Skyler Lawson szobája, egy ágy kiadó

Jól esik az ölelése. Közel húzódok hozzá, átkarolom őt, rádöbbenek mennyire hiányzik már valaki ölelése. Mármint hogy valaki így öleljen magához. Ilyen... nem tudom hogy, de Sky ölelését most naphosszat el tudnám viselni. Mély levegőt veszek, és halvány mosoly költözik ajkaimra amikor meghallom a válaszát.
- Akkor a sikításomat is közelebbről kell elviselned. Ha hozzád bújok amikor félek, az ezzel jár - húzom szélesebb mosolyra a számat. Közben megjelenik lelki szemeim előtt a kép, ahogy Sky védelmező karjaiban nézhetek egy olyan "összepisilemmagam" fajta horrorfilmet. Tetszik az ötlet. Ha nem utálnám annyira a horrorfilmeket, akkor lehet megkérném, hogy mindenképpen kerítsünk erre sort. De mivel a gondolattól is rettegek, hogy horrorfilmet kell bámulnom... brr.
Magam is alig tudom követni az események egymás után következő gyors sorozatát. Csak úgy megtörténik, hogy már a karjaiban vagyok, teljesen átadva magam a pillanatnak, és a koráról beszélgetve. Eddig még nem kellett soha azon gondolkoznom, hogy összejönnék e egy velem fiatalabbal. Nem is kérdezték tőlem, ha meg igen, akkor azt válaszoltam, hogy nekem aztán teljesen mindegy, mert egyelőre nem tervezem, hogy összejöjjek bárkivel is. Jace meg idősebb volt nálam, szóval ő szintén nem esett szóba, ha ennél a kérdésnél jártunk éppen. Először belegondolva pedig egyáltalán nem tűnik képtelen helyzetnek, hogy összejöjjek egy nálam fiatalabbal. Sőt, a velem egyidős fiúk között nem találtam senkit, aki olyan hatással lett volna rám, mint Sky. Ezt pedig most nem szívesen fejteném ki. Már csak azért sem, mert nem tudom milyen hatással van rám. Csak annyit tudok, hogy jól érzem magam vele. Annyira, hogy már rég nem voltam senki mellett ilyen jól. Skyler mintha egy gyógyszer lenne a problémáimra. Én pedig félek túl gyorsan függővé válok...
Apró csókjai csak még jobban elvarázsolnak. Egyre jobban tetszik. Mintha minden másodperccel egyre jobban és jobban bevésném az agyamba, hogy ne felejtsem el őt soha az életben. Összevonom a szemöldökömet, gondolkozási időt kérve ezzel. Aztán hamar rájövök, hogy nem kell sorra vennem a barátaim reakcióit. Nincs annyi.
- Két barátom van. Az egyiket cseppet sem izgatná a dolog - tűnődök el, amikor Fane-re gondolok, akit konkrétan hidegen hagy, hogy mi van az én szerelmi életemmel - a másik pedig örülne, hogy újra boldognak lát - mosolyodok el Heatherre, a legjobb barátnőmre gondolva. - Több nincsen. Akik a barátaim, azok örülnek nekem, nem pedig akadékoskodnak. Lehet, hogy ezért van olyan kevés? - tűnődök el, aztán vállat vonok. - Ha kiközösítenének azt meg nem venném észre. És ezzel most nem sajnáltatni akarom magamat, mert tényleg nem érdekelnek különösebben - mosolyodok el. Soha nem voltam a figyelem középpontja, nem választottam sok barátot, mert sok a hülye, nekem meg nincs szükségem rájuk. Elvagyok a két barátommal, akik közül az egyik tök véletlenül sorolható a barátok közé, míg legjobb barátnőm más, ő tényleg mindig ott van nekem.
