soha nem tudtam, hogy hogy a fenébe lehetne az érzelmeknek ellent mondani, ilyen hülyeség miatt. Ha valaki a kora miatt szakít valakivel... Akkor az csak egy ürügy, a valódi okot pedig vagy ő sem tudja, vagy nem mondja el. A kor nem számít a szerelemben. Aki a korkülönbség miatt dob valakit, az nem volt szerelmes, és valami miatt úgyis vége lett volna. Persze kivéve, ha közben mégis kialakul a szerelem. Elvégre erre is lehet példa.
- Igen, az, hogy 16 éves vagy, nem tartana vissza a járástól - mosolyodok el. Tényleg nem. Ugyan eddig még nem volt fiatalabb pasim, de nem is volt sok pasim, szóval így könnyű. Szóval 16 éves. Tudtam én! Vagyis, mai azt illeti nem tudtam, de sejtettem, hogyha nem 17, akkor már csak a 16 marad. Oly mindegy. Furcsa, de most, hogy tudom mennyi idős... Tényleg semmi sem változik. Mintha rögtön el is felejteném ezt az információt. Mintha csak megkérdeztem volna, hogy melyik a kedvenc fagyija, és léphetnénk is tovább.
- Végül kijavítottam kevésbé ütődöttre - mutatok rá, de végül megvonom a vállamat, és legyintek. Nem fontos.
- Csak... nem akarok mindent elsietni. Tudom, hogy azt mondtad kihagynád a "viszontlátásra" részt. De... - lebiggyesztem az ajkamat - nem tudom. Csak úgy mondtam. - Tényleg nem tudom már megmagyarázni, mit miért mondtam. Skyler mintha egy perc alatt minden eddigi gondolatmenetemet megváltoztatná, egy tök jogos érvvel.
Mielőtt még elindulunk, vagy miközben éppen elindulunk Skyler újabb kérdést tesz fel. Csak a szememet forgatom miközben előrefelé lépkedek. Tényleg jó lenne vele járni. Jó fej, helyes, és ami az egyik legfontosabb, hogy mellette olyan jól érzem magamat ahogy már régóta nem éreztem. Mintha mégiscsak jóra fordult volna ez a borzalmas nap. Mintha végre lenne valaki, akit cserébe kapok, amiért Jace ott hagyott. Vagy nem is cserébe. Sky-t nem mondhatom cserének, hogy nézne már az ki? Nekem lenne tőle lelkiismeret furdalásom. Mintha csak azért kedvelném mert fiú, és nekem most éppen nincsen pasim. De nem ezért kedvelem. Magam sem tudom miért. Csak úgy. Teljesen önkéntelenül.
- Köszönetképpen. És még mielőtt megkérdezed, hogy mindenkinek így köszönök e meg valamit. Hát nem. De nem is mindenki javítja fel egy szar napomat - mosolyodok el, és tovább haladok a szoba felé.
Hamarosan ott is vagyunk. Belépek a szobába és lekezdek járkálni. Szoba mániás vagyok, vagy nem tudom, de mindig szeretem más cuccait nézegetni. Az íróasztalról elveszek pár tollat, és azokat csattogtatom, posztereket bámulok, és hasonlók.
- Ha így vesszük, akkor nem. Mert hála az égnek nem ugrott ki egyik szekrényből sem egy baltás bohóc, hogy mosolyogva kitűzzön a falra. Vagy legalábbis még nem - vigyorodok el. Ki tudja mire számíthatok.