Csak elnevetem magamat, nem próbálkozom többé a hajszínnel való sértegetésekkel. Főleg, hogy nem is gondolom őket komolyan. Ami azt illeti ritkán látni mostanság épelméjűt, Sky pedig pont az épelméjűekhez sorolható. Egy szavam sem lehet. A hajszíne pedig... Kit érdekel a hajszín amúgy? Persze csak azokat, akik szőke szemű kék hajú fiúkat várnak, vagy fordítva. Mit tudom én már.
Hogy komolyan gondolom? Lehet, hogy tényleg ezért ragaszkodom ennyire az álláspontomhoz? Ez kicsit megijeszt, mint amikor valaki először ébred rá arra, hogy szívesen járna egy bizonyos személlyel.
- Én... lehet, hogy komolyan gondolom. Csak nem tudom, hogy gondoljam. Lehet, hogy elüldöznélek - sütöm le a szemeimet, talán a mai nap folyamán először. Eddig álltam a tekintetét, de talán csak azért mert eddig még nem volt ennyire nyíltan szó erről. vagy azért, mert olyan szépek a szemei, hogy nehéz nem azokat nézni.
Elmosolyodok a válaszán. Ez már meg sem lep, mivel ma annyiszor mosolyodok el Skyler miatt, hogy összeszámolni is alig tudnám. De nem tehetek én róla, csak ösztönösen jön. Ahogy levegőt veszek, és pislogok, és nyelek. Olyan ösztönösen érzem jól magam vele, és szált el a bánatom.
A szobájában járkálva megint felmerül a gyilkosos dolog. Mindenesetre még mindig nem ijedek meg tőle, csak válaszolok neki, természetesen tovább mosolyogva. Nem ellenkezem, a tollat elengedem, és a tekintetemet megint az íriszein legeltetem, ahogy azt már sokszor tettem a mai nap folyamán.
- Ezt csak úgy mondod. Úgysem bántanál - játszom tovább a bátor kislányt, de beleremegek a gondolatba. Mindenesetre nem tartanak sokáig a rémképek, Sky hamar elvonja a figyelmemet a félelemről, hogy mi lenne ha tényleg... Szóval a lényeg, hogy elveti a filmnézést. Igaz, minden jobb a horrorfilmnézésnél, de Sky-nak sikerül eltalálnia az egyik legjobb elfoglaltságot. Viszonozom a csókjait, a kezem végigsimít a mellkasán, aztán a nyakában kapaszkodok meg végül. Hátrálok az ágy felé. Amikor odaérek hátradőlök, és őt húzom magammal. Aztán végül egy vigyorral zárom le a vad csókolózást, de persze nem végleg.
- Már nem is akarod tartani magad a a tervhez, igaz? Pedig komolyan gondoltam, hogy zuhanyoznék veled - édesen mosolygok, és puszit hintek ajkaira.

Végül is nem sikerül rávennem, hogy örökre vessük el a horrorfilm ötletét. Úgy tűnik kicsit sem izgatja, hogy ott fogok rettegni a karjaiban, sőt, talán még élvezni is fogja ha egyszer sor kerül rá. Mégpedig ha tényleg megnézet velem egyet, akkor sor fog kerülni rá. Mert hogy én nem fogom nyugodtan végignézni akár leggagyibb horrorfilmet sem, az száz.
Kicsit sem zavar a keze a fenekemen, ami azt illeti most már tényleg idiótának nézne ha megszólnám érte. Meg én is magamat. Mármint, történt már köztünk más dolog is, amiért meg nem szóltam egy szót sem, szóval jobb lesz ha komolyan csöndben maradok. Az ölelésnek mégis vége szakad, hiába csimpaszkodnék még rajta egy napot, mint valami kismajom.
- Nem lenne - helyeselek és tovább fürkészem a szemeit. Alsó ajkamba harapok, azon kezdek gondolkozni, hogy vajon mi jár a fejében. Nem volt sok barátom, azok közül is egyhez álltam olyan közel, hogy egy életre elegem lett a szerelemből. Most mégis azt mondom Skyler-nek, hogy tényleg semmi akadálya nem lenne a köztünk lévő kapcsolatnak, de nem is ez a furcsa. Hanem azt, hogy teljesen komolyan gondolom. Pedig egy ideje nem gondolkodtam már azon, hogy legyen pasim. Jace után konkrétan egyszer sem gondoltam rá, nem volt rá lehetőségem sem. Ki tudja, talán lett volna, de nem akartam senkit. A magányt szerettem meg, ahhoz szoktam hozzá. Most mégis... Mégis teljesen máshogy gondolom. És ez olyan szokatlan gondolat.
- Hát itt nem. Tele van ez a hely idiótákkal. Régen, amikor nem kellett ide járnom... - nagyot sóhajtok, ahogy a régi szép időkre gondolok. - ... akkor még voltak barátaim. Velük most már csak nyáron találkozok. Így könnyű elhidegülni a régiektől. - Megvonom a vállamat. Valahol a lúzerek és a népszerűek között vagyok, pont a határon. Ami valami semleges csoport lehet. Nem sorolnak sehová, mert lényegében azt sem tudják ki vagyok. Egy arc a sok közül, akit nem is utálnak de nem is istenítenek. És én így szeretem, ilyen átlagosan. Békén hagynak, tudok zenét hallgatni a legutolsó padban, miközben fél füllel figyelek az órára, a másikkal pedig dubstep-et hallgatok. Eközben nem dobnak meg egy nekem címzett levélgalacsinnal sem, nem csúsztatnak a kezembe egy papírt, és nem dumálnak hozzám hülyeségekről. Azzal ebédelek akivel én akarok, és péntek délután nincsenek sértődések, hogy kivel töltsem a napot. Nem veszekszek senkivel, nem keveredek vitákba, vagy nézeteltérésekbe. Kevesebb jó barát jobb mint milliónyi idegesítő idióta akik gondolnak egyet és besértődnek rád. Megvagyok én Heather-rel, ott van még Fane, és akkor itt vége is van a hosszú listának.
- Mert mi van akkor ha kiderül, hogy te meg nem akarsz tőlem semmit. És akkor itt hagysz. Én meg megint... szarul leszek. Utálok szarul lenni - biggyesztem le ajkaimat szomorúan, és nem sütöm le tovább a szememet, hanem igenis Sky szemeit pásztázom.
A szobában mintha megint előröl kezdődne minden. Még mindig nem döntöttem afelől, hogy mi legyen köztünk a mai nap folyamán. Pedig ideje lenne már eldönteni, hogy valójában mit akarok. Rögtön feküdjek le vele? Máris? Akarom, meg nem is. Vajon van ilyen? Hogy egyszerre akar is valamit az ember, meg nem is? Tényleg hamar kéne dönteni, mert hamarosan már az ágyon vagyunk, Sky felettem. Az agyam megállíthatatlanul kattog, pörögnek a kerekek odabent.
Még egy fél perc gondolkodási idő, amíg Skylernek elkezd csörögni a telefonja. Legszívesebben felvenném az edzőjének a telefont, és megköszönném ezt a pár pillanatnyi időt.
"Végül is az egy jó pontnak számít, hogy nem bújsz egyből velem ágyba. Akkor még az is kisülhet, hogy komolyan gondolod."
A kezem végül az ő kezéért nyúl, és megfogom azt. Abbahagyom a csókolózást, és elmosolyodok. Én... én azt hiszem tényleg komolyan gondolom, és nem akarom hogy ez átváltozzon egy alkalommá.
- Most akarok zuhanyozni!! - mondom akaratosan, és elvigyorodok. Megpuszilom a száját, aztán kimászok alóla. A kezét még mindig nem engedem el, feltápászkodom, és a kezénél fogva őt is felhúzom magam mellé. Elengedem őt, és a még mindig nedves pólómhoz nyúlok. Egy mozdulattal leveszem magamról, aztán el is indulok a fürdőszoba felé.

Van valami abban amit mond. Bár nem igazán értem, én nem is voltam vele bunkó. Meg elvileg ő jött oda hozzám azért, hogy legyen veszekedőpartnere. Jó, jó, volt egy pár érdekes szavam hozzá, de azokról igazán nem tehetek, főleg mert próbáltam elüldözni, hogy nyugodtan sírhassak magamban.
- Én úgy emlékszem te voltál az, aki veszekedni jött oda hozzám. Örülnöd kellett volna. Meg amúgy is... - a szám nyitva marad, de nem folytatom tovább a mentegetőzést. Nagyot sóhajtok, és boci szemekkel rápillantok. - Jól van, sajnálom - kérek bocsánatot így utólag. Ami azt illeti végül is igaza van. Még akkor is folytattam a gúnyolódást, maikor ő már abbahagyta, és eldöntötte hogy meghallgatja a rinyámat. Ezért pedig inkább hálásnak kéne lennem, mint hogy tovább akadékoskodok. A végén tényleg elijesztem magam mellől, pedig már rég nem ez a célom. Egészen azóta, hogy leült mellém a folyópartra. Azóta nem csak hogy nem akarom elüldözni magam mellől, de sokkal inkább magam mellett akarom tudni. Mert jó vele lenni, mellette jól érzem magamat.
Tudom, hogy tudja, hogy akarom őt. De valamiért továbbra is tartom magamat, és nem fekszem le vele, hogy miért, arra magam sem tudom megmondani a választ. Ajkunk megint találkozik, mintha az lenne a sorsuk, hogy megtalálják egymást bárhol és bármikor. Vad csókoktól kezdve apróbb puszikig minden elcsattan közöttünk, feltérképezzük egymás száját sokadszorra is. De mégsem tudok betelni a csókjaival, mintha mindegyiktől csak még éhesebb lennék. Hosszú túrázásoknál van ez, amikor mindent megadnék egy korty vízért, de csak üdítőből jut nekem, amitől meg csak még szomjasabb leszek. Valahogy ugyanez a helyzet Skyler-rel. A vad csókok engem is megvadítanak, de a telefoncsörgés épp jókor jön, hogy végül is eldöntsem mit fogok csinálni. Nem fekszek le most Sky-al. Ki tudja, lehet, hogy a mai nap folyamán még tízszer fogok ilyen helyzetbe kerülni, de ez most pont nem az a helyzet. Még akarok egy kicsit... Szórakozni. Nézzük meddig bírja.
Kimászok alóla, és hamar meg is szabadulok a még mindig nedves pólómtól. Elmosolyodok próbálkozásán, de különösebben nem foglalkozok vele. Talán egy kicsit túl makacs vagyok, mindenesetre ragaszkodom hozzá, hogy mi most zuhanyozzunk és ne szexeljünk. Egyáltalán nem zavartatom magamat, melltartóban megindulok a fürdőszoba felé, és bevetem magamat az ajtaján. A zuhanyzóra pillantok, és várom, hogy megérkezzen Skyler is. De ő csak az ajtóban megáll, és duzzogva bámul rám, miközben feltesz egy eléggé jogosnak hangzó kérdést. Azonban bármennyire jogos is a kérdés, engem már nem fog visszarángatni az ágyba. Már éppen válaszolnék, elkezdeném sorolni a különbségeket, de Sky megelőz. A fenekemnél fogva húz közelebb magához. Mélyen a szemembe néz, én pedig szokásomhoz hűen most is állom a tekintetét. Aztán lassan mosolyra húzom a számat.
- Szerintem sokban különbözik - vonom meg a vállamat, és az ujjaimat végighúzom a karján lentről felfelé, míg végül fel nem érnek a nyakáig. Átkarolom, és újabb csókot nyomok a szájára. - Például, az ágy, ez meg zuhanyzó - motyogom ajkaiba, aztán megint megpuszilom. - Ott nem zuhog ránk a víz, itt meg igen - folytatom a felsorolást, aztán megint összeérnek ajkaink. Eltávolodik tőle az arcom, de továbbra is átkarolom a nyakát. - Ha tovább duzzogsz, akkor nem csak a pólómról, de a melltartómról is lemaradsz - kacsintok, és még egyszer odahajolok, hogy megcsókoljam. Na mi lesz? Fürdünk, vagy tovább játssza a sértődöttet?

Válaszára elmosolyodok. Magam sem tudom, hogy miért, de van valami megmagyarázhatatlanul édes abban amit mond. Igazi rossz fiú, igen, erre már rég rájöttem. De mégis, olyan dolgokat tud mondani, hogy ha nem tudnám tartani magamat, és úgy tenni, mintha nem esne jól minden egyes kedves szava, akkor már rég pohárba lehetne önteni, úgy elolvadtam volna. Kissé zavarban vagyok. Ez nem túl jellemző rám, de most mégis el kell gondolkoznom egy pár másodpercig azon, hogy erre mit is válaszolhatnék. Mert rengeteg ötletem van, mindegyiket ki akarom mondani hangosan, de mégis... A lehetőségek tárházának ajtaja nyitva áll előttem, és nem tudom eldönteni melyik válasz lenne a legjobb. Ilyen lenne az, amikor valaki zavarba jön egy fiú miatt?
- Én is örülök - nyögöm végül, mint valami barom, és rögtön rájövök, hogy valami jobbat kellett volna mondanom. De már mindegy, kimondtam, és hiába akarom a tökéletes oldalamat mutatni, valamiért soha nem sikerül úgy igazán. Vagy azért, mert nincs tökéletes oldalam, vagy azért, mert nem tudom melyik a tökéletes oldalam. Máskor nem bénázok ennyit. Amíg elérkezünk a szobájáig addig van időm átgondolni, hogy miért is vagyok most ilyen félkegyelmű. Azért mert tetszik? Vagy azért, mert félek, hogy én neki nem tetszek úgy, mint ő nekem? Vagy azért, mert többet akarok? Lehet, hogy épp azért, mert nem tudom mit akarok. És olyan bosszantó a tudatlanság, hogy meg tudnám fojtani azt aki kitalálta.
Végül is nem történik semmi több az ágyban. Nem tudom pontosan, hogy miért hagytam abba ami elkezdődött ott. Mert, hogy valami elkezdődött, csak hogy a telefoncsörgés adta idő elegendő volt nekem ahhoz, hogy meggondoljam magamat. Egyre értelmetlenebb vagyok, egyre idegesítőbb, és nem akarom, hogy rosszul essen neki a folytonos döntésképtelenségem. Lesz ahogy lesz. Vajon következő alkalommal is ezt fogom tenni? Akkor is egyszerűen meggondolom majd magamat, és kilépek a zuhany alól, hogy inkább sakkozzunk? Sakkozás közben nem lehet csinálni. Mondjuk... Hagyjuk a piszkos fantáziámat.
- Csak ennyit tudsz felhozni ellenérvnek? - jegyzem meg pimaszul, persze játékosan. De akkor már mindegy, úgy tűnik Sky dönt, és megelégszik ő a zuhanyzással is. Úgy tűnik a melltartó szó kizökkentette a duzzogásból. Hamarosan újabb csókban forrunk össze, keze nyomán libabőrös leszek. Elég csikis vagyok, de most jó érzéssel tölt el cirógatása. Kikapcsolja melltartómat, és ismét megszólal. Mielőtt bármit is felelhetnék neki megint megcsókol. Ezért hálás vagyok, mert biztos vagyok benne, hogy megint valami oltári nagy baromságot mondtam volna, akaratlanul, és most bánnám, hogy kimondtam. Nem tehetek róla, hogy kívánom, engednem kell a kísértésnek, bármit is mondtam eddig. Mintha minden eddigi ellenkezésem értelmét vesztené. Csókolózás közben az én kezem is megindul, a nyakáról előre csúszik a mellkasára, és kigombolom az inge legfelső részét. Aztán nekikezdek a többinek is, miközben nem hagyom abba a hosszadalmas csókot.

//ne haragudj, hogy ennyit kellett rám várnod. ígérem visszatérek.